18. lovaglás

Ma volt a 18. lovaglásom. Nagyon élveztem :) Megint szabadon mentem, és most már teljes egészében. Nagyon jó volt :) Mörfin voltam most. Egyszer kicsit megmakacsolta magát, vagy nem is tudom... a pálya közepe felé ment, és alig tudtam visszairányítani a szélére, de végül sikerült.
Az oktató a végén azt mondta, egész ügyes voltam. Meg Viki is ezt mondta.. Ha már ketten mondták, akkor abban lehet valami :D
Na.. Így sokkal izgibb és érdekesebb is, mint futószáron. Persze az is jó, de jó, hogy már ilyenek is vannak :)
Ja, amúgy most Anyát is hívtam, hogy jöhet velem..
Aztán utána bementünk (volna) a Brico Store -ba, mert végkiárusítás van, és jó lenne venni laminált padlót olcsón. De nem nagyon volt remény, hogy bejutunk, mert már csak 1 óráig volt nyitva, és hatalmas sor volt kint is. A biztonsági őröket kérdeztem, és azt javasolták, hogy jobban járok, ha máskor jövök vissza, minthogy odakint várnék. Majd jövő héten vissza jövünk valamikor.
Aztán voltunk boltba, vettünk pár dolgot. Holnap pedig talizok haverokkal, egész hétvégén... - de jó lesz :)
Sok az idő, és még vannak tennivalók.. Hm.. mostanában nem írok nagy intenzitással ide... De most azért írtam kicsit.
Ja, meg jött levél a vöröskereszttől, hogy nagyon örülnének neki, ha támogatnám őket, van benne csekk is :D Még meglátom... hogyan jövök ki anyagilag... de asszem feladom majd.
Na, hát jó éjt :D

17. lovaglás

Ma volt a 17. lovaglás. Danin voltam. Mostanában az előbbi busszal járok, így korábban ott vagyok. Asszem, jó lesz így :)
Valahogy jó nézni azt is, hogy mások lovagolnak.

Anitától kaptam "csontokat" :)

Úgy néz ki, a "gyertyás tali" össze jön :)

16. lovaglás

Ma volt a 16. Nem kell többet számolni. 10 alkalom volt, amit "fejben kell tartani".
Vettem 8 alkalmas bérletet. SZÉP kártyával fizettem. Végre lehetett OTP-ssel fizetni.
Nem volt ma egyszerű a lovaglás. Kapaszkodás nélkül csinálni mindent... tanügetés, vágtázás, ügetés... Gondoltam magamban közben: tényleg akarom ezt? Ha nem kapaszkodok, lehet leesnék, nem kellene hozzá sok.. de kapaszkodás nélkül kell.. Szóval tényleg akarom ezt? Azt hiszem, igen. Szeretném megküzdeni. Igyekszek itthon erősíteni...
Tanügetésnél nagyon pattogok, nem tudom hogyan kéne, hogy ne legyen ez. Lehet, hogy csak izomzattól fűgg? Nem tudom... talán.
De vágtázásnál jobb... és izgalmas :)
Valahogy csak menni fog... :) Remélem, nem töröm össze majd magam :)

Valahollo farkasos képe

Ahogy nézem ezt a képet, valahogy megérint. Nehezen tudnám elmondani miért. A színvilága, meg úgy az egész, valahogy közel áll hozzám - valami ilyesmit érzek.

Első ránézésre a középen lévő farkasra figyelek fel. Ül és közben lehajtja a fejét. Valamin gondolkodik magában. Min gondolkodhat?
A nyakában van egy medál féleség. Arany színű, és fénylik. Ez egy értékes dolog lehet.
Egy sziklán ül, és a völgy felé tekint, lefelé.

Az égen egy hosszúcsűrő repülő madár alakja rajzolódik ki.
Lehet, hogy összhangban van a farkas gondolataival?

Jobb oldalt két másik farkas van a távolban. Az egyik fekete, a másik fehér. A fehér olyan, mintha éppen a "főszereplő" farkasunkat nézné. Lehetséges, hogy ők is a farkasunk gondolatainak a szereplői? A fekete farkas alakja nehezebben vehető ki.

