Ó! ember!

Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,

És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,

És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
(Zsid. 6:4-6)

De te nem vagy ilyen, ugye? Gondolod... mert te külömb vagy. Te sohase tudnád megtagadni Istened. Péter is így gondolta... sőt, nem csak gondolta... biztos volt benne. És mégis röviddel utána egymás után háromszor tagadta meg Mesterét. Azt gondolod, hogy te külömb vagy? Hiszen te tanultál már mások és a magad hibáiból is. Ha majd arra kerül a sor, akkor ki fogod állni a próbát... gondolod... Ó! ember! Még mindig bízol magadban! Hiszen Istened megmondta, hogy "nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen!" Igen, te! És még mindíg nem hiszed... Igen, mert tényleg... a többiek lehet, hogy azok, hiszen látod rajtuk, hogy mennyi hibát elkövetnek. Te is sok hibát elkövettél, de most már elég erős vagy, igaz? Hiszen csak egy "gyümölcs", nem olyan nehéz ellenállni neki. Igaz, biztosan finom lehet, de megmondta Mestered, hogy ne egyél belőle. Csak arról ne egyél... a többiről ehetsz nyugodtan. Nem is fogsz enni róla, mert szereted Istened, és szeretnél megfelelni neki. És nem is eszel róla. Aztán valamikor, amikor nem is gondolkodsz ilyesmiken, teszed a dolgaid, éhes vagy, fáradt vagy, esetleg még kimerült is... (Ó! ember! Megfeledkeztél Istenedről, és észre sem veszed!) Egyszer csak véletlenül megpillantod a gyümölcsöt. Hm... de jól néz ki, igaz? De arról nem szabad enni... Nemis fogsz róla enni, mert szereted Istened, és elég erős vagy, hogy ellenálj a kísértésnek (Ó! ember! Te szegény, vak és mezítelen! Hol hagytad Istened?)... Nem olyan nehéz ellenállni... Nem is fogsz róla enni, képtelenség, hogy megtedd. Nem is akarsz róla enni, csak megnézed egy kicsit közelebbről, mert olyan szép. (Ó! ember! Elvesztél...) Ugye... éhes lettél? Szép a fa is, igaz? Kívánatos a gyümölcse is, igaz? Hát akkor mire vársz? Hiszen éhes vagy... Ez csak egy gyümölcs... (Belül még halkan, szinte némán... ott kiált egy szó: ne tedd... De elhagytad Istened, aki segíthetett volna, és észre sem vetted, és át se érzed már, hogy mi történik, hiszen csak azt látod, hogy szükséged van arra a gyümölcsre...) És mielőtt átgondolnád, mielőtt megállnál egy pillanatra, és gondolkodnál.... mielőtt egy pillanatra... tényleg csak egy pillanatra lecsendesednél, és hallgatnád, hogy az a szó belül mit is akar mondani neked... a következő pillanat, ami tudatosul benned, hogy beleharaptál a gyümölcsbe (hogy leszedted a fáról, azt szinte észre sem vetted)... és persze ott belül magadban tudod, hogy nem helyes... de ha már megtetted, akkor legalább had élvezd még egy kicsit, és harapsz még néhányat belőle. Talán el is fogyasztod... talán nem... Csak észreveszed, hogy ez csak egy gyümölcs volt... el is fogyott... Nem volt sok... nem is laktál jól tőle... éhes maradtál... (Ó! ember! Mennyi fájdalmat okozol még Mesterednek??) Belédmar a gondolat, hogy vétkeztél... Nem voltál erős... Nem voltál felkészült... és most olyan nyomorultúl, nyavalyásúl, szegénynek, vaknak és mezítelennek érzed magad. (Ó! ember! Eddig is az voltál! Csak nem hitted el! Nem készültél fel! Nem maradtál Mestered mellett, aki megmenhetett volna! Nem használtad a fegyvert, amit Mestered adott neked... azt a kétélű éles kardot! Igen... az igét! Nem forgatad magadban Mestered szavát! Mert az Ő szavában lett volna erő! Neked nem volt. Róla elfeledkeztél... NEM TUDTAD, hogy nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen vagy.) Most végre tudod, hogy tényleg az vagy... hiszen Mestered megmondta neked. De Ő olyan jó, most is megbocsát. Igaz? Nem vagy elveszve. Legközelebb majd erősebb leszel, és lesz annyi erőd, hogy ne vétkezz. Hiszen most tanultál hibádból. (Ó! ember! Legközelebb is vétkezni fogsz... Hiszen Mestered megmondta: "végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss") Talán rájössz, hogy menthetetlen vagy... mert emlékszel, hogy hányszor előfordult már ilyen... Talán megkérdezed magadban, hogy "kicsoda üdvözülhet?" Mestered megmondta már: "Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Máté 19:26)
Igen... Ember! Menthetetlen vagy! Könnyen lehet, hogy te is "hivatalos vagy"... hiszen még mindig olvasod ezt a szöveget. Természetesen te külömb vagy... igaz? Mestered megmondta: "Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." (Máté 22:14) Sokan vannak, akik "követik" Istenüket és a "tökéletességre igyekeznek". Bizonyára te is ilyen lehetsz. De mit mond Istened? Igen... azt mondja, hogy akiket Ő választ, azok nincsenek olyan sokan, mint akik úgymond "hivatalosak". De téged szeret a Mestered... úgyis megbocsát. Hiszen látja rajtad, hogy igyekszel... Hogyan is lesz akkor?

