"Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Máté 6:21)
Ezen az Igén gondolkoztam el ma reggel. Ezelőtt többször is olvastam már ezt, de most valamiért megragadott. Valóban kincseket kell gyűjtenem Istennél, ha azt szeretném, hogy a szívem is Nála legyen! Ha földi kincseket gyűjtök (érvényesülés, magam körül kialakított dolgok, stb.), akkor a gondolataim is ezekkel lesznek elfoglalva, tehát a szívem is ott lesz. De ha Isten dolgaiért munkálkodok, Isten dolgain gondolkozok, akkor a szívem Nála lesz. És ott van az az ígéretünk is, hogy: "keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Máté 6:33).
2011. november 30., szerda
1. Zsoltár (3. változat)
1. Zsoltár (3. változat) - MÉG NINCS KÉSZ!
Ki gonoszok tanácsán nem jár,
És bűnösök útján meg nem áll,
S csúfolódók székében nem ül,
Az boldog emberként örül.
Mert gyönyörűsége az Úrban,
És az Ő szent törvényében van;
Éjjel is erről elmélkedik,
S nappal is róla gondolkodik.
Mint folyóvízhez ültetett fa,
Mely gyümölcsét időben adja,
És a levele nem hervad el;
Ilyen lesz az, ki Benne jár s kel;
És minden munkája közben
Jó szerencsével lészen;
De a gonoszok, mint a polyva,
Őket a szél széjjel szétszórja.
De megállniuk lehetetlen
Gonoszoknak az ítéletben,
Úgy a bűnösöknek sem
Igazak gyülekezetében.
Mert az Úr az, aki jól tudja,
Hogy mi az igazaknak útja;
A gonoszok útja pedig elvész;
Jól gondold meg, hogy melyiken mész!
Ki gonoszok tanácsán nem jár,
És bűnösök útján meg nem áll,
S csúfolódók székében nem ül,
Az boldog emberként örül.
Mert gyönyörűsége az Úrban,
És az Ő szent törvényében van;
Éjjel is erről elmélkedik,
S nappal is róla gondolkodik.
Mint folyóvízhez ültetett fa,
Mely gyümölcsét időben adja,
És a levele nem hervad el;
Ilyen lesz az, ki Benne jár s kel;
És minden munkája közben
Jó szerencsével lészen;
De a gonoszok, mint a polyva,
Őket a szél széjjel szétszórja.
De megállniuk lehetetlen
Gonoszoknak az ítéletben,
Úgy a bűnösöknek sem
Igazak gyülekezetében.
Mert az Úr az, aki jól tudja,
Hogy mi az igazaknak útja;
A gonoszok útja pedig elvész;
Jól gondold meg, hogy melyiken mész!
117. Zsoltár (2. változat)
117. Zsoltár (2. változat)
Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok,
És ti minden népek, Őt magasztaljátok!
Mert kegyelmessége mihozzánk olyan nagy,
Az Ő igazsága örökké megmarad.
Dicsérjétek az Urat, dicsérjétek Őt!
Hálatelt szívvel zengjétek a Teremtőt!
Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok,
És ti minden népek, Őt magasztaljátok!
Mert kegyelmessége mihozzánk olyan nagy,
Az Ő igazsága örökké megmarad.
Dicsérjétek az Urat, dicsérjétek Őt!
Hálatelt szívvel zengjétek a Teremtőt!
121. Zsoltár (4. változat)
Szabó Csongor: 121. Zsoltár (4. változat)
Hegyekre emelem szemeimet,
Mert onnan kapom segítségemet.
E segítséget jó Uram adja,
Ki az eget és földet alkotta.
Nem engedi lábaim inogni,
Az én őrizőm nem fog szunnyadni.
Ímé, Ő nem szunnyad s nem alszik el,
Általa van őrizve Izráel!
Az Úr őriz engemet mindentől,
Ő az árnyékom jobb kezem felől.
Nappal a nap meg nem szúrhat engem,
S éjjel a hold sem árthat énnekem.
Az Úr megőriz minden gonosztól,
Megvédi lelkemet minden rossztól.
Ki- és bemenetelem őrizé,
Ez időtől kezdve mindörökké!
2011.11.30.sze 05:54
Hegyekre emelem szemeimet,
Mert onnan kapom segítségemet.
E segítséget jó Uram adja,
Ki az eget és földet alkotta.
Nem engedi lábaim inogni,
Az én őrizőm nem fog szunnyadni.
Ímé, Ő nem szunnyad s nem alszik el,
Általa van őrizve Izráel!
Az Úr őriz engemet mindentől,
Ő az árnyékom jobb kezem felől.
Nappal a nap meg nem szúrhat engem,
S éjjel a hold sem árthat énnekem.
Az Úr megőriz minden gonosztól,
Megvédi lelkemet minden rossztól.
Ki- és bemenetelem őrizé,
Ez időtől kezdve mindörökké!
2011.11.30.sze 05:54
2011. november 29., kedd
Ó és új tömlők
Szeretettel köszöntelek benneteket! Ez az első alkalom, hogy ilyen nagyobb lélegzetű igeszolgálattal lettem megbízva, és ennek most nagyon örülök. Gondolkoztam rajta, hogy milyen témáról szóljak, és mivel azt beszéltük, hogy egy-egy kérdésből megpróbálunk készülni, amiket közösen megbeszélnénk, így adta magát a helyzet, hogy amit választottam kérdést, azt jobban átgondoljam, és erről szóljak most nektek.
Egy ideje elkezdett foglalkoztatni egy jelenet a Bibliából. Csak néhány ige, egy rövid példabeszéd, melynél első olvasásra talán nem is tűnik fel különösebb összefüggés, de mégis, mintha Jézus itt valami fontosat szeretne mondani. Ebben a részben Jézus az ó és új tömlőkről szól a farizeusoknak és írástudóknak. Nézzük meg, miről is van szó itt pontosan!
Nyissuk meg Bibliánkat, és keressük meg Lukács evangéliuma 5. fejezetét, és olvassuk el az 5. fejezetből a 37. és 38. verset!
37. „És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömlik, és a tömlők is elvesznek.”
38. „Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.”
Tehát azt olvastuk, hogy nem lehet régi tömlőbe új bort tölteni, mert a régi tömlő nem képes elviselni az új bort. Az új bort új tömlőbe kell tölteni.
Mit szeretne ezzel Jézus mondani? Vizsgáljuk meg az előzményeket! Kicsivel előrébb azt olvashatjuk, hogy Jézus találkozott egy vámszedővel, akinek azt mondta, hogy: „Kövess engem”! Ez a vámszedő mindenét otthagyva követte Jézust, és egy nagy lakomát rendezett számára a házánál. Itt Jézus és a tanítványai mellett jelen volt még sok vámszedő és bűnös. A farizeusok és az írástudók látták ezt, hogy Jézus és a tanítványai együtt esznek a vámszedőkkel és a bűnösökkel, és szóvá tették ezt a tanítványoknak. Jézus erre ezt felelte: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.”
Köztudott volt, hogy a vámszedők nem a becsületességük által gazdagodtak meg. A farizeusok pedig buzgók voltak a vallásos cselekedetekben. A vámszedőkre és bűnösökre a farizeusok és írástudók megvetéssel tekintettek. Tehát itt kétféle csoportot láthatunk: bűnösöket és nem bűnösöket. Hogy is van ez? Vannak olyanok, akik nem bűnösek? A farizeusok a cselekedetek, hagyományok, szertartások által remélték az üdvösséget, és úgy tartották magukról, hogy kiérdemlik a kegyelmet. Mégis ítélkezően viselkedtek.
Tulajdonképpen olyanokról van szó itt, akik bűnösök, és olyanokról, akik igaznak goldoják magukat, de nem azok. Jézus azt mondta, hogy a betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek. De láthattuk, hogy akik „egészségesek”, valójában csak egészségesnek hiszik magukat, és nem érzik szükségét, hogy orvoshoz forduljanak.
Ellen G. White így ír erről a Jézus életében, a Lévi-Máté c. fejezetben:
„Bár a farizeusok igen jó véleményt alkottak magukról, valójában állapotuk rosszabb volt, mint az általuk megvetett személyeké. A vámszedők kevésbé voltak vakbuzgóak, önelégültek, és így fogékonyabbnak bizonyultak az igazság iránt. Jézus így szólt az írástudókhoz Máté 9:13-ban: »Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot«. Ezzel mutatott rá, hogy noha állításuk szerint Isten igéjét tanítják, annak lelkülete teljesen ismeretlen előttük.„
Ezek után azt teszik szóvá, hogy János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és hogy a farizeusok is ezt cselekszik. Jézus tanítványai miért nem? Itt mintha a farizeusok János tanítványaival próbálnának szimpatizálni, és őket Jézus tanítványaival szembeállítani. De aligha lehetett nagy egyetértés a farizeusok és János tanítványai között, ha Máté 3. fejezetében olyat olvashatunk, hogy János a farizeusokat megtérésre szólítja fel. (Máté 3:7-8) Kérdésükre Jézus most így felelt nekik: „Avagy művelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? De eljönnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.”
Jézus bölcsen hárította el a farizeusok támadását. Valóban, ha Isten ott van jelen közöttük, velük jár-kel, micsoda kiváltság lehetett ez számukra. És itt már egyben utal a keresztáldozatra is, amikor elvétetik tőlük, hogy akkor majd böjtölni és imádkozni fognak ők is.
Tehát a farizeusok és írástudók gyakorlata különbözött Jézus gyakorlatától. A farizeusok ítélkeztek, magukat felmagasztalták és buzgólkodtak vallásos cselekedetekben, és ezekben a dolgokban szembe helyezkedtek Jézus elveivel. Jézus viszont a megszokottól eltérően valami újat szeretne tanítani.
