Újévi köszöntés

Szabó Csongor: Újévi köszöntés

Vígadj lélek, itt az új év!
Tiszta lap, s új lehetőség.
Áldás szálljon életedre,
Léptedet az Úr vezesse!
Teljesüljön minden álmod,
Boldog új évet kívánok!

Csongor

2010.12.31.p. 18 óra körül

Újévi fogadalom

Szabó Csongor: Újévi fogadalom

Újév napján megfogadom,
Életemet Neked adom.
Irányíts jó útjaidon,
Léptem lábnyomodban járjon!

Oly' gyöngék e rövid szavak,
Oly' erőtlenek e lábak.
Hogyan járjak én Tevéled?
Nem tudok engedni Néked!

Add meg, hogy tudjak szeretni!
Másokat Hozzád vezetni!
Próbákban bizton' megállni!
Téged szüntelen imádni!

Kiállt e szó Hozzád, Uram!
Miért ily' nehéz az utam?
Hogyan akarjam azt, kérdem,
Amit nem akar a testem?

Tudod Uram, hogy akarom,
Lábam lábnyomodban járjon,
Kezem szavadnak engedjen,
Lelkem mindig Veled legyen.

Halkan és csendesen lépek,
Melléd leülök és kérlek:
Mi oly' gyengén szól e szóban,
Kérlek Uram, vedd komolyan.

2010.12.31.p. 16:36

Orion

Szabó Csongor: Orion

Elvágyódva tekintek ki
E kozmikus sötétségből:
Földi testem börtönéből.

Szívem az Orion felé
Nagy' sóhajtva emelem fel:
Ott van, ki engem felemel.

Nincs semmim, mit adhatnék én
E földi poromon kívül:
Legyen Tiéd mindenestül.

Nagy tehetetlenségemben
Csak egy van, amit tehetek:
Megváltómban reménykedek.

2010.12.31.p. 14:18

Facebook

"Ki mit néz, azzá lesz." Apám mondta még régen. A Bibliában is benne van, hogy amit szemlélünk, amivel foglalkozunk, amiről gondolkodunk, olyanná válunk. Ez igaz. Ha Isten ábrázatára szeretnénk elváltozni, akkor az Ő dolgaival kell foglalkoznunk.
Ezeket a gondolatokat az ihlette, hogy az jutott eszembe, hogy:
Ne facebookozz sokat, mert facebookká válsz :)

Estefelé

Azóta este lett.. Hamar sötétedik. Jó tudni, hogy most már hosszabbodni fognak a nappalok.

Ma megcsináltam a konyhai beépített szekrény fiókját. Évek óta az a fa az egyik oldalon, ami tartotta, el volt törve, és nem tartotta rendesen. Most már jó :) A töréssel nem tudtam mit kezdeni (nem volt itthon olyan, amivel lehetett volna segíteni rajta), de felcseréltem a két oldali fa akármit (így a törött felület került felülre), és az egyiket kicsit arrébb tettem (fúrtam neki 2 lyukat), mert távol volt; és így már teljesen megfelelő lett.

Néha, amikor feljövök a facebookra vagy az iwiwre, elém kerülnek olyanok, akik a profilképükön egymást "nyalják-falják" (csókolóznak). Nem tudom, de mostanában kicsit rosszul vagyok az ilyesmitől. Kicsit azért én ezt intimebb dolognak tartom, minthogy ország-világnak mutogatni kéne. Persze biztos nagyon oda vannak egymásért, de ezt valahogy másképpen kéne kimutatni.. szvsz.

Écs :)

