C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza – Október 21. (305. oldal)
Isten szorzótáblája
„A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt” (Ézs 60,22).
Az Úrért való szolgálat olykor egészen kicsiben kezdődik, de azért az nem kevés értékű. A gyöngeség növeli hitünket, Isten közelébe kényszerít minket, és megtanít dicsőíteni az Ő nevét. Vegyétek nagyon komolyan a növekedésről szóló ígéretet. A mustármag a legkisebb a magvak között, mégis nagy fává nő, amelyen menedéket találnak az égi madarak. Lehet, hogy egyvalamivel kezdjük a szolgálatot, és az is csak egészen kicsiny dolog, de mégis ezerszeresére fog nőni. Nagy az Úr szorzótáblája. Milyen gyakran mondta már magányosan küzdő szolgáinak: „Megsokasítalak”. Bízzatok az Úrban, ti, akik egyedül vagytok, vagy csak ketten alkotjátok a hívők közösségét, mert ha az Ő nevében gyűltök egybe, ott van köztetek.
„A kevés”. Aki csak a létszámot és az erőt nézi, megveti a keveset. Mégis, ez a kevés képezi egy hatalmas nép magvát. Este is csak egy csillag gyullad ki először, de hamarosan számtalan csillagtól tündöklik a mennybolt.
Ne gondoljuk, hogy valami nagyon távoli időre esik ennek az ígéretnek a beteljesedése, hiszen így szól: „Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom azt”. Ne sürgessük elhamarkodottan a beteljesülést, ahogyan némely gyülekezet izgatott tagjai teszik. Meglesz az a maga idejében, de akkor aztán késedelem nélkül.
2011. október 21., péntek
Gyertyaláng :)
(: Ezek az idézetek nagyon jók! :)
"Egyik gyertya hatással tud lenni a másikra, de csak akkor, ha az egyik ég! Ha két gyertya belét összeérintjük, nem történik semmi, de ha az egyik ég, akkor minden más! Ha egy halódó gyülekezetben legalább egyetlen eleven láng ég, több gyertyát is meggyújthat."
"Kapcsolatba kerülni, szolgálni a másikat, bizonyságot tenni neki, törődni vele, meghallgatni bánatát, panaszait, problémáit, elmondani neki azt, amit Isten nekünk megmutatott, - ez jelenti a láng átadását. Ahol pedig több gyertya ég, ott egyre kevesebb lesz a homály. Az isteni életnek - a szolgáló életnek - arra van szüksége, hogy képességeinket, talentumainkat Isten szolgálatába állítsuk, amelynek eredménye lelkek megmentése."
(36. oldal)
--
Még ezeket is érdemes megemlíteni:
"Lelkesítőt az a tudat, hogy ha csak egyetlen égő gyertyánk is van, annak a lángja egyik gyertyáról a másikra terjedhet. Akár finomabbakra, akár durvábbakra, de amíg az az egy ég, addig lángját átadhatja a közelében lévő gyertyáknak, ha hozzáérintik."
(37. oldal)
"...életem olyan feláldozására vágyom, amely egyik lelket a másik után gyújt lángra, magam pedig, amíg ilyen áldott munkával foglalkozom, amennyire csak lehetséges, maradjak láthatatlan!"
(39. oldal)
(Charles H: Spurgeon: Mit Beszélnek a gyertyák?)
"Egyik gyertya hatással tud lenni a másikra, de csak akkor, ha az egyik ég! Ha két gyertya belét összeérintjük, nem történik semmi, de ha az egyik ég, akkor minden más! Ha egy halódó gyülekezetben legalább egyetlen eleven láng ég, több gyertyát is meggyújthat."
"Kapcsolatba kerülni, szolgálni a másikat, bizonyságot tenni neki, törődni vele, meghallgatni bánatát, panaszait, problémáit, elmondani neki azt, amit Isten nekünk megmutatott, - ez jelenti a láng átadását. Ahol pedig több gyertya ég, ott egyre kevesebb lesz a homály. Az isteni életnek - a szolgáló életnek - arra van szüksége, hogy képességeinket, talentumainkat Isten szolgálatába állítsuk, amelynek eredménye lelkek megmentése."
(36. oldal)
--
Még ezeket is érdemes megemlíteni:
"Lelkesítőt az a tudat, hogy ha csak egyetlen égő gyertyánk is van, annak a lángja egyik gyertyáról a másikra terjedhet. Akár finomabbakra, akár durvábbakra, de amíg az az egy ég, addig lángját átadhatja a közelében lévő gyertyáknak, ha hozzáérintik."
(37. oldal)
"...életem olyan feláldozására vágyom, amely egyik lelket a másik után gyújt lángra, magam pedig, amíg ilyen áldott munkával foglalkozom, amennyire csak lehetséges, maradjak láthatatlan!"
(39. oldal)
(Charles H: Spurgeon: Mit Beszélnek a gyertyák?)
A cselekedet gyümölcse
Rájöttem, hogy a kísértés idején, amikor nem is látok tisztán, mire ügyeljek: a cselekedet gyümölcsét tartsam szem előtt! Ha cselekszek egy cselekedetet, akkor annak milyen gyümölcsei lesznek? A gyümölcs számít igazán! A gonosz gyümölcse: sokat ígér, keveset ad (valóban ad, de nem annyit, mint amire az ember számított), és mindent elvesz (amit adott, jelentéktelenné válik és még azon felül is kár származik belőle). Na, hát ennek csak romlott gyümölcse van. Van valami gyümölcs, ami szépnek látszik de utólag kiderül, hogy romlott, és értéktelen.
Viszont amit Isten ajánl, annak a gyümölcsnek az érlelésére időre, türelemre van szükség, viszont igen érett és egészséges termés lesz.
Viszont amit Isten ajánl, annak a gyümölcsnek az érlelésére időre, türelemre van szükség, viszont igen érett és egészséges termés lesz.
Mit beszélnek a gyertyák? #2
Olvastam tovább a könyvet, és a következőkre lettem figyelmes:
31-32. oldal:
"a harctérre csak azok vágyakoznak, akik a veszedelmeket nem ismerik..."
"...micsoda borzalmas pusztítást vinne véghez a háború ezen a békés és pompás vidéken. Ha itt egyszer háború törne ki, rettenetes, szomorú kötelességem lenne ezeket a békés otthonokat megsemmisíteni! Akár győzelem, akár vereség a vége, a háború mindenképpen szerencsétlenség!"
Gyertya és a lepke... "Rövid és kárhozatos gyönyörűség."
"A bűn ígéri, hogy kinyitja a szemet, és közben - beleégeti magát a lélekbe."
34. oldal:
"festett gyertyáink bőven vannak, de valódi világosságunk nincs elég!"
"Azok a gyertyák, melyeket nem a tulajdon lángja emészt meg, nem adnak világosságot."
(Itt az jutott eszembe, hogy a láng megemészti a gyertyát... És ez jó, mert Isten világossága megemészti az ember világiasságát.)
35. oldal:
Gyertyás láda: egy bezárt doboz tele meggyújtatlan gyertyákkal. Így egy szikrányi világosságot sem képes adni.
Azt jutott eszembe még, hogy az ige olvasásához is szükség van a gyertya fényére! Fény nélkül nem látható az írás!
36-37. oldal:
"Az Úr arra rendelte az Ő népét, hogy a "világ világossága" legyen (Mt 5,14), és amilyen a gyülekezet, olyanok a tagjai is. Hogy valóban hasznosak lehessünk, ahhoz kegyelemre van szükségünk."
"A gyertyák - akár ládaszám - hasznavehetetlenek, ha a tűz meg nem gyújtja a kócot, és természetesen a magányos gyertyára is ugyanez vonatkozik. Egyik gyertya hatással tud lenni a másikra, de csak akkor, ha az egyik ég! Ha két gyertya belét összeérintjük, nem történik semmi, de ha az egyik ég, akkor minden más! Ha egy halódó gyülekezetben legalább egyetlen eleven láng ég, több gyertyát is meggyújthat. De... nincs az az ember, aki a másikkal képes volna közölni azt, amivel őmaga nem rendelkezik. Sohasem gondolja valaki, hogy embertársát "megmentheti" ha a saját megmentésében még nem biztos, ha nincsen hitbeli tapasztalata!"
"Aki prédikátor vagy tanító akar lenni, még mielőtt megtért, és az isteni életet elfogadta, balgaságot követ el. Annyit tesz, mint az az ember, aki nem égő gyertyával akar egy másikat meggyújtani! Vagy egy egész termet díszes tartóba tett, - de meg nem gyújtott - gyertyával akar megvilágítani. Viszont ha eleven láng ég benne, egyik láng égésbe hozza a másikat, akár mindet, amelyikkel csak kapcsolatba kerül."