Ezek után érkezünk el a példabeszédhez, ahonnan kiindultunk. Amit itt Jézus mond, kétféle hasonlattal mondja, de ugyan arra utal:
36. „Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.”
37. „És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömlik, és a tömlők is elvesznek.”
38. „Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.”
Ismerve az előzményeket, gondolkodjunk róla, hogy vajon mire akar itt Jézus utalni?
Ezeket a farizeusoknak és írástudóknak mondta, akik Jézussal és a tanítványaival próbáltak szóban szembe szállni.
Mi lehet az ó posztó és az ó tömlő? És mi lehet az új folt és az új bor?
Én, amikor ezt olvastam, az a meglátásom volt, hogy az ó tömlő a jelenlegi állapotot tükrözi, az új bor pedig az, amit Jézus szeretne cselekedni. Ez a két dolog nem illik egymáshoz. A régi az újat nem képes befogadni, elhordozni. A folytatásban még ezt is olvashatjuk: „És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.” Tehát, nem csak, hogy nem képes elhordozni az ó az újat, hanem nem is kívánja, mert a régihez van hozzászokva.
Ellen G. White így ír erről: „A papok, írástudók, vezetők leragadtak a ceremóniák, hagyományok kerékvágásában. Szívük összezsugorodott, mint a kiszáradt bőrtömlők, melyekhez Jézus hasonlította őket. Amíg megelégedtek a jogszerű vallással, addig lehetetlen volt, hogy a mennyei élő igazság letéteményesei legyenek. Saját igazságukat tökéletesen kielégítőnek hitték, és nem vágyakoztak arra, hogy új tényezőt hozzanak vallásukba. Istennek az ember iránti jóakaratát nem valami rajtuk kívülálló dologként fogadták el. Összekapcsolták azt saját, jócselekedeteik révén szerzett érdemeikkel. A szeretet által munkálkodó, lelket megtisztító hit semmilyen ponton nem egyesülhet a farizeusok vallásával, amely emberi parancsokon, szertartásokon alapszik. Hiábavaló erőfeszítés lenne egyesíteni Jézus tanításait a bevett vallással. Isten éltető igazsága, akár az erjedő bor, szétszakítja a régit, tönkreteszi a farizeusi hagyomány tömlőjét.”
Tehát, az emberi alapokon nyugvó vallásosság nem képes befogadni vagy elhordozni az Isten előtt kedves vallásosságot. Az ó tömlő a rendhagyó vallásosság. Isten új bort szeretne tölteni a tömlőkbe, de a régi nem viselheti el az újat. Jézus, amikor itt volt, az Atya volt a tanítómestere. Közvetlenül Istentől tanult, nem az emberi elgondolásokra hagyatkozott.
Ezeket meglátva, elgondolkoztam azon, hogy engem vajon mennyire érintenek szokások és hagyományok... Először azt gondoltam, hogy esetleg talán kis mértékben. De ahogy gondolkodtam, én szerintem mélyebb dologról van szó. Az a kérdés fogalmazódott meg bennem hogy vajon én is „konzervdoboz” vagyok-e? Egy konzervatív bezárt doboz vagyok-e? És ha igen, akkor hogyan lehet ezt felnyitni? Hogyan lehet a hagyományokból kilépni?
János 13. fejezetében, a 34. és 35. versben van Jézusnak egy mondata, ami mostanában nagyon foglalkoztat engem:
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
Miféle új parancsolat ez? Mi ebben az új? Hiszen már a tíz parancsolatban is az Isten és az ember iránti szeretet van középpontban. És amikor Jézust megkérdezik, hogy melyik a fő parancsolat, Jézus azt feleli, hogy: szeresd Istenedet és felebarátodat.
Ellen G. White-tól ezt olvashatjuk: „Krisztus tanítása – noha az új bor jelképezi – nem új tan, hanem a kinyilatkoztatása annak, amit kezdettől tanítottak. A farizeusok számára azonban Isten igazsága elvesztette eredeti jelentőségét és szépségét. Számukra Krisztus tanítása csaknem minden vonatkozásban új volt: nem ismerték el, nem akarták tudomásul venni.”
Tehát az új parancsolat valójában a régi, és azért kerül elő új parancsolatként, mert megfakult.
Térjünk vissza a konzervdoboz hasonlathoz! Konzervatív bezárt doboz vagyok-e?
A konzervdoboz elkonzerválja a régit, megőrzi azt. Ez önmagában nem rossz, sőt, hasznos dolog! De a konzervdoboz táplálékot rejt, ami akkor hasznos, ha felbontjuk! Ha csak elraktározza, az önmagában kevés. A megőrzött tápláléknak az a célja, hogy eledelül szolgáljon mások számára.
Gondolkodtam róla, hogy vajon hogyan kéne átadnom ezeket a gondolatokat. Arra jutottam, hogy nem arról van szó, hogy a régit el kéne vetni! Hiszen az új parancsolat megegyezik a régivel, ami viszont azóta sajnos a gyakorlatban vesztett a színéből, megfakult. Gondolkodtam azon, hogy milyen szokásokat és hagyományszerű dolgokat, vagy hibákat találok magam körül, de végül arra jutottam, hogy szerintem nem a hibákat kell keresnünk, mert az nem biztos, hogy jóra vezetne. Nem is arról van szó, hogy konkrétan beazonosítsuk magunkat a farizeusokkal, és a „ló másik oldalára essünk”. Valójában szerintem nem csak miránk vonatkoznak az igében lévő feddések, hanem a mai kort tükrözve másoknak is szólhat, akik Istent igyekeznek keresni.
Az ige így mutatja be az állapotot: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága” (Jel 3:17-18).
Ha felismertük, hogy ezek az igék számunkra is szólnak, ne ragadjunk le a betegségtudatnál! Ha felismertük, hogy betegségünk van, akkor igyekezzünk Istenhez, az Orvosunkhoz, mert Ő azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre hívja. Ha tisztában vagyunk a valósággal, és látunk, akkor szükségünk van az Orvosra, és Ő máris kínálja számunkra az orvosságokat, amik a gyógyuláshoz segítenek minket. Az Orvosunk azt mondja, hogy: „végy tőlem”. Keressük ezeket az ajándékokat, hogy új tömlőkké váljunk, hogy az új bort befogadhassuk!
Figyeljük meg még picit jobban, hogy mit mondott Jézus az egymás iránti szeretettel kapcsolatban:
„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
Jézus szavai szerint az egymás iránti szeretet az ismertető jele annak, ha az Ő tanítványai vagyunk. Tehát akkor vagyunk valósággal az Ő tanítványai, ha szeretetközösségben élünk.
Amikor készültem erre a szolgálatra, Ellen G. White-nál azt olvastam, hogy „a hit és a szeretet tűzben megpróbált arany”. Ez még jobban megerősítette azt a meglátásomat, hogy a tűzben megpróbált arany jelentése a gyakorlatban megpróbált elmélet, vagyis azok a cselekedetek, amik hitből vannak; és hogy e mellett még az „új parancsolat” is ide tartozik, tehát hogy szeretetközösségben éljünk! Olvashatjuk a Bibliában, hogy „közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8) Szerintem a gyógyulás egyik útja, hogy egymáshoz is közeledjünk!
Jézus, amikor a Földön volt, tanítványokat gyűjtött maga köré, vagyis: új tömlőt épített! Ami új, az olyan, ami legközelebb áll Istenhez: maga az Isten volt a tanítójuk. Ami régi, az már távolodott Istentől, és emberi dolgok kerültek bele. De Jézus új tömlőt szeretne építeni, ma is!
Van még egy olyan gondolatom, ami ide tartozik, hogy szoktunk beszélni a késői eső kiáradásáról. De ha szem előtt tartjuk, amikről most eddig gondolkodtunk, felteszem a kérdést, hogy egy régi tömlő, be tudná fogadni a késői esőt? Mintha várnánk, hogy majd attól jobbak leszünk. De mi van, ha kegyelemből nem kapjuk, mert nem tudnánk elhordozni? Szerintem, ha Isten el tudta már végezni bennünk a megújító munkát, majd akkor lehetünk képesek befogadni a késői esőt.
Még egy érdekes párhuzam, hogy az ige szó a magyar nyelvben: cselekvést, történést, létezést kifejező szavak. Tehát ilyen értelemben, magában az „ige” szóban is benne van, hogy az ige egy olyan üzenet, ami megcselekvésre lett szánva. Elsősorban az ige a legtisztább vezérfonalunk.
Ismerünk szomorú példát, amikor Jézus egy gazdag embernek így szólt, aki a parancsolatokat ifjúságától kezdve megtartotta: „Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elment búsan; mert sok jószága volt.” (Márk 10:21-22)
Jézus így szól hozzánk a laodiceai üzenetben: „A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel. 3:19) Ha Isten megfedd minket, az azt jelenti, hogy törődik velünk, szeret minket, és van lehetőségünk jobbá válni.
Jézus ezt mondta Máténak, aki vámszedő volt: „Kövess engem!” „És az felkelvén, követte őt.” (Máté 9:9)
Jézus ezt mondta Péternek és Andrást, akik halászok voltak: „Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok.” „Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követték őt.”(Máté 4:19-20)
Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Máté 16:24-25)
Ezt is mondta: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:29-30)
Befejezésül egy igét szeretnék felolvasni Máté 13:44-ből:
„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet.”