Mit gondlhat a farkasunk?
Ez a mozdulat, valami olyasmire utalhat, hogy kicsit szomorú, kicsit búslakodik, de egyben nyugodt is, nincs elkeseredve. Mert egyébként csukva lenne a szeme. Lefelé hajtja a fejét, de nem egyenesen lefelé néz. A fülei részlegesen figyelő pózban vannak.
Egyedül van a farkas. Elgondolkodik magában. Vágyakozik, szeretne valamit.
A fehér és a fekete farkas színükről megítélve jelenheti a jót és a rosszat is. De nem tudhatom biztosan.
A fehér farkas a mi farkasunkat figyeli, a füle is figyelő pózban van. Mintha "szemmel tartaná" a barnás-szürkés-sárgás színű farkasunkat.

Lehet, hogy szabad szeretne lenni, mint a madár az égen. Nehézsége van, gondolkodik, és legszívesebben repülni szeretne, mint amikor az ember álmában tudja, hogy képes repülni, és akadályokon ezáltal könnyen átjuthat.
A nyakában lévő medál valami értéket őriz. A fénye is mutatja, hogy értékes, mintha aranyból lenne.

A háttérben lévő sötétebb lila és kékes árnyalatú részek kicsit viharfelhőkre is hasonlítanak.

Lehet, hogy olyat érez a farkasunk, hogy egyedül van, talán nem értik meg... Nagy értéket őriz magánál, de nem sikerül igazán "érvényre juttatnia"?

A völgyben lehetséges, hogy egy folyó folyik. Lehet olyan is, hogy át szeretne kelni rajta, de nem olyan egyszerű. Ha repülhetne, könnyebb lenne.
A medál fénye tükröződik a farkasunk szőrén.

15. lovaglás

Most volt a 15. lovaglásom. (10. alkalom, amit "számolni kell" - talán már az utolsó).
Tök jó volt :-) Kicsit mentünk már szabadon, és irányítottam Murphy-t (mert most rajta voltam).
Aztán úgy döntöttem, hogy átrendezem kicsit a munkaidőmet, hogy korábban tudjak jönni, mert a busz gyakran késik. Most is kb. 10 percet késtem a lovaglásról - ez nem lesz jó így tovább.
Meg még azon gondolkozok, hogy erősítenem kéne a lábam, főleg a térdemnél..
Most este meg megyek L-hoz.
Kb ennyi.

Hajnal hívogató

Szabó Csongor: Hajnal hívogató

Az est elmúlt már,
És ahogy fordul a Föld, egyre csökken a homály...

Messzire nyúlnak az árnyak,
És a természet húrjai valamire várnak,
Hogy megzendüljön rajtuk egy dal,
Mert elérkezett e helyre a Hajnal.

A nap sugarai még bontogatják szirmaikat,
S megrezegtetik a természet hangszerén a húrokat;
És ahogy a Nap egyre kel, mozdulnak az árnyak,
E dal formálódására, mintha táncot járnának.

Ébredezik a Hajnal, kel fel ágyából,
Vele ébredezik a táj is - álmából;
És ahogy mezítláb lép e deres földre,
Meg-meg didereg tőle selymes bőre.

Kedves Hajnal, vártunk már Téged,
Szól halkan suttogva a természet;
S ahogy felkel puha ágyából, s lép e helyre,
A Nap sugarainak egyre erősebb lesz melege.

Áldás a Földnek a Hajnal, pezsdíti a vért,
Megdobogtatja a természet szívverését;
Ó! kedves Hajnal, mi lehet a számod?
Kívánatos a Földnek kedves, lágy hangod.

Az est elmúlt már,
És ahogy fordul a Föld, a Hajnal hangjára vár...

Mozdulni kívánnak a csendben az árnyak,
És a természet húrjai arra várnak,
Hogy e kedves, lágy hanggal együtt
Az élet szimfóniáját szerezzük.

Kedves Hajnal, bontogasd szirmaid,
Az ébredés ideje lassan közelít.
Ha tudná a számot, melyet óhajt,
A Föld hívná telefonján a Hajnalt...