Voltam Écsen :) 10:55-kor indult a vonat. Az első megálló Nyúl volt, a második pedig már Écs. Kb 11:14 körül ért Écsre. A jobb oldalon szálltam le. Amikor már leszálltam, utánam szólt a kalaúz, hogy el ment-e az eszem, mert a másik oldalon van a leszálló hely. Hát, nekem nem tűnt fel a bal oldalon az épület, valamiért nem vettem észre. Nem volt egyébként valami nagy épület. Bár igaz, hogy a gondolataim is máshol jártak. Na mindegy, így volt, majd máskor jobban figyelek :)
Egész szimpatikus település. A vonat közlekedés nem túl jó, mert kicsit odébb van a településhez képest, gyalogolni kell még egy úton kb 1 km-t, ahol még járda se nagyon van. Ezután a googlemap-ra hagyatkozva mentem tovább felfedezni a falut :) Egy darabig megyek, átlagos utcák házakkal.. aztán néhány utca után megszüntek a házak és a természetben találtam magam. A hegy felé akartam menni, úgy is volt. Egész jó kis hely. Olyan érzés volt, mint amikor túrázunk. Földút, két oldalt fű és fák. Mentem egy ideig. Megálltam. Csend volt. Nem hallottam semmit, egyedül a szívdobogásom :) Hú, de jó.... régen hallottam a semmit. A városban szinte állandóan van valami hang. Most meg úgy éreztem magam, mint valami vákumban. Jó érzés volt.
Tanultam valamit: nem ajánlatos teljesen a googlemap-ra hagyatkozni ;) Sokáig úgy tűnt, képben vagyok, hogy hol vagyok - és szerintem így is volt. Aztán amikor már eljött az idő, hogy visszaforduljak, hogy elérjem visszafelé a vonatot, azt gondoltam, nem ugyan azon az úton megyek vissza, és így talán még rövidebb is lesz, meg több mindent látok. Hát, mentem.. Aztán egy idő után valami nem úgy volt, ahogy kellett volna. Nem találtam az utat, aminek ott kellett volna lenie.. Mentem valamerre, amerre gondoltam, hátha jó irány lesz. Kicsit hosszú volt az az út.... :) Már sejtettem, hogy visszafelé nem vonattal fogok menni. Aztán nem is tudtam, merrefelé járhatok. Találtam utca nevet kiírva. Most előszőr hasznát vettem az iránytűnek, amit a kis hátizsákomon hordok. A googlemappal egyeztetve rájöttem hol vagyok, merre járok. Kicsit arrébb volt, mint gondoltam.. Nem csak kicsit, még a kicsitnél is kicsit arrébb :) De az irány jó, csak hosszú az út még a vasútállomásig, és kb maradt 20 percem. Nem baj, valami lesz majd. Kis idő múlva már voltak házak, volt több út is, és találtam buszmegállót, meg térképet is. Busz kb 10-15 perc múlva lesz, a vonathoz meg lenne kb 5 percem. Megsaccolva kb legalább 20 perc kellett volna, hogy kiérjek oda. A jegyet úgy vettem, hogy visszafelé is megvettem.. hát, így 155 Ft elveszett, és a busz pedig 305 Ft volt. Nem baj, nem olyan vészes, higgadt maradtam, nem idegeskedtem :)
Miközben jöttem, néhány helyen ki volt írva, hogy: eladó. Neten megtaláltam ezeket. Van egy kisebb telek egy kissebb házzal 4M Ft-ért. Meg van egy 9000 nm-es telek is közepes méretű házzal, ami 12M Ft. Hmmmmm :) Telek, ami hatalmas, erdő, domb... Jó levegő... Ha lenne ennyi pénzem... :) Nem feltétlen ez.... de valami hasonló.. csak még nagyobb telekkel... mondjuk 10 hektár :) Úgy, hogy szomszéd házak esetleg csak messze legyenek :)

Écs

Ma elmegyek Écsre. Megnézem, milyen :) Vonattal kb 17 perc :) Igaz, nem gyakran megy arrafelé vonat. Egész nap összesen 1 olyan járat van, amivel oda tudok menni, kb 1 órát eltölteni ott, aztán vissza tudok jönni. Összesen 310 Ft-ból megúszom az 50%-os kedvezményemmel :)
Csinálok majd képeket - ha az akksik bírni fogják.

Újratervezés

Úgy érzem, megint itt lenne az ideje "újraépíteni" életem házikóját. Újra alapozni, átgondolni bizonyos dolgokat, változtatni dolgokon. Pl Égi tanács nélkül nem kéne belekezdenem semmibe, mert úgy érzem, olyankor csak a "levegőt vagdosom".
Rendet kéne raknom itthon. Nem nagyon volt rá időm, de most itthon vagyok szabadságon, most lehetne. Huhh.. hol is lehetne kezdeni? ;) Nem egyszerű, mert kevés a helyem. Kicsi ez a panel. Jó lenne elköltözni, de mivel ez jelenleg per pillanat nem megvalósítható, ezért a mostani helyzettel kéne kezdeni valamit.
Valami testmozgást is ki kéne találnom.. És kevesebbet kéne gépeznem. Nem is szaporítom a szót. Bejegyzés közzétesz. Gép lekapcsol.