Jézus, ahogy régen a vámszedőt vagy az egyszerű embert hívta, ma is ugyan így hív minket: „Kövess engem!” Ha ebben a hívásban felismerjük a szántóföldben elrejtett kincset, és ennek a kincsnek a hatalmas értékét, akkor, ahogyan Jézus tanítványai ott hagyták addigi életüket, és követték Mesterüket, mi is feledkezzünk meg régi énünkről, és kövessük Őt! Tanuljunk közvetlenül Istentől, váljunk új tömlőkké, hogy befogadhassuk az új bort, amit Isten ki szeretne tölteni!
Ámen!
2011.10.08.
Kezdő ének: 156. 1,2,3
Befejező ének: 30. 1,5,6,7
Egy ideje elkezdett foglalkoztatni egy jelenet a Bibliából. Csak néhány ige, egy rövid példabeszéd, melynél első olvasásra talán nem is tűnik fel különösebb összefüggés, de mégis, mintha Jézus itt valami fontosat szeretne mondani. Ebben a részben Jézus az ó és új tömlőkről szól a farizeusoknak és írástudóknak. Nézzük meg, miről is van szó itt pontosan!
Nyissuk meg Bibliánkat, és keressük meg Lukács evangéliuma 5. fejezetét, és olvassuk el az 5. fejezetből a 37. és 38. verset!
37. „És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömlik, és a tömlők is elvesznek.”
38. „Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.”
Tehát azt olvastuk, hogy nem lehet régi tömlőbe új bort tölteni, mert a régi tömlő nem képes elviselni az új bort. Az új bort új tömlőbe kell tölteni.
Mit szeretne ezzel Jézus mondani? Vizsgáljuk meg az előzményeket! Kicsivel előrébb azt olvashatjuk, hogy Jézus találkozott egy vámszedővel, akinek azt mondta, hogy: „Kövess engem”! Ez a vámszedő mindenét otthagyva követte Jézust, és egy nagy lakomát rendezett számára a házánál. Itt Jézus és a tanítványai mellett jelen volt még sok vámszedő és bűnös. A farizeusok és az írástudók látták ezt, hogy Jézus és a tanítványai együtt esznek a vámszedőkkel és a bűnösökkel, és szóvá tették ezt a tanítványoknak. Jézus erre ezt felelte: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.”
Köztudott volt, hogy a vámszedők nem a becsületességük által gazdagodtak meg. A farizeusok pedig buzgók voltak a vallásos cselekedetekben. A vámszedőkre és bűnösökre a farizeusok és írástudók megvetéssel tekintettek. Tehát itt kétféle csoportot láthatunk: bűnösöket és nem bűnösöket. Hogy is van ez? Vannak olyanok, akik nem bűnösek? A farizeusok a cselekedetek, hagyományok, szertartások által remélték az üdvösséget, és úgy tartották magukról, hogy kiérdemlik a kegyelmet. Mégis ítélkezően viselkedtek.
Tulajdonképpen olyanokról van szó itt, akik bűnösök, és olyanokról, akik igaznak goldoják magukat, de nem azok. Jézus azt mondta, hogy a betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek. De láthattuk, hogy akik „egészségesek”, valójában csak egészségesnek hiszik magukat, és nem érzik szükségét, hogy orvoshoz forduljanak.
Ellen G. White így ír erről a Jézus életében, a Lévi-Máté c. fejezetben:
„Bár a farizeusok igen jó véleményt alkottak magukról, valójában állapotuk rosszabb volt, mint az általuk megvetett személyeké. A vámszedők kevésbé voltak vakbuzgóak, önelégültek, és így fogékonyabbnak bizonyultak az igazság iránt. Jézus így szólt az írástudókhoz Máté 9:13-ban: »Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot«. Ezzel mutatott rá, hogy noha állításuk szerint Isten igéjét tanítják, annak lelkülete teljesen ismeretlen előttük.„
Ezek után azt teszik szóvá, hogy János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és hogy a farizeusok is ezt cselekszik. Jézus tanítványai miért nem? Itt mintha a farizeusok János tanítványaival próbálnának szimpatizálni, és őket Jézus tanítványaival szembeállítani. De aligha lehetett nagy egyetértés a farizeusok és János tanítványai között, ha Máté 3. fejezetében olyat olvashatunk, hogy János a farizeusokat megtérésre szólítja fel. (Máté 3:7-8) Kérdésükre Jézus most így felelt nekik: „Avagy művelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? De eljönnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.”
Jézus bölcsen hárította el a farizeusok támadását. Valóban, ha Isten ott van jelen közöttük, velük jár-kel, micsoda kiváltság lehetett ez számukra. És itt már egyben utal a keresztáldozatra is, amikor elvétetik tőlük, hogy akkor majd böjtölni és imádkozni fognak ők is.
Tehát a farizeusok és írástudók gyakorlata különbözött Jézus gyakorlatától. A farizeusok ítélkeztek, magukat felmagasztalták és buzgólkodtak vallásos cselekedetekben, és ezekben a dolgokban szembe helyezkedtek Jézus elveivel. Jézus viszont a megszokottól eltérően valami újat szeretne tanítani.
Ezek után érkezünk el a példabeszédhez, ahonnan kiindultunk. Amit itt Jézus mond, kétféle hasonlattal mondja, de ugyan arra utal:
36. „Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.”
37. „És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömlik, és a tömlők is elvesznek.”
38. „Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.”
Ismerve az előzményeket, gondolkodjunk róla, hogy vajon mire akar itt Jézus utalni?
Ezeket a farizeusoknak és írástudóknak mondta, akik Jézussal és a tanítványaival próbáltak szóban szembe szállni.
Mi lehet az ó posztó és az ó tömlő? És mi lehet az új folt és az új bor?
Én, amikor ezt olvastam, az a meglátásom volt, hogy az ó tömlő a jelenlegi állapotot tükrözi, az új bor pedig az, amit Jézus szeretne cselekedni. Ez a két dolog nem illik egymáshoz. A régi az újat nem képes befogadni, elhordozni. A folytatásban még ezt is olvashatjuk: „És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.” Tehát, nem csak, hogy nem képes elhordozni az ó az újat, hanem nem is kívánja, mert a régihez van hozzászokva.
Ellen G. White így ír erről: „A papok, írástudók, vezetők leragadtak a ceremóniák, hagyományok kerékvágásában. Szívük összezsugorodott, mint a kiszáradt bőrtömlők, melyekhez Jézus hasonlította őket. Amíg megelégedtek a jogszerű vallással, addig lehetetlen volt, hogy a mennyei élő igazság letéteményesei legyenek. Saját igazságukat tökéletesen kielégítőnek hitték, és nem vágyakoztak arra, hogy új tényezőt hozzanak vallásukba. Istennek az ember iránti jóakaratát nem valami rajtuk kívülálló dologként fogadták el. Összekapcsolták azt saját, jócselekedeteik révén szerzett érdemeikkel. A szeretet által munkálkodó, lelket megtisztító hit semmilyen ponton nem egyesülhet a farizeusok vallásával, amely emberi parancsokon, szertartásokon alapszik. Hiábavaló erőfeszítés lenne egyesíteni Jézus tanításait a bevett vallással. Isten éltető igazsága, akár az erjedő bor, szétszakítja a régit, tönkreteszi a farizeusi hagyomány tömlőjét.”
Tehát, az emberi alapokon nyugvó vallásosság nem képes befogadni vagy elhordozni az Isten előtt kedves vallásosságot. Az ó tömlő a rendhagyó vallásosság. Isten új bort szeretne tölteni a tömlőkbe, de a régi nem viselheti el az újat. Jézus, amikor itt volt, az Atya volt a tanítómestere. Közvetlenül Istentől tanult, nem az emberi elgondolásokra hagyatkozott.
Ezeket meglátva, elgondolkoztam azon, hogy engem vajon mennyire érintenek szokások és hagyományok... Először azt gondoltam, hogy esetleg talán kis mértékben. De ahogy gondolkodtam, én szerintem mélyebb dologról van szó. Az a kérdés fogalmazódott meg bennem hogy vajon én is „konzervdoboz” vagyok-e? Egy konzervatív bezárt doboz vagyok-e? És ha igen, akkor hogyan lehet ezt felnyitni? Hogyan lehet a hagyományokból kilépni?
János 13. fejezetében, a 34. és 35. versben van Jézusnak egy mondata, ami mostanában nagyon foglalkoztat engem:
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
Miféle új parancsolat ez? Mi ebben az új? Hiszen már a tíz parancsolatban is az Isten és az ember iránti szeretet van középpontban. És amikor Jézust megkérdezik, hogy melyik a fő parancsolat, Jézus azt feleli, hogy: szeresd Istenedet és felebarátodat.
Ellen G. White-tól ezt olvashatjuk: „Krisztus tanítása – noha az új bor jelképezi – nem új tan, hanem a kinyilatkoztatása annak, amit kezdettől tanítottak. A farizeusok számára azonban Isten igazsága elvesztette eredeti jelentőségét és szépségét. Számukra Krisztus tanítása csaknem minden vonatkozásban új volt: nem ismerték el, nem akarták tudomásul venni.”
Tehát az új parancsolat valójában a régi, és azért kerül elő új parancsolatként, mert megfakult.
Térjünk vissza a konzervdoboz hasonlathoz! Konzervatív bezárt doboz vagyok-e?
A konzervdoboz elkonzerválja a régit, megőrzi azt. Ez önmagában nem rossz, sőt, hasznos dolog! De a konzervdoboz táplálékot rejt, ami akkor hasznos, ha felbontjuk! Ha csak elraktározza, az önmagában kevés. A megőrzött tápláléknak az a célja, hogy eledelül szolgáljon mások számára.
