6. lovaglás

Ma voltam 6. alkalommal. Dani volt megint.
[Egy alkalom árával tartozok.]
Nem is olyan könnyű... Kengyel nélkül könnyű ugetni nagyon nehezen megy. Asszem megpróbálok itthon erősíteni.

5. lovaglás

Most voltam 5. alkalommal lovagolni. Megint Danin voltam, ahogy a legelső alkalommal. Ügetés közben nem szabadott kapaszkodnom. Nem volt egyszerű, de azért ment nagyjából. Most először volt vágtázás is.. izgi volt.. :)
Persze még mindig csak futószáron volt..
Lovaglás után maradtam egy kicsit még ott.. Csocsóztunk.. régen csocsóztam már.. De jó volt.
Hát, kb ennyi..

Isten vezetése

Csütörtökön volt a 4. lovaglásom... megint "Mörfi"-n voltam. Az első alkalommal Danin, azóta "Mörfi" volt az "alany"... még mindig futószárazásosan lovaglok.
Ma megjavítottam a konyhában a hűtőszekrénynél lévő konnektort, ami ki volt jőve a falból, és az egyik vezeték is ki volt belőle jőve - régen még szikrázott is... így ezt nem használtuk. De végre megint jó.
Volt mostanában több minden is... megpróbálom összeszedni...

Ma reggel választ kaptam Istentől arra, hogy mi legyen néhány kérdéses képpel a Gyertyafény facebook oldalán. Ez úgy volt, hogy a reggeli elcsendesedésem alkalmával azt éreztem, hogy ma választ fogok kapni erre. Utána néhány másodpercre rá ez az ige jutott eszembe: "...ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18:19-20)
Tehát a lényeg, hogy egy akaraton lenni... erre kell törekedni. Nem a saját nézetemhez kell ragaszkodnom, hanem a közös akaratot kell keresnem. És egyébként nagyon apróság ez... ilyen miatt a közös akaratot nem érdemes kockáztatni. Ebben az esetben nekem kellett engednem a közös akarat megtalálásához.
Az ige szerint Isten akkor lehet igazán velünk, ha egymással is az összhangra törekszünk.
Persze ez az egész csak egy apróság... bár ki tudja, mik múlnak az apróságokon...

Másik dolog, amit szeretnék lejegyezni, hogy mostanában többször is átéltem Isten vezetését.
Volt egy dolog, ami kérdésem volt, és igazi használható választ a világban nem találtam rá. Ezért kértem Istentől, hogy válaszoljon rá, hogy elvárja-e tőlem, hogy ne engedjek valaminek, vagy nincs ilyen elvárása felém... Tehát egy igent vagy egy nemet vártam Istentől. E helyett pedig Isten azt kérte tőlem, hogy bízzak benne, és engedjem magam vezetni. Így tettem... És ahelyett, hogy olyat kért volna tőlem, hogy feszítsem meg magam, és azért is ne csináljak valamit, csak annyit kért, hogy bízzak benne, és kövessem, amiket tanácsol... és ahogy sorra hagytam vezetni magam, átvezetett a "halál árnyékának völgyén".
Tehát nem egy egyszerű "igen" vagy egy "nem" a válasz. Emberileg nem létezik erre olyan, hogy "nem". Nem várja el tőlem, hogy feszítsem meg magam és ellenálljak olyannak, amire nem vagyok képes. Azt kéri csak, hogy kövessem. "Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Máté 16:24)
Az a meglepő, hogy olyan dolgokat kért tőle, amiket szívesen meg tudtam tenni. És mire a végére értem, teljesen elmúlt a kísértés. A mostani napokban többször is hagytam magam vezetni... Arra jöttem rá, hogy csodálatos Istenünk van! Amikor nem sikerült hagynom magam, utólag rájöttem, hogy mi volt az a tanács, amit nem fogadtam meg. Még nem egyszerű egyértelműen meglátnom a tanácsait, amiket kér tőlem. Azt hiszem, csendre van szükségem és gondolkodásra, hogy meg tudjam különböztetni a saját gondolataimtól és a kísértőnek a késztetéseitől.

Isten vezetésén keresztül találtam valamit az egyik újságban egyik reggel. Egy hirdetést... Ezt még nem írom le, mert csak ha kiderül, hogy hogy is alakul ez a dolog, majd csak akkor... Azt érzem, ebben is vezetni szeretne Isten, és csodálatos dolgot lehetne összehozni az itteni közösségépítés érdekében.