Alone

Alone
In my home
My soul
Is tristful
Please hold
Oh my Lord

My first English poem :)
Good night..

20:14

Azon gondolkozok, hogy miről írhat M. a vasárnap 20:14-kor írt bejegyzése elején..

A rémséges szörnyeteg

Hevesen lobogott a tábortűz. Andi és Dávid még ráraktak néhány krumplit a tűz szélére, hogy biztosan elég legyen vacsorára. Olyan este 8 óra körül lehetett. A nap már lement, többnyire már csak a tűz fénye adta a világosságot. Ahogy néztük a tüzet, a lángokat, és ahogyan a néhány perce rádobált fák elszenesednek, elgondolkodtunk. Közbe kezdett kűvösebb lenni, ezért a párom bement a sátorba, felvette a pulcsiját, és kihozta az enyémet is. Milyen kedves, gondoltam, és megköszöntem. Olyan jó érzés, hogy ő lett a társam. Dávidnak eszébe jutott, hogy akár énekelhetnénk is valamit... az olyan hangulatos lenne. Így hát elkezdtünk énekelni. A tűz csak lobogott... Nem hiába, jól megraktuk. De aztán hirtelen dörgést hallunk, majd pár másodperc múlva egy esőcsepp esik az orromra. Andi szól, hogy ő is kapott egy cseppet. Számítottunk rá, hogy esni fog, bár azt gondoltuk, kicsit később. Gyorsan összekapkodtuk a tűz széléről a krumplikat, aztán elvonultunk a sátrainkba. Még épphogy elég volt rá az idő. Alaposan elkezdett esni, a tűzet is már-már eloltotta. Aztán kb. 20 perc múlva alábbhagyott, és már csak kicsit esett. Az esti program a továbbiakban: békés elpihenés az esőcseppek halk zenéjének játékára. Vacsorát nem is kívántam már, késő volt hozzá, meg amúgyis eleget ettünk napközben is. Inkább csak kihasználtunk a tűz által nyújtott szolgáltatást. Később is jó lesz az még. Lepihentünk. Egész jól el lehetett aludni az eső halk zajára.
Nem is emlékszem mikor aludtam el. Csak hirtelen azon kapom magam, hogy felébredek valami zajra. A párom is észreveszi, ő is felébred rá. Halkan suttogjuk, hogy: valami mászkál itt. Mi lehet az? Közeledik. Csörömpölést hallunk, felborította az edényeket, amiket kint felejtettünk. Lehet, hogy egy medve... Most Dávidék sátra felé közeledik. Aztán hirtelen nagy sikoltozások közepette a hatalmas medveszörny szétzúzva Dávid és Andi sátrát, felfalta..... Na jó, nem. Csak megszaglászta a sátor bejáratát és elvitt néhány ennivalót, aztán kis szöszmötölés után odébb állt. Negyed óra elteltével lehiggadtunk, nyugtáztuk Dávidékkal, hogy minden rendben van, aztán aludtunk tovább.
Reggel megnéztük a nyomokat, és kiderült, hogy valószínüleg csak egy fiatal medve lehetett, aki megérezte az étel szagát, és kiszolgálta magát. A tegnapi vacsorából reggeli lett. Illetve csak a miénkből, azon osztoztunk, mert a másik adagnak ugye a kalandos este folyamán nyoma veszett. A Nap melege gyorsan felszárította az esti eső maradékát is, felfrissítette a levegőt, így egész élvezet lesz majd az erdőt járni ezen az új napon. Kicsit beszélgettünk még, aztán utána bontogattuk a sátrakat, hogy picit feljebb menjünk a hegycsúcs felé, ahol nagyobb kilátás lesz, és hogy egy újabb kalandos estét töltsünk a természetben. De ez már egy másik történet.