:)

2012.11.08. reggel

Üvegterem

Szabó Csongor: Üvegterem

Első felvonás: TEREM

Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-messzi galaxisban, ahol a madár se jár, volt egyszer egy... De még mielőtt belevágnánk a történetbe, képzeljük el, hogy egy üvegfal mögött állunk. Ez egy teremnek az üvegfala. Egy olyan teremnek, ami minden oldalról, alulról és felülről is üvegfallal van körbevéve. Még az ajtó is üvegből van rajta. Egy ajtaja van. De ez az ajtó zárva van. Gyere csak be ebbe a terembe! A te kedvedért most a távirányítón megnyomom a pause gombot...

Második felvonás: SÉTA

Itt állsz az üvegfalú terem mellett velem. Jól körbe van véve. Egy molekulányi levegő sem szökik át a résein. Hermetikusan el van zárva a bent lévő tér a külvilágtól. Biztosan valamit nagyon gondosan őriznek odabent. De mit? Teszed fel magadban ezt a kérdést. A válaszra egyelőre még várnod kell. Ez a te kérdésed. A válasz is a tiéd lesz.

De akkor induljunk is el az ajtó felé. Lásd! Csak kívül van rajta kilincs, és befelé nyílik. Gondolkozz csak... ez mit is jelenthet? Nincs rajta rés sehol. Erős tömítések veszik körbe, hogy odabentről semmi ne juthasson ki. Megfogod a kilincset, próbálod kinyitni. De hoppá! Zárva van. Persze hogy zárva van :) Hát szerinted, ha valamit ilyen gondosan őriznek, akkor nyitva lenne? A kulcs nálam van. De gyere csak, még mielőtt bemennénk, nézzünk körbe...

Amint jobban megnézed, azt veszed észre, hogy elég nagy... Messziről nem tűnt olyan nagynak, de közelebbről egész elképesztő méretei vannak ennek a teremnek. Gyere csak, járjuk körbe!

Ahogy megyünk, számolod magadban a lépéseket. Telnek a percek, és csak számolod... Ötven... Nyolcvan... És csak telnek a percek. Hogyhogy ilyen nagy? Pedig még csak az egyik oldalán próbálunk végig menni, de még mindig nincs vége. És már sokadik perce megyünk.

Már nem számolsz magadban. Észre veszed, hogy jelzések vannak a falon. Mintha kilométer kövek lennének egy út mentén. De tekinteted most már egyre inkább az üvegfalon belülre próbálod helyezni. A fal néhol egész áttetsző, de néhol koszos, karcos. Akadnak rajta repedések is, de ez törés álló üveg, ezért nem törhet át. Odabent embereket látsz. Sok-sok ember... de még mennyien!

Figyelj csak! Itt a terem sarka. Végig értünk az egyik oldalon. Mennyi idő is telt el azóta? Ránézel az órádra, de lám... mintha egy pillanat se lett volna az egész. Ugyan annyit mutat, mint amikor elindultunk erre a felfedező útra. Emlékezz csak! E furcsa terem felfedezésének alkalmára megnyomtuk a pause gombot. Ez a te órádra is hatással volt. Nem tudhatod, hány perc telt el. Vagy óra... Lehetséges, hogy napok? Hiszen csak figyelted a bent lévő embereket, és a végére is értünk. Nem tudnád meghatározni, hogy mennyi idő telt el.

Mit olvasol le a falon lévő jelzésről? Azt látod, hogy 1000. Hogy km, vagy mérföld, vagy talán más mértékegység, azt nem tudhatod. De nem is ez a fontos. Gyere csak tovább, nézzük a következő oldalát...

Üvegfal ez is, éppen olyan, mint az előző. Ugyan úgy néhol tiszta, néhol koszos, néhol repedezett. De nézd csak! Ilyet most látsz először rajta. Egy nagy részen koromnak a nyomai vannak. Valószínűleg tűz pusztíthatott azon a részen odabent. Erős lehet ez az üveg, hogy kibírta ezt. És figyeld csak az arcokat odabent. Mit olvasol le róluk? Egy erős férfit nézel éppen, kormos ruhában van. Az arcát eltorzította a fájdalom. Sír. A kezeit görcsösen szorítja, és dereka, mintha megtörne az átélt fájdalom miatt. Mellette egy másik embert látsz a földön. Úgy tűnik, mintha mozdulatlan lenne. Persze, tudod, hogy jelenleg minden mozdulatlan, mert egy pillanatképet nézünk. De ez az ember fekszik, és valószínűleg nem él már. Mi történhetett itt? Menjünk tovább...