Tanulság:
Isten követése sokkal jobb dolog, mint aminek gondoltam. Csodálatos Istenünk van!
Isten követése nem abból áll, hogy próbálom megtartani a törvényeket. Abból áll, hogy pillanatról pillanatra összeköttetésben vagyok Vele, figyelek Rá, és hagyom magam vezetni. Nagyon érdekes dolgokat tud így kihozni Isten a történésekből, amikre magam egyáltalán nem is gondolnék és nem is számítok.

Célkitűzés:
Istent követni folyamatosan.
Végig járni az azzal kapcsolatos utat, ami hirdetést egyik reggel találtam egy újságban.

Este van megint

Újból este van... és azon gondolkozok, hogy mostanában nem írok rendszeresen...

A mai nap tanulságai:
Isten megmentésére szorulok... a küzdelem még nem ért véget... de bízom benne, hogy Istennek van terve, amin keresztül magához vonzhat, és az Övé lehetek teljesen.
Érdekes megtapasztalni azt is, hogy ha Istennek átadom magam, olykor olyan gondolatok fogalmazódnak bennem, amik nem tudom honnan származnak. Illetve tudom, csak az biztos, hogy nem saját gondolatok, mert ehhez túl "szürkék az agysejtjeim".

Amiben változni szeretnék: lehet, hogy szóban nem vagyok bőbeszédű, de írásban néha nagyon... felesleges annyit írni, árnyalatokban körüljárni mindent, hiszen csak fárasztja azt, aki olvassa.
Ezen kívül szeretnék még megfontoltabb lenni, mert még mindig nem sikerül eléggé annak lennem.

További célkitűzés: ha valamiben nem megy változnom már annyi idő óta, megosztom egy emberrel, akiben ilyen szempontból talán a legjobban meg tudok bízni. Valahol olvastam, hogy nem szégyen emberi segítséget kérni.

Megoldásra váró dolog: a kis közösségben való tevékenykedéssel kapcsolatban felmerültek kérdések... remélem, Isten felhasználja ezt is, hogy annál nagyobb egység lehessen.
Kérlek Uram, adj megfelelő alkalmat ezeknek a dolgoknak a megbeszélésére, és hozz teljes egységet és add, hogy teljes mértékben megértsük egymást.

Tudom, hogy Isten szeret, érzem, hogy nem hagy el, mégha nem is sikerül mindent úgy tennem, ahogyan szeretném :) Annál is inkább szeretném átadni magam Neki. Ilyen szeretetre és elfogadásra csak úgy lehet reagálni, hogy rábízom magam az Ő kezére.

Haladás

Valami asszem alakul :) Remélem, létre jön valami rendszeres helyi összetartás. Azt érzem, most nagyon lelkes vagyok. Istenem, készítsd elő az utakat, és mozdítsd odébb a sziklákat, amikre én nem vagyok képes...

Kapálózás

Ideje írnom már...
Az jutott eszembe ma reggel, hogy hasonlóan vagyok, mint egy tanmesében az az ember, aki vízben volt, és nem tudott úszni, és csak kapálózott... Az úszó mester addig nem ment be érte, amíg abba nem hagyta a kapálózást, és merülni nem kezdett. Ekkor ugrott be érte és mentette ki. Lehetséges, hogy azért nem találom a társam, mert annyira szeretném, és majdnem mindig ezen jár az agyam, és próbálom keresni mindenfelé... mígnem már majdnem csak ez van előttem, és tépelődök azon, hogy nincs...
Ezt abba kell hagynom. Úgy döntöttem, most abbahagyom a kapálózást. És egyben abbahagyok mindenféle dolgot, ami még elvonja a figyelmemet Istentől.

Nem figyelem többé a társkereső oldalakat, ahova regisztráltam. Egyiket sem, még a keresztény társkeresőt sem. Minden oldalt kerülni fogok, amin lehetnek olyan tartalmak (reklámok, rovatok), amik felkeltik a vágyakat. (az index.hu -t is beleértve)
Mindenféle dolgot igyekszek kerülni, ami felkelti az ezzel kapcsolatos gondolatokat. (ebben a világban ez gyakorlatilag lehetetlen, de azért törekedni fogok rá)

Istenre Édesapámként fogok tekinteni, és úgy fogok fordulni hozzá, mint ahogy egy apához fordul a gyermek tanácsért.