Gondolkodtam róla, hogy vajon hogyan kéne átadnom ezeket a gondolatokat. Arra jutottam, hogy nem arról van szó, hogy a régit el kéne vetni! Hiszen az új parancsolat megegyezik a régivel, ami viszont azóta sajnos a gyakorlatban vesztett a színéből, megfakult. Gondolkodtam azon, hogy milyen szokásokat és hagyományszerű dolgokat, vagy hibákat találok magam körül, de végül arra jutottam, hogy szerintem nem a hibákat kell keresnünk, mert az nem biztos, hogy jóra vezetne. Nem is arról van szó, hogy konkrétan beazonosítsuk magunkat a farizeusokkal, és a „ló másik oldalára essünk”. Valójában szerintem nem csak miránk vonatkoznak az igében lévő feddések, hanem a mai kort tükrözve másoknak is szólhat, akik Istent igyekeznek keresni.
Az ige így mutatja be az állapotot: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága” (Jel 3:17-18).
Ha felismertük, hogy ezek az igék számunkra is szólnak, ne ragadjunk le a betegségtudatnál! Ha felismertük, hogy betegségünk van, akkor igyekezzünk Istenhez, az Orvosunkhoz, mert Ő azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre hívja. Ha tisztában vagyunk a valósággal, és látunk, akkor szükségünk van az Orvosra, és Ő máris kínálja számunkra az orvosságokat, amik a gyógyuláshoz segítenek minket. Az Orvosunk azt mondja, hogy: „végy tőlem”. Keressük ezeket az ajándékokat, hogy új tömlőkké váljunk, hogy az új bort befogadhassuk!
Figyeljük meg még picit jobban, hogy mit mondott Jézus az egymás iránti szeretettel kapcsolatban:
„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
Jézus szavai szerint az egymás iránti szeretet az ismertető jele annak, ha az Ő tanítványai vagyunk. Tehát akkor vagyunk valósággal az Ő tanítványai, ha szeretetközösségben élünk.
Amikor készültem erre a szolgálatra, Ellen G. White-nál azt olvastam, hogy „a hit és a szeretet tűzben megpróbált arany”. Ez még jobban megerősítette azt a meglátásomat, hogy a tűzben megpróbált arany jelentése a gyakorlatban megpróbált elmélet, vagyis azok a cselekedetek, amik hitből vannak; és hogy e mellett még az „új parancsolat” is ide tartozik, tehát hogy szeretetközösségben éljünk! Olvashatjuk a Bibliában, hogy „közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8) Szerintem a gyógyulás egyik útja, hogy egymáshoz is közeledjünk!
Jézus, amikor a Földön volt, tanítványokat gyűjtött maga köré, vagyis: új tömlőt épített! Ami új, az olyan, ami legközelebb áll Istenhez: maga az Isten volt a tanítójuk. Ami régi, az már távolodott Istentől, és emberi dolgok kerültek bele. De Jézus új tömlőt szeretne építeni, ma is!
Van még egy olyan gondolatom, ami ide tartozik, hogy szoktunk beszélni a késői eső kiáradásáról. De ha szem előtt tartjuk, amikről most eddig gondolkodtunk, felteszem a kérdést, hogy egy régi tömlő, be tudná fogadni a késői esőt? Mintha várnánk, hogy majd attól jobbak leszünk. De mi van, ha kegyelemből nem kapjuk, mert nem tudnánk elhordozni? Szerintem, ha Isten el tudta már végezni bennünk a megújító munkát, majd akkor lehetünk képesek befogadni a késői esőt.
Még egy érdekes párhuzam, hogy az ige szó a magyar nyelvben: cselekvést, történést, létezést kifejező szavak. Tehát ilyen értelemben, magában az „ige” szóban is benne van, hogy az ige egy olyan üzenet, ami megcselekvésre lett szánva. Elsősorban az ige a legtisztább vezérfonalunk.
Ismerünk szomorú példát, amikor Jézus egy gazdag embernek így szólt, aki a parancsolatokat ifjúságától kezdve megtartotta: „Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elment búsan; mert sok jószága volt.” (Márk 10:21-22)
Jézus így szól hozzánk a laodiceai üzenetben: „A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel. 3:19) Ha Isten megfedd minket, az azt jelenti, hogy törődik velünk, szeret minket, és van lehetőségünk jobbá válni.
Jézus ezt mondta Máténak, aki vámszedő volt: „Kövess engem!” „És az felkelvén, követte őt.” (Máté 9:9)
Jézus ezt mondta Péternek és Andrást, akik halászok voltak: „Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok.” „Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követték őt.”(Máté 4:19-20)
Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” (Máté 16:24-25)
Ezt is mondta: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:29-30)
Befejezésül egy igét szeretnék felolvasni Máté 13:44-ből:
„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet.”
Jézus, ahogy régen a vámszedőt vagy az egyszerű embert hívta, ma is ugyan így hív minket: „Kövess engem!” Ha ebben a hívásban felismerjük a szántóföldben elrejtett kincset, és ennek a kincsnek a hatalmas értékét, akkor, ahogyan Jézus tanítványai ott hagyták addigi életüket, és követték Mesterüket, mi is feledkezzünk meg régi énünkről, és kövessük Őt! Tanuljunk közvetlenül Istentől, váljunk új tömlőkké, hogy befogadhassuk az új bort, amit Isten ki szeretne tölteni!
Ámen!
2011.10.08.
Kezdő ének: 156. 1,2,3
Befejező ének: 30. 1,5,6,7
Étel és ital egy élő imádságon keresztül
Ján. 4:1-45 Samáriai asszony története
A Bibliában a samáriai asszony története egy jól ismert történet, amit általában olyan szempontból szoktak vizsgálni, hogy Jézus hogyan beszélget egy bűnös emberrel. De vizsgáljuk most meg egy más fajta megközelítésben! Figyeljük meg Jézus és az asszony beszélgetését, és gondolkozzunk azon, hogy valójában ez a beszélgetés olyan, mint egy Isten és ember között lezajló imádság?
Nézzük meg a történetet!
Jézusnak Samárián keresztül kellett átmennie.
6. Ott volt pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, leült a forráshoz.
7. Jött egy samáriabeli asszony vizet meríteni; mondta néki Jézus: Adj innom!
8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
---[1. Adj innom! -> megszólítja (kezdeményez)]---
Mi is történik itt valójában?
Az első lányeges történés, hogy a kútnál Jézus megszólítja az asszonyt - Adj innom! -, vagyis: Jézus kezdeményez. Az imádság esetében is hasonlóan történik: az ember késztetést érez, amivel Isten szeretné megszólítani őt.
9. Mondta azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10. Felelt Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11. Mondta néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
---[2. Miért áll szóba velem? / Ha ismernéd, te kérted volna - adott volna élő vizet. / Honnan vennéd az élő vizet? -> kételkedés]---
Az asszony csodálkozik, hogy Jézus megszólítja. Első reakciója, hogy elkezd kételkedni: Hogyan szólhat hozzá? "A kút túl mély." "Hol vennéd az élő vizet?" "Avagy nagyobb vagy-é...?" Lehetséges, hogy nem volt teljesen valós Isten-ismerete. Emberi szemszögből gondolkodott.
Nem így vagyunk mi is? Mennyire szoktuk komolyan venni, amikor Isten szólongatni próbál?
13. Felelt Jézus és mondta néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik:
14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjazik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
---[3. Amit én adok -> nem szomjazik -> örök életre buzgó víznek kútfeje lesz benne -> felkínálás (adni szeretne valamit)]---
Jézus felkínál valami különlegeset, ami az ember valódi szükséglete. Adni szeretne valamit, ami nagyon szokatlan, földi mértékkel nem mérhető, emberi ésszel nem érthető.
Az asszony szóba állt Jézussal, és érzi, hogy valami különleges dolgot kínált fel neki. Amikor mi szóbaállunk Istennel, mi is érezhetjük, hogy ez valami különleges. Ő általa olyan békességet érezhetünk, amit semmi más nem adhat, és ebben a légkörben háttérbe kerül a világ zaklatott lelkülete.
15. Mondta néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és ne jöjjek ide meríteni!
---[4. Add nékem -> vágyakozás - NEM AZT MONDJA, HOGY ITT VAN]---
Az asszony elkezd vágyakozni, mondja: Add nékem! Amikor az ember a felkínálásra igent mond, elfogadja az ajándékot Istentől. De legtöbb esetben nem az történik, amit várunk. Nem azt mondja Jézus, hogy: itt az élő víz.
16. Mondta néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!
17. Felelt az asszony és mondta: Nincs férjem. Mondta néki Jézus: Jól mondtad, hogy: Nincs férjem;
18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19. Mondta néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
---[5. Férjed? - Nincs - Jól mondod - Próféta vagy -> szembesítés (bűnnel)]---
Jézus elkezdi szembesíteni az asszonyt a bűnével. És milyen szeretettel teszi, nem rá olvassa! Isten szeretne minket megszabadítani a bűneinkből. Ennek hatására, amikor felismerjük a hibáinkat, amikkel azelőtt nem szembesültünk, nagy megkönnyebülést érezhetünk. Tisztán láthatunk. Persze a szembesülés elsőre lehet, hogy nehéz, de a gyógyulás csak akkor kezdődhet, ha már tudjuk, hogy mi a baj.
...
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
---[6. Tudom, Messiás jő - Én vagyok az, aki veled beszélek -> felismerés, találkozás Istennel - KÖZVETLEN KAPCSOLAT - ilyen a "valódi ima"]---
Az asszon a Megváltón kezd gondolkodni. Amikor felismerésre ébredünk, Isten Önmagára tereli a figyelmünket. És a valódi imádság folyamán ilyenkor azt éljük át, amit az asszony is átélt: "Én vagyok az, aki veled beszélek". Találkozunk Istennel! Ráébredünk, hogy Istennel beszélünk.
