2017.02.25. hajnali 5 óra környékén:
Álmomban volt egy társam. Azt gondoltam, össze kéne házasodnunk. Szóltunk valakinek, hogy szeretnénk összeházasodni, és rábíztuk, hogy szervezze meg az esküvőt. Szervezkedtünk. Tettük azokat, ahogyan szervezték nekünk. Szóltunk mindenkinek, hogy az egyik napon házasságra készülünk. Eljöttek a rokonok és sok ember, telve volt a terem. Próbáltuk az esküvőt, hogy mikor mi jön, de nem jutottunk el oda, amikor a férjet és a feleséget összeadják. Szünetet tartottunk. Aztán tovább próbáltunk. Egyszer tudatosult bennem, hogy a párom nem is mellettem van. Próbáltam közelebb kerülni hozzá. Aztán volt valami zene is, amiről úgy gondoltam, hogy nem tetszik, és éreztem, hogy a párom is úgy gondolja. Mondtuk is, hogy ez nem jó, többször is, hangosan. De aki kezelte a zenét, mintha semmit nem hallott volna ebből. Aztán egy idő után elment, aztán megint szünet volt. A páromhoz sikerült közelebb kerülnöm. Gondolkodtam rajta, hogy későre jár, ma már nem lesz esküvő, másnapra kéne rakni. Fogytak az emberek. (De kívül az előtérben még sokan voltak.)
Az jutott eszembe, hogy ha nem szólunk az embereknek, hogy pontosan melyik nap házasodunk össze, akkor nem fogják tudni és nem jönnek majd el. Meg voltak hívva az esküvőre, de nem volt konkrét dátum, csak hogy ezen a napon készülünk. Igazából csak próbáltuk az esküvőt. Erre a napra eljöttek messziről a rokonok. De el fognak jönni ismét, ha nem mondjuk meg nekik, mikor házasodunk? De erre a napra készültek, azt hitték, most lesz. De csak próbát tartunk.
De miért nem jutunk el tényleg az esküvő szertarzásához, amikor ténylegesen összeadnak minket?
Kérdezgettek minket a vendégek, hogy mennyit tudunk együtt lenni. Válaszoltam, hogy hétkpöznap többet, mert nem kell dolgozni, hanem a szervezéssel foglalkozunk. Szombaton viszont kevesebbet, mert próbálunk és valamiért akkor nem egymás közelébe kerülünk.
Aztán volt egy gondolat, hogy hiszen nekünk már volt egy esküvőnk - az mi volt? De az nem olyan volt, mint aminek elképzeljük az esküvőt, az egyszerű volt, nagy felhajtás nélkül összeadtak minket. De ha mégis esküvő volt az, akkor miért házasodunk mégegyszer? Mert az nem olyan volt. Vagy az tényleg igazi volt?
Azon kezdtem gondolkozni, hogy miért jutott eszembe, hogy össze kéne házasodnunk, ha már házasok voltunk?
Későre járt, fogytak a vendégek, és mi is indultunk hazafelé. Az autóban gondolkoztam, és egyre inkább felmerült a kérdés, hogy miért szervezünk mégegy esküvőt?
Azt gondoltam, hiba volt. De senkinek nem tűnt fel. Mi se gondoltuk, hogy már házasok voltunk, talán ezért jutott eszembe az ötlet, hogy házasodjunk össze. De nem akart megtörténni a házasság, nem úgy alakult. Másoknak is azt hiszem,furcsa volt kicsit, hogy miért kell mégegy esküvő? Az nem volt érvényes, ami régebben volt? De senki nem tette szóvá. Csak most a végén kezdte kérdezni pár ember.
De miért gondoltam, hogy össze kéne házasodnunk? Talán azétt, mert nem úgy élünk, mint a házasok és mi magunk se tudjuk, hogy házasságban vagyunk? Felébredtem.
---
1844-ben volt egy esküvő főpróba.
De Jézus már eljött hozzánk, amikor emberként megszületett, majd meghalt érünk. Ígérte, hogy elküli a Vígasztalót.
Lk 17:20-21
20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Már az övé vagyunk, már megvett minket, már elvett minket.
Velünk lehetne a Vígasztaló által. De nem úgy élünk, mint ha házasságban lennénk.
Majd eljön, hogy magával vigyen minket, hogy örökké együtt legyünk - de már most velünk lehetne a Vígasztaló által.
1Kor 6:12-20
12 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.
13 Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.
14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által.
15 Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.
!!! 16 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.
!!! 17 A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.
18 Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.
!!! 19 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
!!! 20 Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