2010.12.27.h. este (kitalált történet, nem valós eseményeken alapul)

Muslicák :)

Jelentem, a muslica rejtély megoldódott :D A kutyám ételének az 1-2 napja elfekvő maradéka volt a kiváltó ok :) Most dobtam ki :)

Semmi különös

Elmúlt a mai nap is. Holnap munka. De csak a holnapi nap, utána folytatódik a szabadság :) Ürességet érzek. Nem volt nagy szám a mai nap. Nem történt szinte semmi.. csak elmúlt. Hiányzik.... valami...... valaki.......... Nincs úgy kivel beszélgetni, társalogni.
Miért van ennyi muslica mostanában itt? Egész nap elő-elő bukkan 1-1, bele zümmögnek a fülembe, meg rám szállnak. :D Nem tudom mire jönnek. Annyira azért nem sok, csak zavaró. Nem lakásba valók. De majd biztosan kikopnak.
Próbálgattam ma a Canon fényképezőmet. Még régen raktam rá CHDK-t
( http://chdk.wikia.com/wiki/CHDK ). Ezidáig nem is nagyon próbálgattam, mit tud ez a program. Egész jó kis dolog. Lehet vele állítani manuálisan a záridőt, távolságot, ISO-t úgy ahogy akarom. Tud RAW-ot menteni, meg van benne ez-az-amaz. Gondolom egy tükörreflexes gépet könnyebb kezelni, meg többet tud, de ez se rossz dolog. Pár éve bementem a Saturn-ba és megvettem a legolcsóbb Canon gépet. Nem bántam meg. Kár, hogy az akkuk már nem jók. Tegnap töltöttem őket, de nem sokat bírtak. Jó lenne, ha létezne valami AA elem méretű lithiumos akku. Vagy azon gondolkodtam, hogy alul úgyis van az állványoz csavarmenet. Lehetne valami nagyobb energiaforrást rárakni, és 3V-os fesz. stab. IC-vel meg rávezetni az elemek (akkuk) helyére. Mondjuk valami 4-6 vagy 8 elemet/akkut össze lehetne így kötni. Biztos tovább bírná :)
Majd kipróbálnám, hogyan lehet a (max) 64 másodperces záridővel villámokat fotózni - ez asszem nem mostanában lesz.
Fura, hogy most így blogot írok. De most ez van.
"Ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."
Történt ma még egy olyan, hogy messengeren valami ismeretlen elkezdett írni nekem. Írta (angolul), hogy milyen nagy ...-i vannak, meg van webkamerája, meg ez-az... Hm... Kérdezett mindenféle "fura" dolgot.. írtam neki, hogy "no, thanx" :) Idéztem neki Példabeszédek 31:10-31 -et és az 1. és 32. Zsoltár 1-2 verseit, aztán boldog karácsonyt kívántam :) Pár órája megint írt, de töröltem a listámról.
Le kéne feküdni időben. Holnap megint feladatokkal teli nap lesz. De legalább történik majd valami.
Sokat vagyok gép előtt. Valamit máshogy kéne már csinálni. Fáj tőle a hátam.
El kéne költözni vidékre.. El valahova, ahol nincs semmi, csak fák, fű, hegyek.. Kár, hogy kell valami, amiből meg lehet élni.. De talán lehetne ott is programozni. Meg ott lenne a föld.. lehetne termelni. Ültetnék 1000 nm-en fokhagymát :D (Na jó, nem feltétlen ezt, de akár... nemtom... amit el lehet adni.)
Annyi gond van csak, hogy a körülmények nem annyira egyszerűek, hogy ez jelenleg megvalósítható lenne.
Nagyon telik az idő. Ez lesz itt a PONT.
Hát, akkor jön a szokásos zuhanyzás, fogmosás, kutya etetés, és a szundi-bundi. Aztán korán kelés.. már egész jól megy :)

Boldogság

"Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal."
(Zsolt. 1:1-2)

"Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen."
(Zsolt. 32:1-2)

Tábori emlékezés

Olyan fura, hogy a tábori emlékek és a visszatekintés sokkal szebb, mint a jelen...
A táborban minden olyan különleges volt. Tényleg olyan volt, mint a "béke szigete".
De jó lenne ilyet létrehozni. Ami nem csak ideiglenes, hanem folyamatos sziget lehetne.
Isten bölcs. Utólag azt hiszem, úgy látom, ígaza van, és mindenből próbálta a legjobbat kihozni, és úgy alakította a dolgokat - amennyire engedtük mi emberek -, hogy a legjobb legyen. Azt hiszem, megvan a békém. Isten jó tervező. Bárcsak jobban bíznánk benne, és jobban hagyatkoznánk rá.