"Kapcsolatba kerülni, szolgálni a másikat, bizonyságot tenni neki, törődni vele, meghallgatni bánatát, panaszait, problémáit, elmondani neki azt, amit Isten nekünk megmutatott, - ez jelenti a láng átadását. Ahol pedig több gyertya ég, ott egyre kevesebb lesz a homály. Az isteni életnek - a szolgáló életnek - arra van szüksége, hogy képességeinket, talentumainkat Isten szolgálatába állítsuk, amelynek eredménye lelkek megmentése."
"Akármilyen szépek a gyertyák - akármilyen jó képességűek és műveltek az emberek, felülről való világosság nélkül mind egyformán hasznavehetetlenek. Egy megtért iparostanonc a műhelyben több eredményt érhet el az élet előmozdításában, mint az újjá nem született tudósok vagy más "elit" emberek egész serege. Mint ahogyan egyetlen szál meggyújtott faggyúgyertya szerény világosságánál mégis többet látunk, mint egész láda meg nem gyújtott gyertya mellett. Csekély, emberek által talán le is nézett képesség, ha az isteni élet lángja hevíti, több eredményt ér el, mint akár tíz talentum, Isten erejének híján."
"Lelkesítőt az a tudat, hogy ha csak egyetlen égő gyertyánk is van, annak a lángja egyik gyertyáról a másikra terjedhet. Akár finomabbakra, akár durvábbakra, de amíg az az egy ég, addig lángját átadhatja a közelében lévő gyertyáknak, ha hozzáérintik."
"Elgondolkozhatunk azon is, hogy mi a tűz? Az égési folyamatnak fény- és hőjelenségben való megnyilvánulása. Szinte el sem tudjuk képzelni, mire képes. Mint ahogyan a fény terjedési sebességéit is csak tudósok számították ki, a szemlélő annyit vesz észre, hogy igen messze és azonnal látható! De azt is tudjuk, hogy ha a láng útjában éghető anyagra talál, azt meggyújtja."
38. oldal:
"Mi dolgozunk, tesszük, amit tudunk, de az eredmény Isten titka. Egyet azonban jegyezzünk meg Urunk szavaiból, hogy a Tőle kapott világosságot tartóba tegyük, és ne takarjuk le semmiféle vékával!"
39. oldal:
"Az emberiség minden nemzedékének szüksége van világosságra, és azt leginkább a kortársaktól kapják."
"A mi dolgunk az, hogy a világosságot engedjük fényleni, az pedig, hogy a saját gyertyáink fénye milyen eredményt ért el, mekkora területet világított be, és mennyi embernek mutatott utat... - azt bízzuk Urunk megítélésére!"
"...életem olyan feláldozására vágyom, amely egyik lelket a másik után gyújt lángra, magam pedig, amíg ilyen áldott munkával foglalkozom, amennyire csak lehetséges, maradjak láthatatlan!"
40. oldal:
"Senki ne aggódjon azért, ha kicsi, vékony, jelentéktelen, csak égjen a fénye, mint a gyertyáé! Világítson, ahogy tőle telik, ahogy csak tud, és Isten megáldja őt!"
"Az Út fölhasználta a rejtekben élőket, és ma is fölhasználja, mint eszközöket, hogy általuk rávilágítson azokra, akik a gyülekezetben majd fénylenek, mint a csillagok."
"Isten szolgálatában fejlődik az ember legjobban. Itt tanulnak meg beszélni a némák. Olyan is az Ő szolgálatában történik csak meg, hogy egyetlen ember képes egész tartományt befolyásolni."
41. oldal:
"...az ember... Isten kezében lehet gyertya, amelyet Ő gyújt meg, és akkor a fénye a legtávolabbi időbe is képes világítani."
42. oldal:
"...az olyan gyertya, amelynek nincs megfelelő tartója, nem használhatjuk világításra!"
43. oldal:
"Tanulhatunk attól az embertől, aki minden beszélgetést, bármilyen témájú legyen, úgy tud hasznosítani, hogy az üdvösség kérdése felé irányítja, és fölkelti a beszélgetőtársában az érdeklődést. Mert ugye azt mondjuk arra, aki egy jól fölszerszámozott lovon lovagol, hogy ügyes, rátermett ember, de aki arra képes, hogy egy megbokrosodott lovat megfékezzen, az még annál is több!"
44. oldal:
"Ha irodalmi nyelven tudunk az evangélium érdekében bizonyságot tenni, legyünk hálásak érte, de azért azt se feledjük el, hogy a gyámoltalanok vallástételét is meg tudja áldani."
"Előfordul, hogy olyan helyen van szükségünk gyertyára, - mondjuk egy félreeső bódéban -, hogy nincs gyertyatartó, viszont a világosságra szükségünk van. Körül kell néznünk, mi akad a kezünk ügyébe, ami használható lehetne erre a célra! Ha például egy sörösüveg nyakába beleállíthatjuk, az éppen olyan jó szolgálatot tesz, mintha valami ezüst tartóban lenne! Senki nem találna ellene kifogást, különben is a homály mindenkit zavar, és olykor gyorsan kell határozni, pótolni a hiányt."
"Hányszor használ fel az Úr hiányos képzettségű embereket! És hányszor szerzett nekik tiszteletet, hiszen a feladatot, amire igénybe vette őket, elvégezték."
"...a felületesség, pongyolaság - esetleg durva kifejezés nem tűrhető meg az Ige szolgálatában!"
45. oldal:
"Adjunk világosságot, és tegyük azt a legjobb tartóba, amivel csak rendelkezünk!"
"Ha valaki úgy érzi, hogy egymaga nem sok eredményt ér el, vegyen maga mellé másokat, egy segítőtársat legalább, és dolgozzanak ketten együtt! A jóirányú szövetkezés, az egy akarattal végzett szolgálat annyi, mint világosság!"
"...sok kis fény több világosságot tud nyújtani, mint egyetlen nagy lámapa."
"A gyülekezet egyszerű tagjainak egyakaratú, közös munkája több áldást tud nyújtani a környezetnek, mint egyetlen nagytudású szónok. A közös akaratú, szolgálatra készen álló emberekkel Isten áldást tud küldeni egész országokra is."
46. oldal:
"Imádkoznunk kell azért is, hogy az Úr vezéreljen hozzánk olyanokat, akik ezekben a homályos időkben, mint kimagasló gyertyák, világosságot áraszthatnak! Szükségünk van olyan emberekre, akik alkalmasak arra, hogy a közösség tagjait vezetni tudják!"
47. oldal:
"AZ előítéletes magatartásba bele is lehet csontosodni, és akik így járnak, talán nem is sejtik, hogy elsősorban önmagukat fosztják meg az áldásoktól."
"...dr. Taylor a Bibliát már vagy tízszer végig olvasta, de Krisztus istenségét sehol sem találta benne. ...Newton ette megjegyezte: - Igen, mert ha tízszer is megpróbálnám egymás után, hogy egy fényoltó süveggel ellátott gyertyát meggyújtsak, mind a tíz kísérlet eredménytelen maradna!"
"Aki egy igazság ellen ágaskodik - akárki kipróbálhatja -, bizonyos, hogy a mellette bizonyító okokat még keresve sem találja meg." (nem jut világossághoz, akkor sem, ha már szeretné is)
48. oldal:
"...a legsüketebb ember, aki nem akar hallani."
49. oldal:
"Tudok valakiről, aki homályosan látott, azt hitte, hogy valahol letette a gyertyáját, nem emlékezett rá, hol, ezért fölforgatta érte az egész lakást, éspedig a kezében tartott égő gyertya segítségével.
...hozzájuk hasonló az az ember, aki kegyelmi állapotát illetőleg tele van félelemmel, kétséggel, és éppen a kegyelem világossága mellett keresi a kegyelem benső ismertetőjeleit."
51. oldal:
"Akikben van bölcsesség s égi fény,
máson ne gondolkozzatok,
mint hogy a lelkek sötét rejtekén
minél több mécsest gyújtsatok!"
52-53. oldal:
Viharlámpák: "Fújhat a szél, eshet az eső, nem olthatja ki a fényt, pedig egészen közönséges gyertya ég benne, de védőburok veszi körül. Világít az üvegen át. A gazdaember magával viszi az udvarra, istállóba, padlásra, pincébe, megvilágítja útját a hóban is. A hajók fedélzetén is nélkülözhetetlenek az ilyen lámpák, a viharos tengeren.