Régen a samáriai asszony esetében a Jézussal való beszélgetés így történt. Ma is, amikor nem látjuk Jézust, és imádkozunk, szinte pont ugyan ez történik, ha öszinte nyíltsággal fordulunk Hozzá.
Voltaképpen ebben a történetben egy színről-színre lejátszódó Isten és ember közötti imádságot szemlélhettünk meg.
Az ima által Isten különleges dolgot kínál fel nekünk, szembesít a bűnünkkel, vagyis megtalálhatjuk a helyes utat, és találkozhatunk Vele.
Ilyen a valódi ima, vagyis az ital, az élő víz.
Most gondolkodjunk el azon, hogy Jézus mit cselekedett a beszélgetésen keresztül az asszonnyal! Figyeljük tovább a történetet!
27. Eközben megjöttek az ő tanítványai; és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondta: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28. Ott hagyta azért az asszony a vedrét, és elment a városba, és mondta az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, aki megmondott nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimentek azért a városból, és hozzá mentek.
31. Aközben pedig kérték őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig mondta nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.
33. Mondták azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34. Mondta nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
...
39. Abból a városból pedig sokan hittek benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett, hogy: Mindent megmondott nékem, amit cselekedtem.
...
---[7. Mester, egyél - van eledelem, AMIT TI NEM TUDTOK: Az Ő dolgát elvégezzem -> Az Atya akaratának cselekvése - ilyen a "valódi ige"]---
Jézus azt mondja, hogy "van nékem eledelem". "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem."
Ezek szerint az étel az Atya akaratának a cselekvése.
Honnan ismerhetjük meg az Atya akaratát? "Aki engem látott, látta az Atyát" - mondja Jézus (Ján 14:9)
Miből ismerhetjük meg Jéust? A Bibliában Róla olvashatunk.
A Biblia-tanulmányozás az étel? Nem, hanem annak CSELEKVÉSE! Ez a valódi eledel.
Az asszony az imádság hatására, saját állapotát felvállalva, elkezdte cselekedni az igét.
A lelkünk életben maradásához éppen olyan szükségünk van a lelki eledelre és italra, mint a testünknek a kenyérre és a vízre.
Foglaljuk össze, amit eddig átgondoltunk!
Milyen a valódi ima?
Ami által Istentől valami többletet kapunk; szembesít a bűneinkkel, megmutatja a helyes utat; és ahol RÁTALÁLUNK ISTENRE, találkozunk Vele.
"én vagyok az, aki veled beszélek" - EZ OLTJA IGAZÁN A SZOMJUNKAT!
Milyen a valódi ige?
Nem az igaságok megismerése, hanem a megismert igazságok CSELEKVÉSE.
"az Ő dolgát elvégezzem" - ETTŐL LAKUNK JÓL!
2011.06.23.
A Bibliában a samáriai asszony története egy jól ismert történet, amit általában olyan szempontból szoktak vizsgálni, hogy Jézus hogyan beszélget egy bűnös emberrel. De vizsgáljuk most meg egy más fajta megközelítésben! Figyeljük meg Jézus és az asszony beszélgetését, és gondolkozzunk azon, hogy valójában ez a beszélgetés olyan, mint egy Isten és ember között lezajló imádság?
Nézzük meg a történetet!
Jézusnak Samárián keresztül kellett átmennie.
6. Ott volt pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, leült a forráshoz.
7. Jött egy samáriabeli asszony vizet meríteni; mondta néki Jézus: Adj innom!
8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
---[1. Adj innom! -> megszólítja (kezdeményez)]---
Mi is történik itt valójában?
Az első lányeges történés, hogy a kútnál Jézus megszólítja az asszonyt - Adj innom! -, vagyis: Jézus kezdeményez. Az imádság esetében is hasonlóan történik: az ember késztetést érez, amivel Isten szeretné megszólítani őt.
9. Mondta azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10. Felelt Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11. Mondta néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
---[2. Miért áll szóba velem? / Ha ismernéd, te kérted volna - adott volna élő vizet. / Honnan vennéd az élő vizet? -> kételkedés]---
Az asszony csodálkozik, hogy Jézus megszólítja. Első reakciója, hogy elkezd kételkedni: Hogyan szólhat hozzá? "A kút túl mély." "Hol vennéd az élő vizet?" "Avagy nagyobb vagy-é...?" Lehetséges, hogy nem volt teljesen valós Isten-ismerete. Emberi szemszögből gondolkodott.
Nem így vagyunk mi is? Mennyire szoktuk komolyan venni, amikor Isten szólongatni próbál?
13. Felelt Jézus és mondta néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik:
14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjazik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
---[3. Amit én adok -> nem szomjazik -> örök életre buzgó víznek kútfeje lesz benne -> felkínálás (adni szeretne valamit)]---
Jézus felkínál valami különlegeset, ami az ember valódi szükséglete. Adni szeretne valamit, ami nagyon szokatlan, földi mértékkel nem mérhető, emberi ésszel nem érthető.
Az asszony szóba állt Jézussal, és érzi, hogy valami különleges dolgot kínált fel neki. Amikor mi szóbaállunk Istennel, mi is érezhetjük, hogy ez valami különleges. Ő általa olyan békességet érezhetünk, amit semmi más nem adhat, és ebben a légkörben háttérbe kerül a világ zaklatott lelkülete.
15. Mondta néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és ne jöjjek ide meríteni!
---[4. Add nékem -> vágyakozás - NEM AZT MONDJA, HOGY ITT VAN]---
Az asszony elkezd vágyakozni, mondja: Add nékem! Amikor az ember a felkínálásra igent mond, elfogadja az ajándékot Istentől. De legtöbb esetben nem az történik, amit várunk. Nem azt mondja Jézus, hogy: itt az élő víz.
16. Mondta néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!
17. Felelt az asszony és mondta: Nincs férjem. Mondta néki Jézus: Jól mondtad, hogy: Nincs férjem;
18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19. Mondta néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
---[5. Férjed? - Nincs - Jól mondod - Próféta vagy -> szembesítés (bűnnel)]---
Jézus elkezdi szembesíteni az asszonyt a bűnével. És milyen szeretettel teszi, nem rá olvassa! Isten szeretne minket megszabadítani a bűneinkből. Ennek hatására, amikor felismerjük a hibáinkat, amikkel azelőtt nem szembesültünk, nagy megkönnyebülést érezhetünk. Tisztán láthatunk. Persze a szembesülés elsőre lehet, hogy nehéz, de a gyógyulás csak akkor kezdődhet, ha már tudjuk, hogy mi a baj.
...
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
---[6. Tudom, Messiás jő - Én vagyok az, aki veled beszélek -> felismerés, találkozás Istennel - KÖZVETLEN KAPCSOLAT - ilyen a "valódi ima"]---
Az asszon a Megváltón kezd gondolkodni. Amikor felismerésre ébredünk, Isten Önmagára tereli a figyelmünket. És a valódi imádság folyamán ilyenkor azt éljük át, amit az asszony is átélt: "Én vagyok az, aki veled beszélek". Találkozunk Istennel! Ráébredünk, hogy Istennel beszélünk.
Régen a samáriai asszony esetében a Jézussal való beszélgetés így történt. Ma is, amikor nem látjuk Jézust, és imádkozunk, szinte pont ugyan ez történik, ha öszinte nyíltsággal fordulunk Hozzá.
Voltaképpen ebben a történetben egy színről-színre lejátszódó Isten és ember közötti imádságot szemlélhettünk meg.
Az ima által Isten különleges dolgot kínál fel nekünk, szembesít a bűnünkkel, vagyis megtalálhatjuk a helyes utat, és találkozhatunk Vele.
Ilyen a valódi ima, vagyis az ital, az élő víz.
Most gondolkodjunk el azon, hogy Jézus mit cselekedett a beszélgetésen keresztül az asszonnyal! Figyeljük tovább a történetet!
27. Eközben megjöttek az ő tanítványai; és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondta: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28. Ott hagyta azért az asszony a vedrét, és elment a városba, és mondta az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, aki megmondott nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimentek azért a városból, és hozzá mentek.
31. Aközben pedig kérték őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig mondta nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.
33. Mondták azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34. Mondta nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
...
39. Abból a városból pedig sokan hittek benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett, hogy: Mindent megmondott nékem, amit cselekedtem.
...
---[7. Mester, egyél - van eledelem, AMIT TI NEM TUDTOK: Az Ő dolgát elvégezzem -> Az Atya akaratának cselekvése - ilyen a "valódi ige"]---
Jézus azt mondja, hogy "van nékem eledelem". "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem."
Ezek szerint az étel az Atya akaratának a cselekvése.
Honnan ismerhetjük meg az Atya akaratát? "Aki engem látott, látta az Atyát" - mondja Jézus (Ján 14:9)
Miből ismerhetjük meg Jéust? A Bibliában Róla olvashatunk.
A Biblia-tanulmányozás az étel? Nem, hanem annak CSELEKVÉSE! Ez a valódi eledel.
Az asszony az imádság hatására, saját állapotát felvállalva, elkezdte cselekedni az igét.
A lelkünk életben maradásához éppen olyan szükségünk van a lelki eledelre és italra, mint a testünknek a kenyérre és a vízre.
Foglaljuk össze, amit eddig átgondoltunk!
Milyen a valódi ima?
Ami által Istentől valami többletet kapunk; szembesít a bűneinkkel, megmutatja a helyes utat; és ahol RÁTALÁLUNK ISTENRE, találkozunk Vele.
"én vagyok az, aki veled beszélek" - EZ OLTJA IGAZÁN A SZOMJUNKAT!