Magányosan

Szabó Csongor: Magányosan

Magam írok magamban
Rövid verset szomorúan
Írásjelek nem kellenek
Így tűnik majd viccesnek
Este van sötét éj
Lement a nap nem fehér
A táj sem mert nincs hó
Az éghajlat nem túl jó
A szótagszám nem számít
A nagyonhosszúsor is rímelhet s bármit
Írhatok amit akarok
Csak a bakik ne legyenek túl nagyok
Ennyi mert most telefonálok
Úgy tűnik valakinek hiányzok?

2010.12.25.szo. este

A fa, a folyó és a csónak

Szabó Csongor: A fa, a folyó és a csónak

Szép őszi táj tárul elénk. A hajnali homályban a fények átszűrődnek a fák levelein. Magas hegyek boltívei szelik át a horizontot, mintha erejüket akarnák fitogtatni. Szellő lengedez. Kicsit megzörgetik a faleveleket. Nézd, amott egy levél lehullik! A lágy szellő kissé arrébb sodorja, és hamarosan, ahogy ereszkedik alá, földet ér... illetve vizet. Mintha halkan csobbanna, de nagyon halkan. Könnyedén, finoman elhelyezkedik a víz tetején. Egy folyó. Lassan folydogál, nem siet. Lágy hullámok fodrozódnak a színén, de éppen, hogy csak hullámoknak nevezhetjük, oly finomak. A felkelő nap átszűrődő sugarai meg-megcsillannak a víz felszínén. Ez a kép felmelegíti a szívet, lelket. Oly békés itt minden. Csend van.
A folyó partján, ahol a levél a vízbe hullott, áll egy fa. Ez hullajtotta le egyik levelét néhány perce. Tudja, mi a dolga. Ősz van, felkészül a télre. Milyen különös, hogy az ősz ilyen meseszép tájat képes varázsolni.
De mi ez a hang? Mintha vízcsobogást hallanál. Még a távolban... még csak halkan hallatszik. Amint távolabb tekintesz a folyón felfelé: egy csónak. Az evező lapátja vízbe merül, amire a víz gyengén megcsobban. Ahogy telnek a percek, a csónak egyre jobban közelít. Emberünk rajta, a természet békéjétől átlelkesülve tart erdei otthona felé. Ezen a festőien szép reggelen korán kelt, hogy a folyón keresztül egy hegyek által körülölelt tisztásra térjen, hogy Alkotójával értekezzen. Lelki békével megtelve tér most hazafelé családjához. Mily áldott dolog így kezdeni a napot.
A folyó vize lassan halad tovább. Rajta falevelünk egészen eltávolodott már. A nap sugarai megerősödve bevilágítják a tájat, hogy még jobban meggyönyörködtesse a szemet, amely azt kémleli. Így kíván a természet békés napot az embernek.

Még hálát adok az Ő szabadításáért

"Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért." (Zsolt. 42:6)

"Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek." (Zsolt. 43:5)

---

Ma reggeli útravaló:

„Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.”
(Zsolt. 116:1)

„Ha olyan befolyások környékeznek bennünket, amelyek el akarnak távolítani Istentől, akkor segítségért és erőért kell könyörögnünk fáradhatatlanul. Ha ezt nem tesszük, akkor sohasem leszünk képesek arra, hogy az önsajnálat és az önmagunknak kedvezés kísértéseit legyőzzük, melyek elvonnak bennünket az Üdvözítőtől...

Az ima a lélek lélekzete. A lelki erő titka. Az ima őrzi meg a lelki egészséget. Az ima közvetlenül összeköti a szívet az élet Forrásával... Csodálatos dolog, hogy imáink eredményesek, hogy az olyan méltatlan és tévelygő emberek, mint mi, felküldhetik könyörgéseiket Istenhez. Kívánhat-e halandó ember annál magasztosabbat, minthogy érintkezhet és összekapcsolódhat a végtelen Istennel? Gyenge, bűnös emberé az a kiváltság, hogy beszélgethet Teremtőjével. Az ajkunkon kiejtett szavak a mindenség Uralkodójának trónusa elé jutnak... Akár a nyilvános istentisztelet alkalmával, akár magányos imádságaink esetében kiváltságunk az, hogy az Úr előtt térdreborulva szóljunk őhozzá... Az ő végtelen nagyságának, valóságos jelenlétének tudata kelti fel az igaz tiszteletet. A láthatatlan Isten jelenléte hasson át, és ihlessen minden szívet az imádság idején. Könyörgésünk ideje és helye szent, mert Isten van jelen. Ha magatartásunk és viselkedésünk által kifejezésre juttatjuk tiszteletünket, akkor ez csak még jobban elmélyíti szívünkben az ihlet érzetét.”