Ilyen olthatatlan fény az evangélium. Isten óvja a fényt, bármilyen rosszakaratú széljárás akarná kioltani a szent lángot. ... A fényhordozó emberek is az Úr védelme alatt élnek, olyan oltalom az, mint a viharlámpa védőburka, tökéletesen veszélymentes a világítás."
54. oldal:
"Istennek számtalan lehetőség van arra, hogy az övéit megóvja, Ő a legbiztosabb tartója a Benne lévő világosságnak!
A legerőtlenebb élet is biztos, ha Krisztusban rejtőzik el."
Aki kisebb vétkeket megenged: "az olyan, mintha egy védőburokba tett lámpának van gyengébben óvott oldala, és a szél éppen ott éri. ... Gyenge oldalunkat az ellenség hamar észreveszi, és ott támad, ahol nem számítunk rá. E világ fejedelme oda irányítja nyilait, ahol sebezhetők vagyunk."
"...a hívő ember gyertyájának egyetlen biztos védőburka az Úr Jézus Krisztus. Ha másban bízik, olyan lesz, mint az összetört lámpák. Krisztuson kívül senki és semmi nem biztos, Ő a tökéletes védelem. Csak Ő egyedül!"
55. oldal:
"Amit a világi embernél talán elnéznek, azt erősen fölróják a keresztény embernek, és ez így helyes. Méltó és igazságos, hogy Krisztus követőitől mást várnak!"
"Vigyázzunk a lámpánk tisztaságára! Nem hozhatunk szégyent az evangélium fényére! A kimagasló helyen élő személyiséget nagyítóval vizsgálják az emberek."
"akik az Úr ügyében munkálkodtok, legyetek tiszták jellemetekben, erkölcsi és szellemi értelemben! Minél nagyobb a világosságotok, azt észreveszik az emberek, és annál többen figyelnek rátok!"
56. oldal:
"a betegség és szenvedés nem tartozik az emberi természet örömteli állapotába, mégis adhat az embernek világosságot: fölismerheti saját esendő voltát, esetleg hálátlanságát, helytelen magatartását, ha a betegség miatt tétlenségre kényszerült és elgondolkozott, ha könyörgéseiben Isten előtt világosságot kapott."
"Jó nekünk, ha veszteségünk mások számára nyereség! Ha lelkünk ezáltal jobban világít, még dicsekedhetünk gyengeségeinkkel is."
58. oldal:
"...a vékát (nagyobb kétfülű kosarat) egészen másra kell használni, semmint arra, hogy a lámpát letakarjuk vele! Megváltónk is az oktalanságot szemléltette a hasonlatban. Lelki-szellemi értelemben mégis vannak olyanok, akik szívükben megtapasztalták a kegyelmet, mégis az a véleményük önmagukra nézve, hogy képtelenek az Úr ügyében valami szolgálatra."
59. oldal:
"...a véka megfelelhet lámpatartónak is, vagyis a lámpa helyezendő a vékára, nem a véka a lámpára! Akkor a világosság jobban látható!"
"...megállapíthatjuk, hogy amit az ember akadálynak néz, azt fölhasználhatja akár előnynek is!"
60. oldal:
"A hit művészete, hogy az akadályokat segédeszközökké alakítja!"
"A világosság utat tör magának, és eléri célját. Világít! A hívő ember szellemi élete is utat tör Isten dicsőségére és tiszteletére. Ezt nem lehet megakadályozni."
62-63. oldal:
"...a legjobb gyertya sem képes egészen tiszta világosságot árasztani! ... Képesek vagyunk a tökéletességre, de teljes tökéletességet nem tudunk elérni! A kegyelem tesz bizonyos mértékben tökéletessé bennünket, de majd csak a megdicsőüléskor tűnik el egészen a bűnök nyoma."
Kopasztó-olló: "eltávolítja a makacsul rátapadt szennyet. ... A keresztények számára ezek a fenyítékek. Isten fenyítékei szeretetből származnak. Ezért, ha valakit inteni akarunk, esetleg fenyítést alkalmazni, azok csak szeretetből származzanak! ... Ügyelni kell arra, hogy a lángot az ilyen tett el ne oltsa. ...nem szabad haragból, indulatból. Kis tévedéseket nem szabad gonoszságnak minősíteni...
Mint ahogyan a gyertya tisztításánál arra kell vigyázni, nehogy a munkánál eloltsuk a lángot, olyan óvatosnak és szinte gyöngédnek kell lennünk, ha inteni akarunk."
(Itt eszembe jutott ez az ige: "A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak." Kol. 3:16)
"Ami nem válik díszére a keresztény közösségre, arról - ha már mást nem tehetünk, legalább hallgassunk róla! Ne terjedjen a rágalmazó beszéd! Amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, úgy bánjatok ti is belük! (Lk 6:31)
...a barátságtalan és sértő megjegyzéseket vessük félre! Többet árthatnak, mint használnak!"
Fejjel lefelé fordított gyertya: "ha életünkben az alantas dolgok kerülnek hatalomra, ... a világosság lángja nem lobog!"
64-65. oldal:
"A világosságot pazarolni is lehet...
A gyertya fontosabb része a világításhoz a gyertyabél! Nem látszik, mert nem kívül van, ezért azután előnyben részesítjük a szép, vastag, nagy térfogatú gyertyákat. De előfordult már, hogy ilyen tekintélyes gyertya alig adott világosságot, alig volt benne zsír, csak egy kevés a bél körül, a többi része - ami a legláthatóbb volt rajta, a többi része kemény volt és hideg.
Minden embernek van szíve, mégis némelyeknél túlteng az értelem, noha szükség van arra is, de a szív erejének kell azt is átadnia!
... A meleg szív és lelkesedés többre képes, mint a fagyos, hideg méltóság."
Egy puritán prédikátor egyszer egy műveltebb hallgatóság előtt prédikált, ezért igyekezett választékosabb stílusban beszélni. A végén odalépett hozzá egy szegény ember, aki sokszor hallgatta őt, és azt mondta, hogy "eddig olyan jól megértett mindent, gazdag lelki-szellemi táplálékot kapott, de most éhesen távozik, mert ebből a prédikációból alig értett valamit! Valóban, lehet olyan prédikáció is, amely annyi ismeretet és tudományos dolgot zúdít a hallgatókra, hogy végeredményben semmi sem kerül a szívekbe. Néha többet mond az Üdvhadsereg egyszerű, de lelkes katonája, mint egy magas képzettségű bölcsész méltósággal előadott beszéde."
65. oldal:
Kalitka a gyertya körül, hogy az óvatlanok miatt ne keletkezzen tűz.
"Nos, a fiatalok nem szívesen fogadják el az idősebbek elővigyázatosságát, óvatosságát, pedig nem lenne szabad, hogy az elővigyázatosság megrontsa az örömüket!"
"...a dróthálót felcserélhetjük pl. üvegburokkal, az nem zavarja a fény terjedését, a világosságot sem csökkenti. Legyünk okosak és találékonyak az életben! Nem szükséges mindent elnyomni magunkban, ami az életet vidámmá és boldoggá teheti, értelemmel, szível kiegyensúlyozhatjuk életünk vitelét. Nem szükséges eloltani a lámpát csak azért, mert attól félünk, hogy a láng esetleg fölgyújtja a házat..."
(ezen elgondolkodtam, elsőre kicsit nehezen értettem, miről van szó)
66. oldal:
"Csak a bűnt gyűlöljük, attól tartsuk magunkat távol, de tudjunk örülni igazán annak, ami kedves, szép és tiszta!"
67. oldal:
"...életüvegünk homokja is nagyon hamar lepereg. ... Ez azonban nem szomoríthat el bennünket, ha hiszünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, nem kívánhatjuk az ellenkezőjét, hiszen minél gyorsabban repül az idő, annál hamarabb érünk Őhozzá!"
"Akik unatkoznak, nem tudják, miként üssék agyon a sok szabadidőt, azok hamar ráeszmélnek, hogy nem ők ütik az időt, hanem az idő őket."
Túlságosan sokat tevékenykedő ember: "mindkét végén égeti a gyertyát!"
"A gyertya lángját oktalanul nem szabad égetni! Például fényes nappal! Az oktalanság."
68. oldal:
!!!!!!! "Fiatalok! Tartsátok magasra a gyertyátokat, azt a világosságot, amit Isten adott eddig, és igyekezzetek annak a fényénél mielőbb az atyai házhoz!" !!!!!!!