Furcsa ez a terem. Most inkább magadban gondolkozol. Közben haladunk előre.

Idekint olyan békés minden. A szeretet uralkodik. Mi ez a hely, ahol ilyen fájdalmak lakoznak?

Voltál már eddig is más hasonló helyeken, de azok nem voltak bezárva. Nem volt rajtuk ajtó sem. Besétálhattál, és szívesen fogadtak. Közösen vacsoráztatok, jól éreztétek magatokat. Megismerted őket, és ők is megismertek téged. Mi ez a bezárt terem itt? 1000!

Megint a végére értünk. Két oldalt végig jártunk. Megint 1000-nél lett vége. Akkor ez egy szabályos négyzet alakú terem lesz valószínűleg. Haladunk tovább...

Ahogy sétálunk, újból és újból észre veszel kormos részeket. Figyeled az emberek arcait és tekintetüket. Ezek az emberek olyan elkeseredettek. Elgondolkodsz magadban, hogy micsoda szerencse, hogy ezek a fájdalmak így légmentesen el vannak zárva. Ha repedés lenne a termen, ezeknek a hatalmas tüzeknek a füstje talán olyan erős lenne, hogy kiterjedne más helyekre is. Bölcs volt az, Aki határt szabott ezeknek. De micsoda fájdalmas belegondolni, hogy van egy ilyen hely...

Lassan kezdünk megint a végére érni ennek az oldalnak is. De mi van itt? A következő jelzés a falon más színnel van festve. Eddig szürke volt, most arany színű. Megálljunk egy pillanatra? Rendben. Tekints be, mit látsz? Látsz ott egy hegyet. Sok ember van ott. De a tetején van három aprócska kereszt. Messze van, épphogy látod még szabad szemmel. De a formájában biztos vagy. Az ott három kereszt. A középső kereszt fölött fényességet látsz. A sok ember arcáról változatos érzéseket olvashatsz le. Egyesek szomorúak, sírnak. Mások durvák és félelmetesek. Mi történhetett itt? Egy arany színű jelzés jelöli ezt a történést. Ha kívülről így megkülönböztették, akkor biztosan nagy jelentőségű esemény lehetett. Jó látni a fényességet is a sok korom után. Végre egy kis reményt érzel magadban. De menjünk csak tovább!

Sok benned a kérdés, gondolkozol. Kicsit el is fáradtál. Megterhelő látni, ami a termen belül van. De nyisd csak ki jobban a szemed! Egészen eddig nem vettél észre valamit... Nem vagy egyedül.

Mások is figyelik a termen belül zajló eseményeket. Nem csak néhányan, hanem elég sokan. Menjünk tovább! Gondolkodsz magadban... De fáradt vagy, nem jutsz nagyobb eredményre még... 1000!

Ezek szerint az út ¾ részét megtettük már. Az utolsó oldala van már csak hátra a teremnek. Induljunk!

A reményteli rész óta arannyal vannak festve a jelzések a falon. Adok egy kis sütit, hogy erőre kapj. Fontos út van még előttünk. Fogyaszd! Mit érzel? Ugye, nagyon finom, édes. Megújult erőt kapsz általa. De rád is fér, mert jelentős eseményeknek leszel még tanúja. Figyelj hát...

Ahogy figyeled a bent eléd táruló színhelyeket, eseményeket, embereket... Gondolkodsz...

Ahogy haladunk előre, egyre gyakoribbak a koromfoltok. Most ezen az utolsó oldalon egyre több vörös színű patakot is látsz. Mik lehetnek ezek a vörös patakok? Viszont az arany jelzések óta folyamatosan jelen van egy fénysugár is a teremnek a tetején. Vannak emberek, akik arra figyelnek, és bizalommal teli tekintetük van. Egyesek a földet nézik, lehajtott fejjel, szomorú, reménytelen ábrázattal. A fent lévő fényesség erős és megingathatatlan. Akik ezt a fényességet nézik, a szemükben ez a fény megcsillan, és reménységet ad azoknak is, akik nem tekintenek felfelé. Egyesek ennek hatására szintén felnéznek, és békességet nyernek. Vannak, akik a vörös folyót nézik és a megégett erdőket. Az ő szemükben nem csillog a fényesség. Elveszettnek és reménytelennek tűnnek. Mi gátolja meg őket abban, hogy feltekintsenek? De tényleg! Micsoda?