Ami drágább az igazgyöngyöknél...

Péld 31:10-31
Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.
Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.
Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.
Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.
Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.
Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.
Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!

Élet a csövön túl

Szabó Csongor: Élet a csövön túl

Hozzád száll e vers te otromba, menő;

Elmét behálózó katódsugárcső.

Ott vagy szinte mindenhol, minden házban,

Elejtesz minden embert alattomban.

Alvás helyett is rólad szól az este,

Pedig helyetted jobbat is lehetne!

Pihenni éjjel nyugodtan, csendesen;

Kipihenten felébredni, békésen.

Ó! Mily' jó nélküled, hitvány zajláda.

Csakis virágtartó lehetsz a házba!

Nincs vér, akció, hírek s bolond mese;

Helyette van sok idő, s csend a fejbe.

Jobb ez így, minthogy lemennék alfába;

Nincsen manipuláció a házba.

Nem kell a hipnotizőr az otthonba;

Legyen ép ész mindenki hajlékába!

Eddig tart rólad most e becsmérlő vers,

Ez van, ég áldjon, több szót nem érdemelsz!

TV nélkül az értelem megjobbul;

Ne félj, van szép élet a csövön is túl!

2010.12.23.cs. 19:25

Árvíztűrő tükörfúrógép

Árvíztűrő tükörfúrógép

Hatalmas ez a kép :)))

Itt találtam: http://numlockholmes.blog.hu/2010/07/15/tavtarto_kep_es_arvizturo_tukorfurogep

Esti gondolatok...

"Hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet." Máté 13:44

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3:16

"Keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek." Lukács 12:31

Szántóföldben elrejtett kincs = Isten szeretete az ember iránt = mennyeknek országa...

Isten szeretetét kell keresnünk, ez a mennyek országa. Keressük Istent! Legyünk az Ő jelenlétében minél többet. Ő gondoskodik rólunk. Mindent szükségest megad. Ígérete van rá. Milyen jó, hogy ha a legjobbat tesszük - Istent keressük -, a legjobb történhet velünk: a világmindenség alkotójának a pártfogásában részesülhetünk.

Keressük Istent! Az ember alig ismeri Őt.

Rohan a világ.. ki tudja hova.......

Nem jó irányba.

A földi élet célja: rátalálni - visszatalálni - Istenhez, ahonnan néhány ezer éve elszakadt.

Különleges érzés Isten közelében lenni. Békessége van az embernek, mégha a körülmények mást is mutatnak. Tudom: még hálát adok Istenemnek az Ő szabadításáért.

Legfőbb célunk: Vele lenni szüntelen. A Vele való békés kapcsolatot sosem elveszíteni, és szüntelen megújítani. Ez olyan különleges dolog! Szívembe rejtettem a Te beszédedet.

Istenünk az élet,

Ő ad minden szépet,

Békességet, reményt,

Áldást, békét, csendességet, jó pihenést, jó éjt.

Útbaigazító álmom

Úgy emlékszem, 2006 első szombatján - ami 7-ére esik - álmodtam ezt az álmot. (De mivel az időpontok megjegyzése nem az erősségem, lehet hogy tévedek - lehet, hogy az előző év, vagy az azt megelőző év első szombatja volt.)

Úgy feküdtem le este, hogy Istentől tanácsot kértem, mutassa meg az utat, hogy merre menjek, mert nem tudtam. Ekkoriban sokat vívódtam, sok nehézségem volt. Ennek tudatában, arról meggyőződve feküdtem le, hogy álomot fog adni nekem.