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

(Máté 25:34-45)

Ó! ember! (Mit teszel? Vagyis inkább az a kérdés, hogy mit nem teszel? Megcselekszed-e azokat a jócselekedeteket, amiket Isten készít számodra? Felejsd el az "én"-t! és élj a szeretet törvénye szerint!) Nézz magadba... És térj végre észhez! Hallgass Mesteredre! Ne bízz többé magadban! Nem estél már el elégszer? Dehogy nem... Most végre talán felfogod, hogy mi lakik benned... Talán tudod már magadról, hogy "te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen". És talán végre eléggé összetört az "éned", hogy beengedje Mestered... hiszen az ajtó előtt áll és zörget... Meghallod a szavát? Csak ki kell nyitnod az ajtót neki... és akkor bejön hozzád, és veled vacsorál. Ő a vendéged szeretne lenni. Emlékezzél meg... mire tanított... Mire is? Miért buksz el folyton? Mert eltávolodsz Istenedtől! Gondolkozz....... Hiszen ember vagy! Isten képmása lehetnél! Hiszen arra teremtettél! Van-e benned elég szeretet Istened iránt? És szereted-e embertársaidat úgy, ahogy magadat is? (Nem jobban magadnál, nem kevésbé magadnál!) Hiszen erről szól az egész... Szereted-e annyira Istened, hogy bízz benne, hogy amit Ő kér, az a javadra van? Mellette maradsz-e? Szereted-e embertársaidat egyenlő mértékű szeretettel?
Mit is üzent neked Mestered? "A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg." (Jel. 3:19)
Mit tanácsol neked? "Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss." (Jel. 3:18)
Mit tudat veled? "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen." (Jel. 3:17)
Tehát: "Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. " (Jel. 3.15-16)
Ó! ember! Elég komolyan veszed-e már Mestered üzenetét? Megérted-e végre, hogy rád is vonakoznak azok, amiket Ő mondott? Nem tudod magadról... hiszen te mindig külömb vagy... Hiszen te már csak ilyen vagy... De nem tapasztaltad-e már eléggé?
Mit ígér Istened? "A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében." (Jel. 3:21)
Közben lehet, hogy észreveszed, hogy magaddal vívódsz... A jócselekedeteket, amiket Istened készített számodra, sokszor talán észre sem veszed... Magaddal vagy elfoglalva... Hiszen annyi dolga van az embernek ebben a világban. Talán több időt kéne Mestereddel töltened... fordul meg a kérdés benned... Talán a sok dolog azért van, hogy elterejle figyelmed arról, aki érted munkálkodik, és elfeledkezz Róla... Lehet, hogy megfordul a gondolat benned: talán ezek a dolgok mégse annyira vonatkoznak rád, hiszen valamennyire mégiscsak külömb vagy... nem lehetsz annyira rossz. Ó, te javíthatatlan ember....................... Mit mond Mestered? "Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok." (Jakab 4:8)
Ó! ember! Közeledj végre Alkotódhoz, hogy be tudd fogadni Őt, hogy gazdaggá lehess, és láthass, és öltözeted lehessen.......

"Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból."

Jel. 3.17
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:

Jel. 3.18
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

Újra kezdés...

Újra kezdés tiszta lappal... :)