Közeledünk lassan a vége felé. Nagy erejű tüzek pusztításának nyomait láthatod, és még több vörös patakot. És figyeld csak, már nincs sok hátra... Itt ez a rész különlegessé kezd válni. Egyre több repedést látsz a falon, de ami odabent van, kezded egyre homályosabban látni. Sok helyen annyira kormos a fal, hogy már nem olyan egyszerű kivenni a bent lévő alakokat, formákat. Már nincs sok hátra, az utolsó jelzéseket látod a falon. Tudod, hogy itt is 1000 lesz a mérték. És itt állsz most, Kedves Olvasó!

Gyere csak tovább... Az utolsó részen, ahogy a korom egyre sűrűbbé kezd válni, a tetőn lévő fényesség is egyre erősebb lesz. Már csak néhány lépés... Az utolsó szakaszon már lépésenként láthatod, ahogy változnak az arányok. A sötétség visszaszorulni látszik, és a fényesség egyre erőteljesebb lesz. A korom nem veheti fel a küzdelmet a fénnyel szemben. De ahogy nézed, nem érted... Sokan még mindig a földre tekintenek. Kevesen néznek csak felfelé. Miért?

Már csak pár lépés... Az üvegfal repedezett... És itt az utolsó ponton, ahol véget ér a teremnek az utolsó oldala, mintha szilánkosra lenne törve. Mégis egyben marad. Már nem látod, mi történik odabent, csak azt látod, hogy a legvégén a fényesség diadalmaskodik. 1000!

Körbejártuk az üvegtermet. Vissza érkeztünk, ahonnan indultunk. És újra itt vagyunk az ajtónál.

Érdemes volt ugye körbejárni, mielőtt belépnénk ide? Biztosan sok kérdés vetődik fel benned. Mi játszódik ebben a teremben?

Tedd a kezed a kilincsre. Befelé nyílik. Bentről nincs kilincs. Ezért bentről nem lehet kinyitni.

Amikor az elején próbáltad kinyitni, zárva volt. De nincs rajta zár. Mondtam, hogy a kulcs nálam van. De hova helyezhetjük akkor a kulcsot?

Fogod a kilincset. Nyisd ki az ajtót. És az ajtó nyílik...

Harmadik felvonás: TÜKÖR

Nyílik az ajtó. Menjünk hát be rajta... Amikor belépsz, nagy megdöbbenést érzel magadban. Rátekintesz a falra, és nem látsz kifelé. A saját arcodat látod, és a bent lévő dolgok visszatükröződését. Kintről a szemlélődők mindent láthatnak, de idebentről az egész egy más világ. Nincs sejtelmed sem a külső világról, a békességről, a nyugalomról, melyek kint vannak. A talaj nem tükröződik vissza, bentről rendes földnek tűnik. Egyedül a plafon, melyre ha tekintesz, fényességet ad. Azon keresztül sem látsz kifelé, de fényességet látsz, ami kintről beszűrődik a terem belsejébe.

Idebent a már kívülről megismert helyszínekkel találkozol. Ezek bent is olyanok, amilyennek kintről láttad. Egyedül az érzés más, és hogy sokkal közelebbinek érzed, jobban átéled. Ne félj, nem kell sokáig bent maradnunk. Nem kell közelről átélned, amiket kintről láttál. Azért jöttünk be, hogy meglásd, milyen a terem bentről. De most már hogy tudod, mi van kint, a benti világ nem nyomaszt úgy tégedet, mint a terem lakóit. Mennyire más így idebent lenni, hogy tudod, hogy nem ez az igazi világ. Ez a világnak egy elzárt szelete csupán. Furcsa ez a hely. Valamiért itt tönkre ment valami, és hogy ne terjedjen szét mindenekre, határt szabtak neki. Ezt a helyet valami valóban veszedelmes dolog uralja. Azért volt szükség rá, hogy légmentesen tömítsék a réseket, még az ajtón is. Kintről belátást kaphattak a többi termek lakói, hogy kérdéseikre választ kaphassanak. Nem értették, mi ez, és miért kell határt szabni neki, de ahogy szemlélik, egyre inkább megértik.