Körülbelül hajnali 4-kor felébredtem, és mintegy számon kértem Istentől, hogy bíztam benne, de nem adott álmot. Tovább aludtam, és ekkor olyat álmodtam, ami erőteljes, mély benyomású volt, és nem felejtettem el. (Utólag arra jöttem rá, hogy ha nem hajnaltájt kapom az álmot, akkor valószínüleg nem tudtam volna kipihenni magam aznap.)

(1) Egy buszon ültem, figyeltem a rajta utazó embereket... A busz hírtelen elkezdett gyorsulni - egy lejtőn ment lefelé, és egyúttal nyomta a gázt, és egyre csak gyorsult. Éreztem, hogy baj lesz. De valaki előre futott a vezetőhöz, és a busz lelassított. (Ez a valaki az álomban szimbolikusan abban a képében volt, aki gimnáziumban bántott engem.)

(2) Ezután egy tisztáson voltunk. Láttam ott egy fiatal nőt, fehér ruhába öltözve - mintegy angyalt... (Őt azzal azonosítottam be, aki által komolyabban elkezdtem gondolkozni a keresztségen.)

(3) Ezt követően egy versenyt szemléltem, ami bicikli verseny volt. Különösen a "Bajnok"-ot figyeltem, aki elöl volt, aki mindig győz... (Ő a példaképem: a Bárány.)

(4) A következő helyszín a "Rejtélyek háza" volt - egy méretes, jól kinéző épület. Ennek az emeletén voltam, ahol fadeszkákból volt a padló. A padlóra halak voltak rászáradva - sok. Úgy emlékszem, azon gondolkoztam, hogy nem lesz senki aki feltisztítsa. De egy fiatal néger fiú tisztította a padlót, súrolta a rászáradt halaktól.

(5) Elkezdtünk lefelé menni a lépcsőn, ahol rengeteg gyümölcs volt, de víz is volt, és sok gyümölcs a vízben úszott. (Azt éreztem, hogy a gyümölcsöknek nem a vízben van a helyük.) Majd amikor leértünk, a "Kincses barlanghoz" értünk. Itt kincseket kerestünk. Nagyon kerestünk, de egyelőre nem találtunk. Csak a kincs keresése érdekelt, semmi más nem. Láttam közben ott egy lányt (magamhoz közel állónak éreztem), akinek a karjaiban egy kisgyerek volt. (Azt hittem, sikerült beazonosítani, hogy ki lehet ő, de már nem vagyok benne biztos. Azt hiszem, másvalaki lehet [lesz]. Az álomban szimbolikusan abban a képében volt, aki iskolás koromban egyszer tetszett nekem. Egyszerű, szép, szelíd természetű volt.) Nagyon azt gondoltam, hogy nem fogunk egyetlen kincset sem találni. De végül találtunk/találtam egyet - viszont nem akartam elhinni erről, hogy tényleg értékes. Végül aztán megbizonyosodtam róla (a többiek is győzködtek), hogy ez az egyetlen kis kincs, valóban értékes - és így végül egy kincset sikerült találni. (Úgy érzem, hogy Isten az embereken keresztül próbál terelgetni a jó irányba - ezt észre is veszem az életemben. Ez az egyetlen kis kincs, szerintem a Máté 13:44 lehet, amit János 3:16-tal azonosítottam be: tehát a kincs Isten szeretete az ember iránt. Ez olyan érték, hogy mindennél drágább.)

(6) Ekkor a "Történet író" azon kezdett el gondolkodni, hogy mindenkit, vagy csak a "Ház urát" pusztítsa el. Nagyon gondolkodott. Végül arra jutott, hogy csak a "Ház urát" pusztítja el. Ekkor egy magas helyről hatalmas mennyiségű víz indult el a "Rejtélyek háza" felé. (Még nem értem, hogy a "Történet író" miért gondolkodik, hogy mindenkit vagy csak a ház urát pusztítsa el. Nem tudom mit jelöl a mindenki. Viszont szerintem a "Rejtélyek háza" én vagyok, a "Ház ura" pedig az emberi "én"-em. Ennek az elpusztítása pedig a keresztségemet jelöli. Nem is konkrétan az eseményt, hanem az esemény célját: Galata 2:20.)

(7) Egy tükör előtt találtam magam. Jobbra egy ajtó volt. Néztem magam a tükörben. A tükörben az ábrázatom elváltozva, eltorzulva láttam - förtelmes volt, rettenetes. Soha nem éreztem ekkora félelmet. Szemléltem ezt a torz ábrázatot.

