Katona dolog

Szabó Csongor: Katona dolog

Légy erős, és bízva bízzál!
Tudom, fáj, mikor eltalál,
Megannyi nyíl össze szurkál,
És azt érzed, elfáradtál...

Katona dolog, kelj hát fel!
Ha rád török, ne terülj el,
S vízbe doblak, ne merülj el,
S cserben hagylak, ne oltódj el!

Ha megöl is engem... ugye?
Akkor is Benne bízok-e?
Ha nincs láng, világítok-e?
És a hitem el fogyott-e?

Elfogyatkoztam, úgy érzem,
Nem tudom már, hol a hitem,
Az útvesztőben elvesztem,
A fényességet nem lelem.

Tudom, semmi vagyok: ember,
Ki Istenben bízni nem mer,
A cselekedete nem fer,
Ruhája sárosan hever.

Foltjai, mint megannyi heg,
És nem változtathatja meg,
Mint párduc, ki azért remeg,
Öltözetét cseréljék meg.

Immár tehetetlen vagyok,
E harcban elveszett vagyok,
Nem is tudom már ki vagyok...
Az vagyok-e, aki vagyok?

Az a baj, hogy az vagyok még;
A belső vágyam nem elég,
A békességem tűzben ég,
Nem kedvel engemet az Ég?!

Lehet, hogy ez nem így igaz,
S értelmem ellepi a gaz,
Tán a Hitető sugalmaz,
Ki mindeneket rágalmaz.

Eljött hát a nagy alkalom,
Bogozza ki gombolyagom,
Legyen igaz az irgalom,
Útvesztőben bent ne hagyjon!

Uram, elfáradtam, nem megy,
És nem látom drága fényed,
Mi a gonoszságtól elfed...
Egyedül csak ez menthet meg.

Nem lehet olyan az Isten,
Ki benne hagy a kétségben,
Nem tartja a lelket épen,
Elveri, ki tökéletlen.

Meg akarom ismerni Őt,
Mint irgalmas Teremtőt,
És egyedüli Megmentőt,
Leggondosabb Szeretőt!

Nem katona dolog! Emberi!
Amelyből kikeveredni,
Mint álomból felébredni...
Istent hívom segíteni.

"Az igazán reménykedő nem abban bízik, hogy meglesz, amit ő akar, hanem Istenben bízik; és tudja, hogy az a jó, amit Ő ad, vagy megenged." (Mócsy Imre )

A Zöld Üveggolyó

Szabó Csongor: A Zöld Üveggolyó

Zöld Üveggolyó gurul a réten,
Nem tudva, mi történik ott fenn az Égen;
Vajon mit tervezhet a bölcs Történet Író?
Így gondolkodik magában a Zöld Üveggolyó...

Kerek teste gördül az úton,
Halad előre árkon, bokron;
Néha meg-megáll gallyra futva,
De a szellő mindig odébb mozdítja.

Történetét néha szokatlanul írják,
A gravitáció ellenére felfelé hajtják;
Így tér újabb, s újabb ösvényre át,
Kézben tartva őt az égi Barát.

De a kis Üveggolyó aggódva kérdezi:
Azon a töltésen hogy fogok átjutni?
Régóta látom már ez emelkedőt,
De megmászására még nem kaptam erőt.

Halkan megsúgom, mi ez az akadály:
Zöld Üveggolyónak a magánya fáj;
Szeretné, mit az Ég ígéretében adott:
Egy komplementer színű üveggolyót.

Együtt haladni mily kívánatos lenne,
Egy másik üveggolyóval, melynek kiegészítő a színe;
Ez az az akadály, mi megoldásra vár,
És e nagy nehézségtől gyakran meg-megáll.

Hiába tesz érte, mintha lehetetlen volna,
De az Ég ígérte, ezért ezt Őrá bízza;
Vajon mit tervezhet a bölcs Történet Író?
Így gondolkodik magában a Zöld Üveggolyó.

Szól egy halk hang fentről, békével teljes:
Ígéretem áll, légy még türelmes;
Bízd rám, tedd kezembe egészen,
Küldök majd szelet, mely felvisz a töltésen.

Zöld Üveggolyó gurul a réten,
Bízva benne, mi történik ott fenn az Égen;
Legyen úgy, amit tervez a bölcs Történet Író,
Így imádkozott most a Zöld Üveggolyó.

2012.06.09.szo. 22:44

Panaszos fohász

Szabó Csongor: Panaszos fohász

Fekszek az ágyban és várok,
Valami után vágyakozok,
S ha irgalmas, tán eltalál,
Oltalmával egy álomsugár...

Akkor talán nem érezném,
Belső vágyam elfedezném,
Addig is álomországban,
Másfelé járnék gondolatban.

Hiányzik a másik fele,
Ürességét nincs, mi kitöltse,
Mint egy egyoldalú érme,
Mit feldobni nincs sok értelme...

Mindig ugyan arra esik,
A döntésben nem segédkezik:
Magad vagy bezárt burokban,
Boldogulj szépen egymagadban!

Fáradt vagyok. Tán jobb volna,
Ha minden ily vágyat feladna,
S visszavonulna burkába,
Melynek átlátszatlan ablaka...

Elfedne minden fénysugárt,
És kanóca pislogását.
Nem vagy elég tökéletes?
Mit vársz el tőlem? Kérdi e vers!

Igen, Hozzád szól e panasz,
Mert Égi fénysugárból nem adsz;
Sikertelenség vesz körül,
Mint porvihar a szemem körül...

De a vége legyen: remény,
Nincs kilátása, csak egy kis fény,
Hogy elmúlik majd haragod,
És irgalmadat megmutatod.

2012.06.06.sze. 00:39

Ha hajót akarsz építeni...

"Ha hajót akarsz építeni, talán nem is az a legfontosabb, hogy összegyűjtsd a mérnököket és a hajóácsokat, hanem, hogy felébreszd a vágyat a végtelen után." (Antoine de Saint-Exupéry)

A felhők fölött...

Ha utamat ezernyi portól nem látom;

Ha kedvem borús, s körülvesz sok nehézség,

Akkor is bízok Istenemben, mert tudom:

A felhők fölött ragyog a Nap, s kék az ég.

(Jób 37:20 alapján)