"Van úgy az életben, hogy az ördög olyan támadást indít egy hívő ellen, mintha el akarná oltani a világosságát, és mi történik? Annál fényesebben világít! Előbb csak fénylett, most ragyog! ... A kísértés, a próba, sok viszontagság szellemi életének javát szolgálják."
69. oldal:
Befejezésül tegyünk még egy igen egyszerű kísérletet. Mondjuk, hogy gyertyafénynél akarunk olvasni, és két gyertyánk van: egy hosszabb és egy rövidebb. Megvan a módja, hogyan állítsuk föl, ha jól akarunk látni. Ne tegyük előre a hosszabbat, mert árnyékot vet a könyvre, viszont ha előre teszem a rövidebbet és mögéje a hosszabbat, nagyszerűen látok! - Mi ebben az erkölcsi tanulság? Az, hogy a tisztelet helyét - az elsőséget - engedjük át mindig a gyengébbeknek! Kerüljük el, hogy valami módon árnyékot vessünk rá!"
Iskolás ünnepségen: a kicsik mennek elől, és a nagyobbak hátul. "...a nagyobbak ellátnak a kicsik feje fölött..." És így elkerülik azt is, hogy "a nagyobbak - gyorsabban, hosszabb lépésekkel - olyan menetelést kezdjenek, amihez a kisebbek nem tudnak megfelelően alkalmazkodni, és lemaradnának! A lépéstartás pedig fontos az összetartozók között." (Szerintem ebben nagy tanítás van!!)
"A gyülekezeti tagoknál is ez a helyes módszer, illetve a jó magatartás: megadni a gyengébbeknek az előnyt. Az erősebbek, a nagyobbaknak látszók nem lehetnek annyira elfoglalva a saját gondolataikkal, hogy ne vegyék tekintetbe a sokkal egyszerűbb testvérek nézeteit is. Nem jó dolog az első helyeket elfoglalni! Legyünk előzékenyek másokkal szemben, akkor mindenki előtt a közösség jóléte lebeg, akkor nem foglalkozik senki a kelleténél többet önmagával, ha tekintetbe veszi a másik embert, a testvérét is."
"...bármikor, ha akár ünnepélyes alkalmakkor díszes gyertyákat látunk, akár szükségből, áramszünet idején vesszük a kezünkbe, legyen tudatunkban az, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a világ világossága, és Ő tőlünk is azt kívánja, hogy világítsunk a Tőle kapott fénnyel mindenütt, amerre megfordulunk!"
Utóhangzás a száz éve leírtakhoz:
"Ami azonban nem változott száz esztendő óta sem: az Ige világossága!
Isten kegyelme szól a gyertyák hasonlatában is hozzánk! Ma is!
Az Ószövettség evangélistája, Ézsaiás, és az Újszövettség prófétája, János apostol mondják el ezt:
...a füstölő mécsest nem oltja el! (Ézs. 42,3)
...Krisztus jár a mécs (gyertya)tartók között! (Jel 1,13)"
31-32. oldal:
"a harctérre csak azok vágyakoznak, akik a veszedelmeket nem ismerik..."
"...micsoda borzalmas pusztítást vinne véghez a háború ezen a békés és pompás vidéken. Ha itt egyszer háború törne ki, rettenetes, szomorú kötelességem lenne ezeket a békés otthonokat megsemmisíteni! Akár győzelem, akár vereség a vége, a háború mindenképpen szerencsétlenség!"
Gyertya és a lepke... "Rövid és kárhozatos gyönyörűség."
"A bűn ígéri, hogy kinyitja a szemet, és közben - beleégeti magát a lélekbe."
34. oldal:
"festett gyertyáink bőven vannak, de valódi világosságunk nincs elég!"
"Azok a gyertyák, melyeket nem a tulajdon lángja emészt meg, nem adnak világosságot."
(Itt az jutott eszembe, hogy a láng megemészti a gyertyát... És ez jó, mert Isten világossága megemészti az ember világiasságát.)
35. oldal:
Gyertyás láda: egy bezárt doboz tele meggyújtatlan gyertyákkal. Így egy szikrányi világosságot sem képes adni.
Azt jutott eszembe még, hogy az ige olvasásához is szükség van a gyertya fényére! Fény nélkül nem látható az írás!
36-37. oldal:
"Az Úr arra rendelte az Ő népét, hogy a "világ világossága" legyen (Mt 5,14), és amilyen a gyülekezet, olyanok a tagjai is. Hogy valóban hasznosak lehessünk, ahhoz kegyelemre van szükségünk."
"A gyertyák - akár ládaszám - hasznavehetetlenek, ha a tűz meg nem gyújtja a kócot, és természetesen a magányos gyertyára is ugyanez vonatkozik. Egyik gyertya hatással tud lenni a másikra, de csak akkor, ha az egyik ég! Ha két gyertya belét összeérintjük, nem történik semmi, de ha az egyik ég, akkor minden más! Ha egy halódó gyülekezetben legalább egyetlen eleven láng ég, több gyertyát is meggyújthat. De... nincs az az ember, aki a másikkal képes volna közölni azt, amivel őmaga nem rendelkezik. Sohasem gondolja valaki, hogy embertársát "megmentheti" ha a saját megmentésében még nem biztos, ha nincsen hitbeli tapasztalata!"
"Aki prédikátor vagy tanító akar lenni, még mielőtt megtért, és az isteni életet elfogadta, balgaságot követ el. Annyit tesz, mint az az ember, aki nem égő gyertyával akar egy másikat meggyújtani! Vagy egy egész termet díszes tartóba tett, - de meg nem gyújtott - gyertyával akar megvilágítani. Viszont ha eleven láng ég benne, egyik láng égésbe hozza a másikat, akár mindet, amelyikkel csak kapcsolatba kerül."
"Kapcsolatba kerülni, szolgálni a másikat, bizonyságot tenni neki, törődni vele, meghallgatni bánatát, panaszait, problémáit, elmondani neki azt, amit Isten nekünk megmutatott, - ez jelenti a láng átadását. Ahol pedig több gyertya ég, ott egyre kevesebb lesz a homály. Az isteni életnek - a szolgáló életnek - arra van szüksége, hogy képességeinket, talentumainkat Isten szolgálatába állítsuk, amelynek eredménye lelkek megmentése."
"Akármilyen szépek a gyertyák - akármilyen jó képességűek és műveltek az emberek, felülről való világosság nélkül mind egyformán hasznavehetetlenek. Egy megtért iparostanonc a műhelyben több eredményt érhet el az élet előmozdításában, mint az újjá nem született tudósok vagy más "elit" emberek egész serege. Mint ahogyan egyetlen szál meggyújtott faggyúgyertya szerény világosságánál mégis többet látunk, mint egész láda meg nem gyújtott gyertya mellett. Csekély, emberek által talán le is nézett képesség, ha az isteni élet lángja hevíti, több eredményt ér el, mint akár tíz talentum, Isten erejének híján."
"Lelkesítőt az a tudat, hogy ha csak egyetlen égő gyertyánk is van, annak a lángja egyik gyertyáról a másikra terjedhet. Akár finomabbakra, akár durvábbakra, de amíg az az egy ég, addig lángját átadhatja a közelében lévő gyertyáknak, ha hozzáérintik."
"Elgondolkozhatunk azon is, hogy mi a tűz? Az égési folyamatnak fény- és hőjelenségben való megnyilvánulása. Szinte el sem tudjuk képzelni, mire képes. Mint ahogyan a fény terjedési sebességéit is csak tudósok számították ki, a szemlélő annyit vesz észre, hogy igen messze és azonnal látható! De azt is tudjuk, hogy ha a láng útjában éghető anyagra talál, azt meggyújtja."
38. oldal:
"Mi dolgozunk, tesszük, amit tudunk, de az eredmény Isten titka. Egyet azonban jegyezzünk meg Urunk szavaiból, hogy a Tőle kapott világosságot tartóba tegyük, és ne takarjuk le semmiféle vékával!"
39. oldal:
"Az emberiség minden nemzedékének szüksége van világosságra, és azt leginkább a kortársaktól kapják."
"A mi dolgunk az, hogy a világosságot engedjük fényleni, az pedig, hogy a saját gyertyáink fénye milyen eredményt ért el, mekkora területet világított be, és mennyi embernek mutatott utat... - azt bízzuk Urunk megítélésére!"
"...életem olyan feláldozására vágyom, amely egyik lelket a másik után gyújt lángra, magam pedig, amíg ilyen áldott munkával foglalkozom, amennyire csak lehetséges, maradjak láthatatlan!"