Gyere csak, menjünk kicsit beljebb... Ahogy haladunk, hálát adsz a fényességért, amit fent láthatsz. Ha ez nem lenne, a külső világra semmi nem emlékeztetne, és egészen megrémülnél. De a fenti világosság mindig reményt ad.

Ahogy haladunk előre, észreveszed, hogy a lábadra kosz rakódik. Itt nem olyan tiszta a talaj, mint kint. Nem lehet úgy sokáig menni, hogy ne koszolódj be.

Eltelik egy idő, és oda érünk ahhoz a ponthoz, amikor a fal külső oldalán a jelzések arany színűre változtak. Itt van most előtted az a hegy, amit kintről láttál. Rajta van a három kereszt. Mindegyik kereszten alakokat látsz. Amelyik kereszt a két szélső között van, az az alak fölött különleges fényességet látsz. Az alakot sötétség veszi körül, de fentről nagy fényesség kíséri figyelemmel. Nézd csak meg jobban! Ez az alak fájdalmakat hordoz. Vörös patakok csordulnak tőle. Lelke egészen megtört a fájdalomtól, ami rá nehezedik. Azt látod, hogy az egész teremben lévő sötétség, korom, fájdalom, mintha rajta próbálna összpontosulni. És ettől a tehertől a lelke megtörik.

Haladjunk tovább... Ahogy kintről láttad, egy különös fényesség innentől kezdve folyamatosan jelen van. Ez a remény, amit most már tudsz, hogy a végére ez a fény kiteljesedik, és diadalmaskodik a termen belül lévő nyomasztó betegségen.

Ez a fény ismerős. A kinti világot betölti ez a fény. Melegséget, békességet, megnyugvást ad. Odakint nem ismertek a terem belsejében lévő fájdalmak, tüzek, és ez a nyomasztó sötétség, ami próbál körbevenni. Tekintetedet ez a fény vonzza.

Lassan visszaérkezünk az ajtóhoz. A vége felé elhaladva látod azt a hatalmas tűzet, ami a falat is szinte szilánkossá repesztette. Érzed, hogy ezzel csak a világosság által lehet megbirkózni. Látod, hogy akik a világosságra tekintenek, reményük megmarad. Ruhájuk megpörkölődik ugyan, de nem törnek össze. Akik nem a világosságra tekintenek, a tűz szinte elnyeli őket.

Ahogy haladunk tovább, látsz olyan arcokat ismét, akiket előzőleg láttál, hogy felfelé néztek. De olyanokat nem veszel észre, akik nem így tettek.

Itt az ajtó. Gyere, most kimegyünk a teremből.

Negyedik felvonás: SZÍNHÁZ

Emlékszel, még az elején a távirányítón megnyomtuk a pause gombot. Most elindítjuk... Mit látsz?

Bent mozgás van. Zajlanak az események. Gyere, távolodjunk el egy kicsit, nézzük meg egészében a termet!

Távolabbról nézve látod, hogy rajtad kívül sokan mások is figyelemmel kísérik a történéseket. Ez a terem a világ színpadává lett. Látod, hogy amikor tüzek pusztítanak, akkor akik kintről figyelik, bennük is aggódás keletkezik. És a fényesség, ami bent reménységet ad, a szemlélők szemében is reménységet gyújt... De tekerjünk vissza egy kicsit! Menjünk vissza az elejére...

Ez a terem nem volt így mindig hermetikusan lezárva. Az elején még ennek is nyitott ajtaja volt, kívülről ragyogott be a világosság. Ekkor még csak két ember élt ebben a teremben. De betévedt egy sötét alak, aki szépségesnek látszó és kívánatos szavakat szólt.

Az történt, hogy ez a két ember bedőlt a szépségesnek látszó és kívánatos szavaknak. Ezek a szavak a lelkiismeretük ellen szóltak ugyan, de mégis engedtek neki. Ekkor történt, hogy annak az alaknak a sötétsége árnyékot vetett a két emberre is. És ekkor került lezárásra a terem. Tekerjünk egy kicsit...