Mintha szólt volna valaki, hogy menjek ki az ajtón, ott fény van. De én tovább szemléltem, érdeklődve figyeltem a tükörben látott förtelmes ábrázatom. Elidőztem rajta. Éreztem, hogy a fény felé kéne menni, de hosszan figyeltem, amit a tükörben láttam. De végül hírtelen kifutottam az ajtón a fény felé. (Tükör: Jakab 1:22-25)

Ekkor felriadtam, és tudtam, hogy Isten üzent nekem - útbaigazítást adott, amit kértem. Hálát adtam Istennek, és bántam hogy azelőtt számonkértem rajta, hogy cserben hagyott. Bár még nem értettem igazán az álmot, de hogy a végén a fény felé mentem, megnyugtatott. Az álmot magamra vonatkoztattam. Igyekeztem megjegyezni, és minden lényeges részét sikerült is mindezidáig észben tartanom. A szívemben tartottam, időnként felidéztem és megemlékeztem róla. Az értelmét töbször úgy gondoltam értem, de teljesen mégsem. Igazán nem értettem meg. Most feljegyeztem, hogy nehogy elfelejtsek belőle valamit. (Az évek alatt kezdem egyre jobban megérteni, de még nem teljesen világos minden.)

2007.04.14. (ekkor írtam le)

2007.06.09. (kibővítés)

2007.08.27. (pontosítás)

2010.12.20. (kibővítettem értelmezésekkel)

Bizalom a Kézben

Szabó Csongor: Bizalom a Kézben

Madárka elszállt, elrepült.

Elengedtem, így alakult.

Közbe láttam Buborékot,

Amely a széllel vándorolt.

Ember, mit próbálkozol még?

Tehetetlen vagy, mint a légy,

Ami a kilincsre szállva,

Ám, ha tudna, ajtót nyitna.

Súlyos a kilincs egy légynek.

Ereje kell egy Tenyérnek,

Melyben gondviselő erő,

Kegyelem van, mi megmentő.

Ismételten úgy érezte,
Egyedül van, nincs mellette,
Kiről az Ég úgy gondolja,
Társa legyen, úgy formálta.

Drága Kéz, segítséged kell!

Benne bízom, Ő átölel.

Te jössz... tehetetlen vagyok.

Tudom, hogy: még hálát adok.

2010.12.20.h. 17:21

Buborék

Vers.. más idősíkon. Szálljon az éterben..

Szabó Csongor: Buborék

Egyszer, nem is olyan régen,

Egy békés, dús, füves réten

Volt egy édes Kisbárány,

Kire újra ráleltem.

Ott voltunk 2008-ban

Ugyan abban a táborban;

A bózsvai hegyek közt

Istennel, nyugalomban.

Lelkünk mit kíván? Őt kérdem,

Őbenne bízva, reményben.

Szálljon e vers Hozzád,

Mint buborék az égen.

2010.12.19.v. este

verő homályfény

Az éj sötétjében.. verő homályfényben.. ® ©

.....ezt levédetem :-)

Érdem

Szabó Csongor: Érdem

Az ember:
Föld porából formált piciny lény,
Kit Isten,
A végtelen Értelem
Körülfog
Lágyan, szelíden.

Kegyelem:
Ezen kívül érdemem nincsen.
Ő ment meg,
Én csak kérem, s engedem,
Magamtól
Nem tehetem.

2010.12.08.sze. este

Hideg remény

Szabó Csongor: Hideg remény

Szomorú kép..
Melyen egy fa a völgy mélyén
Száraz fényben, hűvösségben,
Reményt vesztve reménykedve
Álldogál az út szélén.

Hideg remény..
Vágyakozó tekintettel
Mintha várna, lehet, hátha
Jön valami talán ami
Melegséget adhatna.

Elbúsulva...
Az út szélén gondolkodva:
Volt és nem lett, reményt vesztett;
Üres törzse vágyik érte:
Hozzá illőt adhatna.

Hideg remény...
Mint pusztító nehéz, nagy köd
Rá borulva, tornyosulva.
Legyen tavasz! A tél fagyaszt.
Madárdalra vágyik, békében, virágos réten, meleg párnák közt.

2010.12.03.p. este