40. oldal:
"Senki ne aggódjon azért, ha kicsi, vékony, jelentéktelen, csak égjen a fénye, mint a gyertyáé! Világítson, ahogy tőle telik, ahogy csak tud, és Isten megáldja őt!"
"Az Út fölhasználta a rejtekben élőket, és ma is fölhasználja, mint eszközöket, hogy általuk rávilágítson azokra, akik a gyülekezetben majd fénylenek, mint a csillagok."
"Isten szolgálatában fejlődik az ember legjobban. Itt tanulnak meg beszélni a némák. Olyan is az Ő szolgálatában történik csak meg, hogy egyetlen ember képes egész tartományt befolyásolni."
41. oldal:
"...az ember... Isten kezében lehet gyertya, amelyet Ő gyújt meg, és akkor a fénye a legtávolabbi időbe is képes világítani."
42. oldal:
"...az olyan gyertya, amelynek nincs megfelelő tartója, nem használhatjuk világításra!"
43. oldal:
"Tanulhatunk attól az embertől, aki minden beszélgetést, bármilyen témájú legyen, úgy tud hasznosítani, hogy az üdvösség kérdése felé irányítja, és fölkelti a beszélgetőtársában az érdeklődést. Mert ugye azt mondjuk arra, aki egy jól fölszerszámozott lovon lovagol, hogy ügyes, rátermett ember, de aki arra képes, hogy egy megbokrosodott lovat megfékezzen, az még annál is több!"
44. oldal:
"Ha irodalmi nyelven tudunk az evangélium érdekében bizonyságot tenni, legyünk hálásak érte, de azért azt se feledjük el, hogy a gyámoltalanok vallástételét is meg tudja áldani."
"Előfordul, hogy olyan helyen van szükségünk gyertyára, - mondjuk egy félreeső bódéban -, hogy nincs gyertyatartó, viszont a világosságra szükségünk van. Körül kell néznünk, mi akad a kezünk ügyébe, ami használható lehetne erre a célra! Ha például egy sörösüveg nyakába beleállíthatjuk, az éppen olyan jó szolgálatot tesz, mintha valami ezüst tartóban lenne! Senki nem találna ellene kifogást, különben is a homály mindenkit zavar, és olykor gyorsan kell határozni, pótolni a hiányt."
"Hányszor használ fel az Úr hiányos képzettségű embereket! És hányszor szerzett nekik tiszteletet, hiszen a feladatot, amire igénybe vette őket, elvégezték."
"...a felületesség, pongyolaság - esetleg durva kifejezés nem tűrhető meg az Ige szolgálatában!"
45. oldal:
"Adjunk világosságot, és tegyük azt a legjobb tartóba, amivel csak rendelkezünk!"
"Ha valaki úgy érzi, hogy egymaga nem sok eredményt ér el, vegyen maga mellé másokat, egy segítőtársat legalább, és dolgozzanak ketten együtt! A jóirányú szövetkezés, az egy akarattal végzett szolgálat annyi, mint világosság!"
"...sok kis fény több világosságot tud nyújtani, mint egyetlen nagy lámapa."
"A gyülekezet egyszerű tagjainak egyakaratú, közös munkája több áldást tud nyújtani a környezetnek, mint egyetlen nagytudású szónok. A közös akaratú, szolgálatra készen álló emberekkel Isten áldást tud küldeni egész országokra is."
46. oldal:
"Imádkoznunk kell azért is, hogy az Úr vezéreljen hozzánk olyanokat, akik ezekben a homályos időkben, mint kimagasló gyertyák, világosságot áraszthatnak! Szükségünk van olyan emberekre, akik alkalmasak arra, hogy a közösség tagjait vezetni tudják!"
47. oldal:
"AZ előítéletes magatartásba bele is lehet csontosodni, és akik így járnak, talán nem is sejtik, hogy elsősorban önmagukat fosztják meg az áldásoktól."
"...dr. Taylor a Bibliát már vagy tízszer végig olvasta, de Krisztus istenségét sehol sem találta benne. ...Newton ette megjegyezte: - Igen, mert ha tízszer is megpróbálnám egymás után, hogy egy fényoltó süveggel ellátott gyertyát meggyújtsak, mind a tíz kísérlet eredménytelen maradna!"
"Aki egy igazság ellen ágaskodik - akárki kipróbálhatja -, bizonyos, hogy a mellette bizonyító okokat még keresve sem találja meg." (nem jut világossághoz, akkor sem, ha már szeretné is)
48. oldal:
"...a legsüketebb ember, aki nem akar hallani."
49. oldal:
"Tudok valakiről, aki homályosan látott, azt hitte, hogy valahol letette a gyertyáját, nem emlékezett rá, hol, ezért fölforgatta érte az egész lakást, éspedig a kezében tartott égő gyertya segítségével.
...hozzájuk hasonló az az ember, aki kegyelmi állapotát illetőleg tele van félelemmel, kétséggel, és éppen a kegyelem világossága mellett keresi a kegyelem benső ismertetőjeleit."
51. oldal:
"Akikben van bölcsesség s égi fény,
máson ne gondolkozzatok,
mint hogy a lelkek sötét rejtekén
minél több mécsest gyújtsatok!"
52-53. oldal:
Viharlámpák: "Fújhat a szél, eshet az eső, nem olthatja ki a fényt, pedig egészen közönséges gyertya ég benne, de védőburok veszi körül. Világít az üvegen át. A gazdaember magával viszi az udvarra, istállóba, padlásra, pincébe, megvilágítja útját a hóban is. A hajók fedélzetén is nélkülözhetetlenek az ilyen lámpák, a viharos tengeren.
Ilyen olthatatlan fény az evangélium. Isten óvja a fényt, bármilyen rosszakaratú széljárás akarná kioltani a szent lángot. ... A fényhordozó emberek is az Úr védelme alatt élnek, olyan oltalom az, mint a viharlámpa védőburka, tökéletesen veszélymentes a világítás."
54. oldal:
"Istennek számtalan lehetőség van arra, hogy az övéit megóvja, Ő a legbiztosabb tartója a Benne lévő világosságnak!
A legerőtlenebb élet is biztos, ha Krisztusban rejtőzik el."
Aki kisebb vétkeket megenged: "az olyan, mintha egy védőburokba tett lámpának van gyengébben óvott oldala, és a szél éppen ott éri. ... Gyenge oldalunkat az ellenség hamar észreveszi, és ott támad, ahol nem számítunk rá. E világ fejedelme oda irányítja nyilait, ahol sebezhetők vagyunk."
"...a hívő ember gyertyájának egyetlen biztos védőburka az Úr Jézus Krisztus. Ha másban bízik, olyan lesz, mint az összetört lámpák. Krisztuson kívül senki és semmi nem biztos, Ő a tökéletes védelem. Csak Ő egyedül!"
55. oldal:
"Amit a világi embernél talán elnéznek, azt erősen fölróják a keresztény embernek, és ez így helyes. Méltó és igazságos, hogy Krisztus követőitől mást várnak!"
"Vigyázzunk a lámpánk tisztaságára! Nem hozhatunk szégyent az evangélium fényére! A kimagasló helyen élő személyiséget nagyítóval vizsgálják az emberek."
"akik az Úr ügyében munkálkodtok, legyetek tiszták jellemetekben, erkölcsi és szellemi értelemben! Minél nagyobb a világosságotok, azt észreveszik az emberek, és annál többen figyelnek rátok!"
56. oldal:
"a betegség és szenvedés nem tartozik az emberi természet örömteli állapotába, mégis adhat az embernek világosságot: fölismerheti saját esendő voltát, esetleg hálátlanságát, helytelen magatartását, ha a betegség miatt tétlenségre kényszerült és elgondolkozott, ha könyörgéseiben Isten előtt világosságot kapott."
"Jó nekünk, ha veszteségünk mások számára nyereség! Ha lelkünk ezáltal jobban világít, még dicsekedhetünk gyengeségeinkkel is."
58. oldal:
"...a vékát (nagyobb kétfülű kosarat) egészen másra kell használni, semmint arra, hogy a lámpát letakarjuk vele! Megváltónk is az oktalanságot szemléltette a hasonlatban. Lelki-szellemi értelemben mégis vannak olyanok, akik szívükben megtapasztalták a kegyelmet, mégis az a véleményük önmagukra nézve, hogy képtelenek az Úr ügyében valami szolgálatra."
59. oldal:
"...a véka megfelelhet lámpatartónak is, vagyis a lámpa helyezendő a vékára, nem a véka a lámpára! Akkor a világosság jobban látható!"
"...megállapíthatjuk, hogy amit az ember akadálynak néz, azt fölhasználhatja akár előnynek is!"