Most már sok embert láthatsz. Láthatod, hogy ez a sötétség egy olyan dolog, ami veszedelmes. Minden emberre kihat. A terem levegőjére árnyékot áraszt. Egyedül az ég felől érkező világosság szorítja vissza ezt a sötétséget. Figyeld csak! Ahol a világosság nagyobb, a sötétség egyszerűen nem tud létezni. Tekerjünk ahhoz a részhez, amikor a falon a jelzések arany színűre kezdtek változni...

Aki bölcsességből lezárta a termet, nem hagyta magára azt. Folyamatosan fényességet ad fentről, ami erősíti az embereket. Nem tudott bele nyugodni abba, ami ezzel a teremmel történt. Ezért tervet dolgozott ki, amivel a sötétséget megszüntetheti, végérvényesen.

A sötétséget sötétséggel nem lehet megszüntetni, ezért csak a világosság eszközeit vehette igénybe. A legnagyobb világosságforrását, a saját Fiát küldte be ebbe a veszedelmes terembe.

A sötétség nagyon veszedelmes. A világosság országát a sötétség tönkre tenné. Csak úgy maradhat fent az élet, ha a sötétség megszüntetésre kerül. De ami sötétté változott, azt nem lehet csak úgy egyszerűen helyrehozni. Ezért a legnagyobb világosságforrás, a Fiú magára vállalta a sötétségnek a következményét. A sötétségnek a következménye mindig pusztulás. A Fiú magárra vállalta ezt mindenki helyett. Ez okozta a lelkének a megtörését. Ezzel mutatta meg szeretetét, és ezért utána még nagyobb világosság támadt.

Figyeld csak tovább a jelenetet... Aki középen a kereszten volt, eltemettetett. De nemsokára feltámadt. Ez a reménysége mindenkinek odabent a teremben. Hiszen akkor megvalósult a terv. A sötétség útja innentől megpecsételtetett, a világosság pedig győzött. Még ugyan idő kell a diadalmaskodáshoz, de a végkimenetel már eldőlt. Tekerjünk tovább...

Itt állsz most, Kedves Olvasó! Lehet, hogy sötétség és reménytelenség vesz körbe, de most már tudod, hogy mi van a falakon túl. Fent láthatod a világosságot. Tudod, hogy akik erre figyeltek, később is láttad őket. És tudod, hogy akik nem tekintettek fel erre, azokat utána már nem láttad.

A világosság, ahogy az ember szemléli, fényt gyújt a lelkében, és ez a fényesség, ahogy megcsillan az ember szemén, másoknak is reménységet ad. A világosság elűzi a félelmet, és békességet ad, hiszen látja egészében és valójában a valóságot, és nem csak a terem elzárt világát, ahol mindenre árnyékok vetülnek. És most tekerjünk a legvégére...

Ötödik felvonás: FELÚJÍTÁS

A történet nem ott ér véget, ahol a terem körbejárásánál a negyedik oldalnak is a végére érkeztünk. Figyeld csak, mi történik utána...

Emlékszel, a terem fala szilánkossá volt repedezve, és a fényesség diadalmaskodott bent. Ekkor a terem falai széttörnek, és a Tervező a világosságra tekintőket meghívja saját magához. Figyeld csak az embereket... Ismerős arcokat látsz. Akik a világosság felé néztek régebben, őket látod itt is.

Ha még tekerünk tovább, akkor a következőt láthatod... Ekkor már nincs többé elzárt üvegterem. A termet a Tervező felújítja, és úgy dönt, hogy onnantól kezdve Ő maga is oda költözik az emberekkel együtt. Az emberek már nem emlékeznek többé, mi volt ott azelőtt, mert maga a fényesség forrása fog velük lakni.

Ez hát a különös üvegterem története, ami talán egy messzi-messzi galaxisnak tűnhet, ahol még a madár se jár... De gondolj csak bele... Mi lenne, ha egy pillanatra tovább látnál, és a fal mögül kívülről rátekintve szemlélnéd a világot?

„Mert úgy szerette Isten e világot,

hogy az Ő egyszülött Fiát adta,

hogy valaki hisz Ő benne, el ne vesszen,

hanem örök élete legyen.”

(János 3:16)

Nézz hát felfelé... Higgy Ő benne!