Milyen a valódi ige?
Nem az igaságok megismerése, hanem a megismert igazságok CSELEKVÉSE.
"az Ő dolgát elvégezzem" - ETTŐL LAKUNK JÓL!
2011.06.23.
121. Zsoltár (2. és 3. változat)
Szabó Csongor: 121. Zsoltár (2. változat - azonos szótagszámokkal)
Hegyekre emelem szemeimet,
Mert onnan kapom segítségemet.
E segítséget jó Uram adja,
Ki az eget és földet alkotta.
Nem engedi lábaid inogni,
A te őriződ nem fog szunnyadni.
Ímé, Ő nem szunnyad s nem alszik el,
Általa van őrizve Izráel!
Az Úr őriz tégedet mindentől,
Ő az árnyékod jobb kezed felől.
Nappal a nap meg nem szúrhat téged,
S éjjel a hold sem árthat tenéked.
Az Úr megőriz minden gonosztól,
Megvédi lelkedet minden rossztól.
Ki- és bemenetedet őrizé,
Mostantól veled van mindörökké!
--
Szabó Csongor: 121. Zsoltár (3. változat - azonos szótagszámokkal, E/1. személyben)
Hegyekre emelem szemeimet,
Mert onnan kapom segítségemet.
E segítséget jó Uram adja,
Ki az eget és földet alkotta.
Nem engedi lábaim inogni,
Az én őrizőm nem fog szunnyadni.
Ímé, Ő nem szunnyad s nem alszik el,
Általa van őrizve Izráel!
Az Úr őriz engemet mindentől,
Ő az árnyékom jobb kezem felől.
Nappal a nap meg nem szúrhat engem,
S éjjel a hold sem árthat énnekem.
Az Úr megőriz minden gonosztól,
Megvédi lelkemet minden rossztól.
Ki- és bemenetelem őrizé,
Mostantól velem van mindörökké!
--
2011.11.29.k 20:42
Hegyekre emelem szemeimet,
Mert onnan kapom segítségemet.
E segítséget jó Uram adja,
Ki az eget és földet alkotta.
Nem engedi lábaid inogni,
A te őriződ nem fog szunnyadni.
Ímé, Ő nem szunnyad s nem alszik el,
Általa van őrizve Izráel!
Az Úr őriz tégedet mindentől,
Ő az árnyékod jobb kezed felől.
Nappal a nap meg nem szúrhat téged,
S éjjel a hold sem árthat tenéked.
Az Úr megőriz minden gonosztól,
Megvédi lelkedet minden rossztól.
Ki- és bemenetedet őrizé,
Mostantól veled van mindörökké!
--
Szabó Csongor: 121. Zsoltár (3. változat - azonos szótagszámokkal, E/1. személyben)
Hegyekre emelem szemeimet,
Mert onnan kapom segítségemet.
E segítséget jó Uram adja,
Ki az eget és földet alkotta.
Nem engedi lábaim inogni,
Az én őrizőm nem fog szunnyadni.
Ímé, Ő nem szunnyad s nem alszik el,
Általa van őrizve Izráel!
Az Úr őriz engemet mindentől,
Ő az árnyékom jobb kezem felől.
Nappal a nap meg nem szúrhat engem,
S éjjel a hold sem árthat énnekem.
Az Úr megőriz minden gonosztól,
Megvédi lelkemet minden rossztól.
Ki- és bemenetelem őrizé,
Mostantól velem van mindörökké!
--
2011.11.29.k 20:42
Cselekedet és tanítás
"Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül
és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb
lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek
országában nagy lészen.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és
farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek
országába." (Mate 5:19-20).
Ez az ige nekem azt mondja, hogy amit magam nem cselekszek, azt ne tanítsam, mert akkor ez nem lesz több, mint amit a farizeusok csináltak. Csak azt tanítsam, amit én magam is megtartok, illetve igyekszek, hogy megtartsam!
és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb
lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek
országában nagy lészen.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és
farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek
országába." (Mate 5:19-20).
Ez az ige nekem azt mondja, hogy amit magam nem cselekszek, azt ne tanítsam, mert akkor ez nem lesz több, mint amit a farizeusok csináltak. Csak azt tanítsam, amit én magam is megtartok, illetve igyekszek, hogy megtartsam!
2011. november 27., vasárnap
Kételkedés vagy bizalom?
Gondolkoztam a talentumok példázatán, és szerintem az 1 talentummal rendelkező szolga esete nagyban vonatkozik laodiceára. Az 1 talentummal rendelkezőnek azt mondta a szolga Ura, hogy el kellett volna helyeznie a pénzváltóknál. Tehát, ha tapasztalat hiányos vagyok, és nem megy a munkálkodás úgy, ahogy kéne, akkor segítsem azokat, akiknek megy.
Épp a napokban adódott egy ilyen lehetőség, és pont eszembe jutott ez a felismerés. Szóba is álltam a gondolattal, de egyből jött egy csomó más gondolat:
- elsőre nem úgy ment, mint ahogy elképzeltem, lehet, hogy Isten nem szeretné, hogy így cselekedjek;
- hogyan is tudnám támogatni a dolgot, hiszen nincs is olyanom, amivel ezt tenni tudnám;
- nem biztos, hogy ez az én feladatom;
- nekem is szükségem van arra, amit esetleg adni tudnék.
Így elnapoltam magamban a kérdést. Aztán rájöttem arra, hogy nem vehetem le a tekintetem Jézusról, és megint jött a gondolat, hogy ez egy lehetőség arra, hogy megerősítse az előbbi felismerésem. Ezért félretettem a kételkedő gondolatokat, és elővettem a B tervet, és arra gondoltam, hogy ha felismertem valamit az Igéből, akkor azt tennem kell. Ez után teljesen simán ment minden.
Most reggel pedig ezt olvastam, mintha pont arról szólna, ami az előbbiekben történt: "Sokan megkérdőjelezik a Biblia hitelességét a saját hitetlenségük védelmében, amikor a nyilvánvaló tények vagy az »így szól az Úr« megfeddik őket. Kételyeik erősítésével egyfajta mentséget keresnek. Félelmetes, hogy a hitetlenség, amely kezdetben kicsiny és gyenge, folyvást nő, és a töprengés sötét éjszakái alatt gránit keménységűvé válik, míg végül olyan erődítmény épül belőle, amely fogva tartja gazdáját. ... Ilyen esetben az ember nem hallgat az értelmére, vakká válik a tényekkel szemben, és megkeményedik a bizonyítékok hatására." (Thomas A. Davis: Te is járhatsz a vízen, 32-33. oldal)
Tehát, ha kételkedek, olyan bizonyítékokat gyűjtök, hogy valóban nem megy, és végül ez lelki vakságot eredményez. Nem ez a vakság van Jelenések 3. fejezet 17. versében is?
Épp a napokban adódott egy ilyen lehetőség, és pont eszembe jutott ez a felismerés. Szóba is álltam a gondolattal, de egyből jött egy csomó más gondolat:
- elsőre nem úgy ment, mint ahogy elképzeltem, lehet, hogy Isten nem szeretné, hogy így cselekedjek;
- hogyan is tudnám támogatni a dolgot, hiszen nincs is olyanom, amivel ezt tenni tudnám;
- nem biztos, hogy ez az én feladatom;
- nekem is szükségem van arra, amit esetleg adni tudnék.
Így elnapoltam magamban a kérdést. Aztán rájöttem arra, hogy nem vehetem le a tekintetem Jézusról, és megint jött a gondolat, hogy ez egy lehetőség arra, hogy megerősítse az előbbi felismerésem. Ezért félretettem a kételkedő gondolatokat, és elővettem a B tervet, és arra gondoltam, hogy ha felismertem valamit az Igéből, akkor azt tennem kell. Ez után teljesen simán ment minden.
Most reggel pedig ezt olvastam, mintha pont arról szólna, ami az előbbiekben történt: "Sokan megkérdőjelezik a Biblia hitelességét a saját hitetlenségük védelmében, amikor a nyilvánvaló tények vagy az »így szól az Úr« megfeddik őket. Kételyeik erősítésével egyfajta mentséget keresnek. Félelmetes, hogy a hitetlenség, amely kezdetben kicsiny és gyenge, folyvást nő, és a töprengés sötét éjszakái alatt gránit keménységűvé válik, míg végül olyan erődítmény épül belőle, amely fogva tartja gazdáját. ... Ilyen esetben az ember nem hallgat az értelmére, vakká válik a tényekkel szemben, és megkeményedik a bizonyítékok hatására." (Thomas A. Davis: Te is járhatsz a vízen, 32-33. oldal)
Tehát, ha kételkedek, olyan bizonyítékokat gyűjtök, hogy valóban nem megy, és végül ez lelki vakságot eredményez. Nem ez a vakság van Jelenések 3. fejezet 17. versében is?
2011. november 26., szombat
„Szemeimmel tanácsollak téged”
Arra jöttem rá, hogy van olyan, hogy valamiről azt gondolom, hogy jó nekem. De közben ott van valami, ami azt mondja, hogy nem az lenne a helyes. De nem értem, miért lenne máshogy, mint ahogy gondolom. Aztán utólag arra jövök rá, hogy mégse úgy volt, ahogy gondoltam, és mégse volt annyira jó nekem, mint amire számítottam, és ráadásul valamit el is veszítettem ezáltal. Arra jövök rá, hogy: becsaptak! És arra jövök rá, hogy Isten törvényei valóban az én javamat szolgálják!