60. oldal:
"A hit művészete, hogy az akadályokat segédeszközökké alakítja!"
"A világosság utat tör magának, és eléri célját. Világít! A hívő ember szellemi élete is utat tör Isten dicsőségére és tiszteletére. Ezt nem lehet megakadályozni."
62-63. oldal:
"...a legjobb gyertya sem képes egészen tiszta világosságot árasztani! ... Képesek vagyunk a tökéletességre, de teljes tökéletességet nem tudunk elérni! A kegyelem tesz bizonyos mértékben tökéletessé bennünket, de majd csak a megdicsőüléskor tűnik el egészen a bűnök nyoma."
Kopasztó-olló: "eltávolítja a makacsul rátapadt szennyet. ... A keresztények számára ezek a fenyítékek. Isten fenyítékei szeretetből származnak. Ezért, ha valakit inteni akarunk, esetleg fenyítést alkalmazni, azok csak szeretetből származzanak! ... Ügyelni kell arra, hogy a lángot az ilyen tett el ne oltsa. ...nem szabad haragból, indulatból. Kis tévedéseket nem szabad gonoszságnak minősíteni...
Mint ahogyan a gyertya tisztításánál arra kell vigyázni, nehogy a munkánál eloltsuk a lángot, olyan óvatosnak és szinte gyöngédnek kell lennünk, ha inteni akarunk."
(Itt eszembe jutott ez az ige: "A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak." Kol. 3:16)
"Ami nem válik díszére a keresztény közösségre, arról - ha már mást nem tehetünk, legalább hallgassunk róla! Ne terjedjen a rágalmazó beszéd! Amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, úgy bánjatok ti is belük! (Lk 6:31)
...a barátságtalan és sértő megjegyzéseket vessük félre! Többet árthatnak, mint használnak!"
Fejjel lefelé fordított gyertya: "ha életünkben az alantas dolgok kerülnek hatalomra, ... a világosság lángja nem lobog!"
64-65. oldal:
"A világosságot pazarolni is lehet...
A gyertya fontosabb része a világításhoz a gyertyabél! Nem látszik, mert nem kívül van, ezért azután előnyben részesítjük a szép, vastag, nagy térfogatú gyertyákat. De előfordult már, hogy ilyen tekintélyes gyertya alig adott világosságot, alig volt benne zsír, csak egy kevés a bél körül, a többi része - ami a legláthatóbb volt rajta, a többi része kemény volt és hideg.
Minden embernek van szíve, mégis némelyeknél túlteng az értelem, noha szükség van arra is, de a szív erejének kell azt is átadnia!
... A meleg szív és lelkesedés többre képes, mint a fagyos, hideg méltóság."
Egy puritán prédikátor egyszer egy műveltebb hallgatóság előtt prédikált, ezért igyekezett választékosabb stílusban beszélni. A végén odalépett hozzá egy szegény ember, aki sokszor hallgatta őt, és azt mondta, hogy "eddig olyan jól megértett mindent, gazdag lelki-szellemi táplálékot kapott, de most éhesen távozik, mert ebből a prédikációból alig értett valamit! Valóban, lehet olyan prédikáció is, amely annyi ismeretet és tudományos dolgot zúdít a hallgatókra, hogy végeredményben semmi sem kerül a szívekbe. Néha többet mond az Üdvhadsereg egyszerű, de lelkes katonája, mint egy magas képzettségű bölcsész méltósággal előadott beszéde."
65. oldal:
Kalitka a gyertya körül, hogy az óvatlanok miatt ne keletkezzen tűz.
"Nos, a fiatalok nem szívesen fogadják el az idősebbek elővigyázatosságát, óvatosságát, pedig nem lenne szabad, hogy az elővigyázatosság megrontsa az örömüket!"
"...a dróthálót felcserélhetjük pl. üvegburokkal, az nem zavarja a fény terjedését, a világosságot sem csökkenti. Legyünk okosak és találékonyak az életben! Nem szükséges mindent elnyomni magunkban, ami az életet vidámmá és boldoggá teheti, értelemmel, szível kiegyensúlyozhatjuk életünk vitelét. Nem szükséges eloltani a lámpát csak azért, mert attól félünk, hogy a láng esetleg fölgyújtja a házat..."
(ezen elgondolkodtam, elsőre kicsit nehezen értettem, miről van szó)
66. oldal:
"Csak a bűnt gyűlöljük, attól tartsuk magunkat távol, de tudjunk örülni igazán annak, ami kedves, szép és tiszta!"
67. oldal:
"...életüvegünk homokja is nagyon hamar lepereg. ... Ez azonban nem szomoríthat el bennünket, ha hiszünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, nem kívánhatjuk az ellenkezőjét, hiszen minél gyorsabban repül az idő, annál hamarabb érünk Őhozzá!"
"Akik unatkoznak, nem tudják, miként üssék agyon a sok szabadidőt, azok hamar ráeszmélnek, hogy nem ők ütik az időt, hanem az idő őket."
Túlságosan sokat tevékenykedő ember: "mindkét végén égeti a gyertyát!"
"A gyertya lángját oktalanul nem szabad égetni! Például fényes nappal! Az oktalanság."
68. oldal:
!!!!!!! "Fiatalok! Tartsátok magasra a gyertyátokat, azt a világosságot, amit Isten adott eddig, és igyekezzetek annak a fényénél mielőbb az atyai házhoz!" !!!!!!!
"Van úgy az életben, hogy az ördög olyan támadást indít egy hívő ellen, mintha el akarná oltani a világosságát, és mi történik? Annál fényesebben világít! Előbb csak fénylett, most ragyog! ... A kísértés, a próba, sok viszontagság szellemi életének javát szolgálják."
69. oldal:
Befejezésül tegyünk még egy igen egyszerű kísérletet. Mondjuk, hogy gyertyafénynél akarunk olvasni, és két gyertyánk van: egy hosszabb és egy rövidebb. Megvan a módja, hogyan állítsuk föl, ha jól akarunk látni. Ne tegyük előre a hosszabbat, mert árnyékot vet a könyvre, viszont ha előre teszem a rövidebbet és mögéje a hosszabbat, nagyszerűen látok! - Mi ebben az erkölcsi tanulság? Az, hogy a tisztelet helyét - az elsőséget - engedjük át mindig a gyengébbeknek! Kerüljük el, hogy valami módon árnyékot vessünk rá!"
Iskolás ünnepségen: a kicsik mennek elől, és a nagyobbak hátul. "...a nagyobbak ellátnak a kicsik feje fölött..." És így elkerülik azt is, hogy "a nagyobbak - gyorsabban, hosszabb lépésekkel - olyan menetelést kezdjenek, amihez a kisebbek nem tudnak megfelelően alkalmazkodni, és lemaradnának! A lépéstartás pedig fontos az összetartozók között." (Szerintem ebben nagy tanítás van!!)
"A gyülekezeti tagoknál is ez a helyes módszer, illetve a jó magatartás: megadni a gyengébbeknek az előnyt. Az erősebbek, a nagyobbaknak látszók nem lehetnek annyira elfoglalva a saját gondolataikkal, hogy ne vegyék tekintetbe a sokkal egyszerűbb testvérek nézeteit is. Nem jó dolog az első helyeket elfoglalni! Legyünk előzékenyek másokkal szemben, akkor mindenki előtt a közösség jóléte lebeg, akkor nem foglalkozik senki a kelleténél többet önmagával, ha tekintetbe veszi a másik embert, a testvérét is."
"...bármikor, ha akár ünnepélyes alkalmakkor díszes gyertyákat látunk, akár szükségből, áramszünet idején vesszük a kezünkbe, legyen tudatunkban az, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a világ világossága, és Ő tőlünk is azt kívánja, hogy világítsunk a Tőle kapott fénnyel mindenütt, amerre megfordulunk!"
Utóhangzás a száz éve leírtakhoz:
"Ami azonban nem változott száz esztendő óta sem: az Ige világossága!
Isten kegyelme szól a gyertyák hasonlatában is hozzánk! Ma is!
Az Ószövettség evangélistája, Ézsaiás, és az Újszövettség prófétája, János apostol mondják el ezt:
...a füstölő mécsest nem oltja el! (Ézs. 42,3)
...Krisztus jár a mécs (gyertya)tartók között! (Jel 1,13)"
2011. október 18., kedd
Pénzváltók
Máté 25:27 "El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét."
Azt hiszem, rájöttem, hogy kik azok a pénzváltók, és hogy mire akar utalni ez az ige. Ha saját magunknak nem sikerül munkálkodnunk, mert nem érzünk elég bátorságot hozzá, akkor segítsük azokat, akik munkálkodnak, vagy társuljunk hozzájuk.
Idővel lehet, hogy megjön a bátorságunk, és akkor lehet, hogy magunktól is menni fog.
Azt hiszem, ez komolyan vonatkozhat laodiceának arra a rétegére, akik már felismerték az állapotukat. Ne gondolják magukat tehetetleneknek! Egy talentummal is lehet munkálkodni. De ha nem mer valaki maga munkálkodni, segítsen másokat, akik munkálkodnak. Később a talentumok gyarapodhatnak, és több talentummal már könnyebb kereskedni!
Azt hiszem, rájöttem, hogy kik azok a pénzváltók, és hogy mire akar utalni ez az ige. Ha saját magunknak nem sikerül munkálkodnunk, mert nem érzünk elég bátorságot hozzá, akkor segítsük azokat, akik munkálkodnak, vagy társuljunk hozzájuk.
Idővel lehet, hogy megjön a bátorságunk, és akkor lehet, hogy magunktól is menni fog.
Azt hiszem, ez komolyan vonatkozhat laodiceának arra a rétegére, akik már felismerték az állapotukat. Ne gondolják magukat tehetetleneknek! Egy talentummal is lehet munkálkodni. De ha nem mer valaki maga munkálkodni, segítsen másokat, akik munkálkodnak. Később a talentumok gyarapodhatnak, és több talentummal már könnyebb kereskedni!
2011. október 14., péntek
Mit beszélnek a gyertyák?
Olvasom Spurgeon: "Mit beszélnek a gyertyák?" c. könyvét, kb. a felénél tartok. Néhány lényeges dolgot szeretnék megörökíteni belőle.
Ezt az igét hozza példaként (27. oldal): "Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága." (Zsolt. 119:105)
Az jutott eszembe róla, hogy sötétségben élünk, éjfél körüli időben. Az ige szerint vakok vagyunk. Az ige lehet a mi szövétnekünk. Ahhoz, hogy lássunk, szükségünk van az igére, vagyis Isten beszédére. Elsősorban szerintem ez személyes igetanulmányozást jelent. Az Istennel való kapcsolat egyik alapja, hogy az Ő igéit kutatjuk. Kérdezem magamtól: miért várom Istentől, hogy szóljon hozzám, ha sok tekintetben már megtette, és gondoskodott róla, hogy meg legyen írva, és itt legyen mellettem? Miért nem kutatom elég alaposan az Ő szavait? Ha nem kutatom, és más szót várok el Tőle, azzal nem becsülöm eléggé az Ő szavát. Miért kérem, hogy szóljon, ha már szólt? Miért nem figyelek eléggé a szóra, amit már előre elkészített?
Az sötét éjszakában való járáshoz szükségünk van az Igére, hogy lássunk! Az akadályokat, szennyfoltokat másképpen nem kerülhetjük el!
A könyv így írja: "Sokan úgy használják a Bibliát, mint a kínaiak a gyertyákat a fény ünnepén: csak gyönyörködésre és megtekintésre. Teológiájuk briliáns visszatükröződése tudásuknak, bibliai ismereteikről szólnak még szórakozásaik közepette is - de a gyakorlati életvitelükben nem használják." (28. oldal)
Másik dolog, ami megragadta a figyelmemet, hogy Jézus "Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (Ésa. 42:3)
Mit gondolok magamról? Már teljes fényemben világítanék? Vagy mások?
Ha egy gyertya még csak éppen meg lett gyújtva, és hirtelen mozgás történik, netalán a légmozgás kioltja a kis lángot! A hirtelen, nagy léptékű dolgok helyett a fokozatosság, megfontoltság célravezetőbb.
"...a szelíd, szerénységre való emlékezés, ezt kell alkalmaznom szegény, tévelygő felebarátommal szemben is. Ha ezt a gyertyát, amikor még éppen csak égni kezdett, a léghuzattal szemben nagyon lassan, előre tartott kézzel vitte volna, nem aludt volna el. Egy gyenge embernek a szerény, barátságos útbaigazítás segíteni tudna, engedné vezetni magát..." (30. oldal)
Harmadik dolog, amit érdekesnek találtam, hogy ha az ember ezidáig sötétben volt, és hirtelen fényt lát, először hunyorít, mert a fény bántja a szemét. Azt hiszem, ez a hívő életben is így lehet. Ha egyszerre túl sok fényt kap a szem, amely a fényhez nincs hozzászokva, kellemetlen érzés lehet, és el is vakítja a nagy világosság.
"Minden változással úgy vagyunk, még ha javunkat szolgálja is, szinte fájdalmat okoz. Minél nagyszerűbb valami dolog, annál érzékenyebben érinti gyenge szerveinket a legelső észrevétele.
Ó, Uram, ha Te nekünk felséges jelenlétedet akarod kinyilvánítani, nem zavarodnánk-e meg az első pillanatban? Te azonban bölcsen őrizted megvilágított állapotunk számára, hogy semmi ne vakítsa meg látásunkat, és hogy a tökéletes igazság teljes örömet szerezzen nekünk!" (30. oldal alja)
21. oldalról egy két soros vers:
"A gyertyának, melynek soha nincsen fénye,
se nappal, se éjjel nincs semmi értéke!"
18-19. oldalról: "Világosság hiányában a legjobb trónbeszéd - vagy bármilyen előadás - sem ér sokat."
A történetben egy király olvasott fel egy beszédet, de csak nagyon enyhe fénynél, és sokat hibázott, nehezen olvasta. Majd hoztak neki nagyobb fényt, és úgy gondolta, újra kezdi előröl felolvasni, és így ezt már sokkal művészibb módon tudta tenni.
14-16. oldalról: Az utcák nyilvános megvilágítása - a fény távol tartotta a gonosztevőket.
14. oldalról: "Légy bátor és erős Ridley! Légy férfi, mert Isten kegyelme által mi ma Angliában olyan világosságot gyújtunk, amelynek soha nem szabad kialudnia!"
Ezt Latimer vértanú mondta társának, amikor az oszlophoz kötözték a máglyán.
8. oldalról: egy ember a pincében sok mindent tartott, de óvatlanul. Egyszer a szolgálóját leküldte, hogy hozzon fel valamit. Beleszúrta a gyertyát egy nyitott zsákba, ami fekete magokkal volt tele. És mivel mindkét kezére szüksége volt felhozni amiért lement, ott hagyta a gyertyát. Ebben az az érdekes, hogy a zsákban valójában nem fekete magok voltak, hanem puskapor. Amikor az ember ezt megtudta, kockáztatva lement a pincébe, és óvatosan eloltotta a gyertyát.
Idézet a történet végéről: "Mit mondhatunk erre? Megdicsérhetjük a szatócsot (kisebb vegyeskereskedés tulajdonosa): - derék ember vagy Démár György! De... - miért hagyod a puskaport olyan helyen, ahol egy kis vigyázatlanság, mások tájékozatlansága életveszélyt jelent? A lélekjelenlét nagyszerű, de még jobb az elővigyázatosság! És a lehetőségek végiggondolása."
Ne hagyjunk elöl nyitott puskaporral teli zsákokat!
A gyertyákkal kapcsolatban elgondolkodtam azon, hogy mi lehet a fény, a világosság... mi lehet a gyertya fénye?
Szerintem a fény, amit tovább adhatunk, elsősorban nem az igazságokban van. Mit érnek az igazságok ebben a világban? Fontos dolog az igazság, de önmagában nem elegendő. Az igazság az egy abszolút dolog. Egy Isten van, egy valódi igazság létezik. Ezt vagy látjuk, vagy nem.
Szerintem a fény legfőképpen a szeretetet jelenti. Ha Isten szeretete lakik bennünk, boldogság van a szívünkben, békességünk van. Na, ez viszonyt hiánycikk a világban! Ki mondhatja el magáról, hogy valódi boldogsága és békessége van? De Istentől ilyen drága kincset kaphatunk. A szeretet nem jön magunktól, Istentől kapjuk, hogy szeretni tudjunk. Nem a miénk, nem birtokolhatjuk, nem tarthatjuk meg magunknak. A szeretet olyan, mint a fény: úgy tölti be célját, ha áradhat másokra, világossággal és melegséggel megajándékozva a körülöttünk lévőket.