Az Édenben ott volt a jó és gonosz tudásának fája. Ezek szerint Ádám és Éva nem tudták, mi a jó és mi a gonosz? Én azt érzem, hogy én magam sokszor nem tudom, mi a jó és mi a gonosz. Tapasztalatlan vagyok és szűk látókörű ahhoz, hogy fel tudjam mérni. Azt gondolom, hogy sok esetben egyszerűen képtelenség emberileg felmérni a következményeket.
A döntéseimben nagy szerepet játszik az is, hogy hallgatok arra, aki súg nekem. Ebben az a problémás, hogy az egyik fél erőszakos – de persze úgy, hogy hazugságaival leplezi magát és jónak tünteti fel. Na, ez aztán a káosz! De ezért jött el Jézus! Ő magára vette a bűneimet, és meghalt értem. Mindent odaadott azért, hogy megmentsen. Ha ennyire drága áldozatot hozott értem, akkor bizonyára szeret engem, és számíthatok Rá! És ha már meghozta az áldozatot, bizonyára volt értelme, és nem hiábavaló volt.
Sátán nem hozott értem semmi áldozatot! És akkor neki higgyek? Az a baj, hogy bizonyos esetekben én magam is inkább arrafelé hajlok, amit a gonosz súg, és időnként jobban hiszek neki. De ahogy tapasztalom a tetteim következményét, arra jövök rá, hogy folyton becsap engem. Én nem akarok direktbe rosszat. Aki direkt rosszat akar, az lehet, hogy jó vezetőre talál a gonosz társaságában, de én nem jutok általa előrébb.
Rájöttem, hogy sok esetben emberileg nem tudom, hogy mi a helyes. Ezért szükségem van vezetőre. Én magam olyan vagyok, mint egy háborgó tenger. És ebben nem vagyok boldog. Meglátom Jézust, és látom, hogy Ő nem hánykolódik a háborgó tengeren, hanem jár azon. Kérem Őt, hogy ha akarja, parancsolja, hogy Hozzá mehessek a vizeken. Ő azt mondja: jöjj! Gyakran volt már így, de amikor a vízen járok, általában elbízom magam, hogy: „megy ez nekem”, és másfelé kezdek el figyelni; vagy mivel kimerészkedtem a hullámokra, a viharos tengerre, tehát a saját magam természetére, gyakran megrémiszt a körülmény, és már nem látom Jézust. Ilyenkor vezető nélkül maradok. Illetve van vezető, de nem Jézus, hanem az a másik, az a hitető. Mivel emberileg szűk látókörű vagyok, ezért ha a vezetés tekintetében magamra hallgatok, az pontosan olyan, mint az a köztudott „vak vezet világtalant” szófordulat. Na, hát akkor ilyenkor mi van? Hát, természetesen süllyedek, mint a Titanic.
Én magam túl kevés vagyok ahhoz, hogy átlássam a következményeket. Én egy 3 dimenzióban gondolkodni tudó lény vagyok, a jelenben élek, és az idő vonatkozásában csak kis bepillantásnyi képességem van. De igazából 3-nál több dimenzióban létezek, mert ott van az idő is. És a jó döntések meghozásához ehhez is érteni kéne. De ehhez nem értek. Ezért szükségem van vezetőre, aki ért ehhez is. Két vezető közül választhatok: Isten vagy Sátán. El kell döntenem, hogy milyen irányba szeretnék haladni, és e szerint kell vezetőt választanom!
Az ember egy idő után megtapasztalja, hogy Sátán merre vezet, hogy ő egyszerűen csak egy hitető, folyton becsap, és hazudik. Az a baj, hogy ezt nagyon magas szinten csinálja. Úgy csap be, hogy észre se veszem, és azt hiszem, hogy Isten „játszik” velem. Magamra nem hagyatkozhatok, mert nincs hozzá képességem, hogy vezetni tudjam magam, mert ember vagyok, és az embernek ez nincs a birtokában.
Egy csónakban vagyok egy háborgó, viharos tengeren. Ha ott maradok, egy idő után elveszek a viharban. Emberi ésszel a hullámokra nem lépek ki. Ha „hideg” vagyok, és a csónakban maradok, idővel még talán Jézus megmenthet, ha engedem. Ha „forró” vagyok, és elindulok Hozzá a vízen, akkor amíg Őt figyelem, közeledek Hozzá. De ha „langyos” vagyok, akkor nem nézem Őt kitartóan, nem figyelek Rá mindig, ezért el is kezdek süllyedni, és már-már majdnem megfulladok.
Én azt gondolom, hogy a „langyos állapot” pont megfelel a „Titanic állapotnak”. De hát ez az állapot egy süllyedő hajó! Talán ezért írja azt a Biblia, hogy bárcsak hideg volnál, vagy forró! A forró a legjobb, ha hideg vagyok, akkor később még talán segíthet rajtam, de ha langyos vagyok, akkor a viharos tengerben találom magam, aki az életéért küzd, és fuldoklik.
Arra jöttem rá, hogy ezen a helyzeten nem segít semmi emberi. Vezetőre van szükségem. Ha a hitetőt választom, már sejthetem, hogy nem jó felé fog vezetni. (Ha valaki igazán önző akar lenni, válassza inkább Istent – jobban jár!) És ha váltogatom a vezetőmet, szintén nem jutok sehova sem. Egy dolog segíthet csak: ha folyamatosan Jézusra tekintek! Ha már követni akarom Jézust, akkor egy módja marad csak: folyamatosan Őt nézni, hiszen Ő a vezetőm!
Persze ezzel nem mondok semmi újat, hiszen ezt eddig is tudtuk. Kérdezem: valóban tudtuk? Inkább úgy teszem fel a kérdést: tudomásunk volt erről, vagy ismertük ezt? A kettő nem ugyan az! Más dolog tudni valamit, és más ismerni azt. Nem elég, ha tudod! Ismerd fel, hogy folyamatosan Jézusra kell tekintened!
Arra jöttem rá, hogy látnom kell Jézust folyamatosan. Addig nem nyugodhatok, amíg nem látom Őt! Csak akkor vagyok biztonságban, ha lelki szemeimmel Őt látom. Nincs más út, más lehetőség, más recept. Nincs program, amit ha cselekszek, akkor jóvá leszek. Egy dolog van csak, ami megoldáshoz vetethet: lelki szemeimmel folyamatosan Jézust kell látnom! Addig nem nyugodhatok, amíg nem látom Őt!
Erre vezetett rá Isten, ezt mondom neked, de mondom magamnak is! Máshogy nem tudsz a vízen, vagyis a saját természeteden járni. Egyszerűen azért, mert nincs hozzá képességed. Csak Isten vezetésével járhatsz a vízen. És csak akkor, ha folyamatosan Őt nézzed. Azért, mert szemeivel tanácsol téged!
„Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.” (Zsoltárok 32:8)
Az Édenben ott volt a jó és gonosz tudásának fája. Ezek szerint Ádám és Éva nem tudták, mi a jó és mi a gonosz? Én azt érzem, hogy én magam sokszor nem tudom, mi a jó és mi a gonosz. Tapasztalatlan vagyok és szűk látókörű ahhoz, hogy fel tudjam mérni. Azt gondolom, hogy sok esetben egyszerűen képtelenség emberileg felmérni a következményeket.
A döntéseimben nagy szerepet játszik az is, hogy hallgatok arra, aki súg nekem. Ebben az a problémás, hogy az egyik fél erőszakos – de persze úgy, hogy hazugságaival leplezi magát és jónak tünteti fel. Na, ez aztán a káosz! De ezért jött el Jézus! Ő magára vette a bűneimet, és meghalt értem. Mindent odaadott azért, hogy megmentsen. Ha ennyire drága áldozatot hozott értem, akkor bizonyára szeret engem, és számíthatok Rá! És ha már meghozta az áldozatot, bizonyára volt értelme, és nem hiábavaló volt.
Sátán nem hozott értem semmi áldozatot! És akkor neki higgyek? Az a baj, hogy bizonyos esetekben én magam is inkább arrafelé hajlok, amit a gonosz súg, és időnként jobban hiszek neki. De ahogy tapasztalom a tetteim következményét, arra jövök rá, hogy folyton becsap engem. Én nem akarok direktbe rosszat. Aki direkt rosszat akar, az lehet, hogy jó vezetőre talál a gonosz társaságában, de én nem jutok általa előrébb.
Rájöttem, hogy sok esetben emberileg nem tudom, hogy mi a helyes. Ezért szükségem van vezetőre. Én magam olyan vagyok, mint egy háborgó tenger. És ebben nem vagyok boldog. Meglátom Jézust, és látom, hogy Ő nem hánykolódik a háborgó tengeren, hanem jár azon. Kérem Őt, hogy ha akarja, parancsolja, hogy Hozzá mehessek a vizeken. Ő azt mondja: jöjj! Gyakran volt már így, de amikor a vízen járok, általában elbízom magam, hogy: „megy ez nekem”, és másfelé kezdek el figyelni; vagy mivel kimerészkedtem a hullámokra, a viharos tengerre, tehát a saját magam természetére, gyakran megrémiszt a körülmény, és már nem látom Jézust. Ilyenkor vezető nélkül maradok. Illetve van vezető, de nem Jézus, hanem az a másik, az a hitető. Mivel emberileg szűk látókörű vagyok, ezért ha a vezetés tekintetében magamra hallgatok, az pontosan olyan, mint az a köztudott „vak vezet világtalant” szófordulat. Na, hát akkor ilyenkor mi van? Hát, természetesen süllyedek, mint a Titanic.