Az az igazi dolog, amit közvetíthetünk, ha látják rajtunk az emberek, hogy Isten közelében békességünk van, bármilyen körülmény ellenére boldogok vagyunk, és azzal a szeretettel vagyunk mindenki felé, amit Istentől kapunk. Ekkor lehet vonzó az Istennel való élet. A legnagyobb evangelizáció, ha mi magunk így élünk. És ha így élünk, bizonyára Isten kezében jó eszközök lehetünk mások megsegítésére.
Ezt az igét hozza példaként (27. oldal): "Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága." (Zsolt. 119:105)
Az jutott eszembe róla, hogy sötétségben élünk, éjfél körüli időben. Az ige szerint vakok vagyunk. Az ige lehet a mi szövétnekünk. Ahhoz, hogy lássunk, szükségünk van az igére, vagyis Isten beszédére. Elsősorban szerintem ez személyes igetanulmányozást jelent. Az Istennel való kapcsolat egyik alapja, hogy az Ő igéit kutatjuk. Kérdezem magamtól: miért várom Istentől, hogy szóljon hozzám, ha sok tekintetben már megtette, és gondoskodott róla, hogy meg legyen írva, és itt legyen mellettem? Miért nem kutatom elég alaposan az Ő szavait? Ha nem kutatom, és más szót várok el Tőle, azzal nem becsülöm eléggé az Ő szavát. Miért kérem, hogy szóljon, ha már szólt? Miért nem figyelek eléggé a szóra, amit már előre elkészített?
Az sötét éjszakában való járáshoz szükségünk van az Igére, hogy lássunk! Az akadályokat, szennyfoltokat másképpen nem kerülhetjük el!
A könyv így írja: "Sokan úgy használják a Bibliát, mint a kínaiak a gyertyákat a fény ünnepén: csak gyönyörködésre és megtekintésre. Teológiájuk briliáns visszatükröződése tudásuknak, bibliai ismereteikről szólnak még szórakozásaik közepette is - de a gyakorlati életvitelükben nem használják." (28. oldal)
Másik dolog, ami megragadta a figyelmemet, hogy Jézus "Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (Ésa. 42:3)
Mit gondolok magamról? Már teljes fényemben világítanék? Vagy mások?
Ha egy gyertya még csak éppen meg lett gyújtva, és hirtelen mozgás történik, netalán a légmozgás kioltja a kis lángot! A hirtelen, nagy léptékű dolgok helyett a fokozatosság, megfontoltság célravezetőbb.
"...a szelíd, szerénységre való emlékezés, ezt kell alkalmaznom szegény, tévelygő felebarátommal szemben is. Ha ezt a gyertyát, amikor még éppen csak égni kezdett, a léghuzattal szemben nagyon lassan, előre tartott kézzel vitte volna, nem aludt volna el. Egy gyenge embernek a szerény, barátságos útbaigazítás segíteni tudna, engedné vezetni magát..." (30. oldal)
Harmadik dolog, amit érdekesnek találtam, hogy ha az ember ezidáig sötétben volt, és hirtelen fényt lát, először hunyorít, mert a fény bántja a szemét. Azt hiszem, ez a hívő életben is így lehet. Ha egyszerre túl sok fényt kap a szem, amely a fényhez nincs hozzászokva, kellemetlen érzés lehet, és el is vakítja a nagy világosság.
"Minden változással úgy vagyunk, még ha javunkat szolgálja is, szinte fájdalmat okoz. Minél nagyszerűbb valami dolog, annál érzékenyebben érinti gyenge szerveinket a legelső észrevétele.
Ó, Uram, ha Te nekünk felséges jelenlétedet akarod kinyilvánítani, nem zavarodnánk-e meg az első pillanatban? Te azonban bölcsen őrizted megvilágított állapotunk számára, hogy semmi ne vakítsa meg látásunkat, és hogy a tökéletes igazság teljes örömet szerezzen nekünk!" (30. oldal alja)
21. oldalról egy két soros vers:
"A gyertyának, melynek soha nincsen fénye,
se nappal, se éjjel nincs semmi értéke!"
18-19. oldalról: "Világosság hiányában a legjobb trónbeszéd - vagy bármilyen előadás - sem ér sokat."
A történetben egy király olvasott fel egy beszédet, de csak nagyon enyhe fénynél, és sokat hibázott, nehezen olvasta. Majd hoztak neki nagyobb fényt, és úgy gondolta, újra kezdi előröl felolvasni, és így ezt már sokkal művészibb módon tudta tenni.
14-16. oldalról: Az utcák nyilvános megvilágítása - a fény távol tartotta a gonosztevőket.
14. oldalról: "Légy bátor és erős Ridley! Légy férfi, mert Isten kegyelme által mi ma Angliában olyan világosságot gyújtunk, amelynek soha nem szabad kialudnia!"
Ezt Latimer vértanú mondta társának, amikor az oszlophoz kötözték a máglyán.
8. oldalról: egy ember a pincében sok mindent tartott, de óvatlanul. Egyszer a szolgálóját leküldte, hogy hozzon fel valamit. Beleszúrta a gyertyát egy nyitott zsákba, ami fekete magokkal volt tele. És mivel mindkét kezére szüksége volt felhozni amiért lement, ott hagyta a gyertyát. Ebben az az érdekes, hogy a zsákban valójában nem fekete magok voltak, hanem puskapor. Amikor az ember ezt megtudta, kockáztatva lement a pincébe, és óvatosan eloltotta a gyertyát.
Idézet a történet végéről: "Mit mondhatunk erre? Megdicsérhetjük a szatócsot (kisebb vegyeskereskedés tulajdonosa): - derék ember vagy Démár György! De... - miért hagyod a puskaport olyan helyen, ahol egy kis vigyázatlanság, mások tájékozatlansága életveszélyt jelent? A lélekjelenlét nagyszerű, de még jobb az elővigyázatosság! És a lehetőségek végiggondolása."
Ne hagyjunk elöl nyitott puskaporral teli zsákokat!
A gyertyákkal kapcsolatban elgondolkodtam azon, hogy mi lehet a fény, a világosság... mi lehet a gyertya fénye?
Szerintem a fény, amit tovább adhatunk, elsősorban nem az igazságokban van. Mit érnek az igazságok ebben a világban? Fontos dolog az igazság, de önmagában nem elegendő. Az igazság az egy abszolút dolog. Egy Isten van, egy valódi igazság létezik. Ezt vagy látjuk, vagy nem.
Szerintem a fény legfőképpen a szeretetet jelenti. Ha Isten szeretete lakik bennünk, boldogság van a szívünkben, békességünk van. Na, ez viszonyt hiánycikk a világban! Ki mondhatja el magáról, hogy valódi boldogsága és békessége van? De Istentől ilyen drága kincset kaphatunk. A szeretet nem jön magunktól, Istentől kapjuk, hogy szeretni tudjunk. Nem a miénk, nem birtokolhatjuk, nem tarthatjuk meg magunknak. A szeretet olyan, mint a fény: úgy tölti be célját, ha áradhat másokra, világossággal és melegséggel megajándékozva a körülöttünk lévőket.
Az az igazi dolog, amit közvetíthetünk, ha látják rajtunk az emberek, hogy Isten közelében békességünk van, bármilyen körülmény ellenére boldogok vagyunk, és azzal a szeretettel vagyunk mindenki felé, amit Istentől kapunk. Ekkor lehet vonzó az Istennel való élet. A legnagyobb evangelizáció, ha mi magunk így élünk. És ha így élünk, bizonyára Isten kezében jó eszközök lehetünk mások megsegítésére.
2011. október 10., hétfő
1. igehirdetésem
2011.10.08-án megtörtént az első igehirdetésem :) Csak kis létszámú közösségben, többnyire ismerősök körében.
Másnap találkoztam valakivel Budapesten, akivel egyszer régen találkoztam egy táborban, de utána nem találtam sehol. :)
Ezen a hétvégén volt a 2. Gyertyafény tali.
Másnap találkoztam valakivel Budapesten, akivel egyszer régen találkoztam egy táborban, de utána nem találtam sehol. :)
Ezen a hétvégén volt a 2. Gyertyafény tali.
2011. október 1., szombat
Megfehéredés
Újra fehér kisbárány lettem. Juppé :D
Arra jöttem rá, hogy kevés, ha tudom, hogy Isten megbocsát. Annyi minden megy az ember fejében, hogy sokat jelent, ha át is éli. Akkor valahogy sokkal hatásosabb, mintha csak gondolatban győzködné magát.
Arra jöttem rá, hogy kevés, ha tudom, hogy Isten megbocsát. Annyi minden megy az ember fejében, hogy sokat jelent, ha át is éli. Akkor valahogy sokkal hatásosabb, mintha csak gondolatban győzködné magát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)