Én magam túl kevés vagyok ahhoz, hogy átlássam a következményeket. Én egy 3 dimenzióban gondolkodni tudó lény vagyok, a jelenben élek, és az idő vonatkozásában csak kis bepillantásnyi képességem van. De igazából 3-nál több dimenzióban létezek, mert ott van az idő is. És a jó döntések meghozásához ehhez is érteni kéne. De ehhez nem értek. Ezért szükségem van vezetőre, aki ért ehhez is. Két vezető közül választhatok: Isten vagy Sátán. El kell döntenem, hogy milyen irányba szeretnék haladni, és e szerint kell vezetőt választanom!
Az ember egy idő után megtapasztalja, hogy Sátán merre vezet, hogy ő egyszerűen csak egy hitető, folyton becsap, és hazudik. Az a baj, hogy ezt nagyon magas szinten csinálja. Úgy csap be, hogy észre se veszem, és azt hiszem, hogy Isten „játszik” velem. Magamra nem hagyatkozhatok, mert nincs hozzá képességem, hogy vezetni tudjam magam, mert ember vagyok, és az embernek ez nincs a birtokában.
Egy csónakban vagyok egy háborgó, viharos tengeren. Ha ott maradok, egy idő után elveszek a viharban. Emberi ésszel a hullámokra nem lépek ki. Ha „hideg” vagyok, és a csónakban maradok, idővel még talán Jézus megmenthet, ha engedem. Ha „forró” vagyok, és elindulok Hozzá a vízen, akkor amíg Őt figyelem, közeledek Hozzá. De ha „langyos” vagyok, akkor nem nézem Őt kitartóan, nem figyelek Rá mindig, ezért el is kezdek süllyedni, és már-már majdnem megfulladok.
Én azt gondolom, hogy a „langyos állapot” pont megfelel a „Titanic állapotnak”. De hát ez az állapot egy süllyedő hajó! Talán ezért írja azt a Biblia, hogy bárcsak hideg volnál, vagy forró! A forró a legjobb, ha hideg vagyok, akkor később még talán segíthet rajtam, de ha langyos vagyok, akkor a viharos tengerben találom magam, aki az életéért küzd, és fuldoklik.
Arra jöttem rá, hogy ezen a helyzeten nem segít semmi emberi. Vezetőre van szükségem. Ha a hitetőt választom, már sejthetem, hogy nem jó felé fog vezetni. (Ha valaki igazán önző akar lenni, válassza inkább Istent – jobban jár!) És ha váltogatom a vezetőmet, szintén nem jutok sehova sem. Egy dolog segíthet csak: ha folyamatosan Jézusra tekintek! Ha már követni akarom Jézust, akkor egy módja marad csak: folyamatosan Őt nézni, hiszen Ő a vezetőm!
Persze ezzel nem mondok semmi újat, hiszen ezt eddig is tudtuk. Kérdezem: valóban tudtuk? Inkább úgy teszem fel a kérdést: tudomásunk volt erről, vagy ismertük ezt? A kettő nem ugyan az! Más dolog tudni valamit, és más ismerni azt. Nem elég, ha tudod! Ismerd fel, hogy folyamatosan Jézusra kell tekintened!
Arra jöttem rá, hogy látnom kell Jézust folyamatosan. Addig nem nyugodhatok, amíg nem látom Őt! Csak akkor vagyok biztonságban, ha lelki szemeimmel Őt látom. Nincs más út, más lehetőség, más recept. Nincs program, amit ha cselekszek, akkor jóvá leszek. Egy dolog van csak, ami megoldáshoz vetethet: lelki szemeimmel folyamatosan Jézust kell látnom! Addig nem nyugodhatok, amíg nem látom Őt!
Erre vezetett rá Isten, ezt mondom neked, de mondom magamnak is! Máshogy nem tudsz a vízen, vagyis a saját természeteden járni. Egyszerűen azért, mert nincs hozzá képességed. Csak Isten vezetésével járhatsz a vízen. És csak akkor, ha folyamatosan Őt nézzed. Azért, mert szemeivel tanácsol téged!
„Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.” (Zsoltárok 32:8)
2011. november 23., szerda
Hagymás kukoricapástétom
- 1 konzerv főtt kukorica (kb 300 g)
- 1 nagy burgonya (vagy 2 kicsi)
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- néhány szár újhagyma zöld része (vagy póréhagyma, vagy petrezselyem, vagy egyéb zöld)
- 1 evőkanál olívaolaj
- só ízlés szerint
A burgonyát és a vöröshagymát apróra vágjuk és sós vízben megfőzzük, aztán leszűrjük. A hagyma zöldet és a fokhagymát apróra vágjuk. A főtt kukoricát, burgonyát, vöröshagymát, hagyma zöldet, fokhagymát, olíva olajat összekeverjük és leturmixoljuk. Közben a főzővízből annyit öntünk vissza rá, hogy pástétom állaga legyen. Ez után hagyjuk kihűlni.
(A főzővíz is értékes, érdemes azt is külön elfogyasztani, vagy felhasználni valamihez.)
- 1 nagy burgonya (vagy 2 kicsi)
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- néhány szár újhagyma zöld része (vagy póréhagyma, vagy petrezselyem, vagy egyéb zöld)
- 1 evőkanál olívaolaj
- só ízlés szerint
A burgonyát és a vöröshagymát apróra vágjuk és sós vízben megfőzzük, aztán leszűrjük. A hagyma zöldet és a fokhagymát apróra vágjuk. A főtt kukoricát, burgonyát, vöröshagymát, hagyma zöldet, fokhagymát, olíva olajat összekeverjük és leturmixoljuk. Közben a főzővízből annyit öntünk vissza rá, hogy pástétom állaga legyen. Ez után hagyjuk kihűlni.
(A főzővíz is értékes, érdemes azt is külön elfogyasztani, vagy felhasználni valamihez.)
2011. november 16., szerda
2011. november 9., szerda
A szegény ember kincse
Szabó Csongor: A szegény ember kincse
E világ igazságtalan,
A szegény szíve nyugtakan;
Kinek még egy vasa sincsen,
Ábrándozik sok-sok kincsen:
Hogy ha sok millióm lenne,
Egy szép nagy házam lehetne;
De bizalmam másba vetem,
Sok millióm nincsen nekem.
Ha csak pár millióm volna,
Autóm velem villogna;
De bizalmam másba vetem,
Pár millióm nincsen nekem.
Ha egy jó állás adatna,
Nélkülözés távol volna;
De bizalmam másba vetem,
Jó állásom nincsen nekem.
Csak bármit hadd dolgozhatnék,
És fedél fölött lehetnék;
De bizalmam másba vetem,
Hogy ha munkám sincsen nekem.
De van megváltó Istenem,
S Általa örök életem;
Ha sok földi kincsem lenne,
Ábrándozásom ez lenne:
Hogy ha Isten velem lenne,
Örök életem lehetne;
De bizalmam pénzbe vetem,
Megváltóm nincsen én nekem.
E világ igazságtalan,
Mert az igaz kincs rejtve van;
Tudd, hogy a földi értékek,
A mennyben semmit nem érnek.
Van Megváltóm, van életem!
E kincs felbecsülhetetlen!
2011.11.09.sze. 21:21
(A vers írásakor nem 100%-ban a saját nézőpontomat vettem figyelembe.)
E világ igazságtalan,
A szegény szíve nyugtakan;
Kinek még egy vasa sincsen,
Ábrándozik sok-sok kincsen:
Hogy ha sok millióm lenne,
Egy szép nagy házam lehetne;
De bizalmam másba vetem,
Sok millióm nincsen nekem.
Ha csak pár millióm volna,
Autóm velem villogna;
De bizalmam másba vetem,
Pár millióm nincsen nekem.
Ha egy jó állás adatna,
Nélkülözés távol volna;
De bizalmam másba vetem,
Jó állásom nincsen nekem.
Csak bármit hadd dolgozhatnék,
És fedél fölött lehetnék;
De bizalmam másba vetem,
Hogy ha munkám sincsen nekem.
De van megváltó Istenem,
S Általa örök életem;
Ha sok földi kincsem lenne,
Ábrándozásom ez lenne:
Hogy ha Isten velem lenne,
Örök életem lehetne;
De bizalmam pénzbe vetem,
Megváltóm nincsen én nekem.
E világ igazságtalan,
Mert az igaz kincs rejtve van;
Tudd, hogy a földi értékek,
A mennyben semmit nem érnek.
Van Megváltóm, van életem!
E kincs felbecsülhetetlen!
2011.11.09.sze. 21:21
(A vers írásakor nem 100%-ban a saját nézőpontomat vettem figyelembe.)
"Térjetek meg..."
"Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa." (Máté 4:17)
Azon gondolkoztam, hogy ezt az üzenetet hirdette Keresztelő János is, Jézus is, és az Ő tanítványai is. Ha ez akkor aktuális üzenet volt, akkor mennyivel inkább manapság!
Mivel Jézus által a megváltás elvégeztetett, ha hiszel a kegyelemben, valóban a mennyek országának örököse lehetsz. Ez egy mindenkor aktuális üzenet, mivel földi életünk rövidke ideig tart csak. Tehát valósággal közel van!
A megváltás nem kérdés. Isten ingyen kínálja. A kérdés csak az, hogy elfogadod-e. Viszont oda nem vihetsz magaddal semmi földit, semmi rossz tulajdonságot. Ezek a földi dolgok mind mulandóak, ezért nem kár értük. De Isten olyan jó dolgokat készített az Őt szeretőknek, "amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt" (1 Kor. 2:9). Örök élet részese lehetsz! Isten közelében élhetsz, egy bűn nélküli világban!
Ha egyszer megtapasztalod Isten közelségét és szeretetét, és a békességet, amit Ő ad, nem fogsz tudni többé létezni Nélküle! Kívánom, hogy ennek a tapasztalatnak a részese legyél! Ha van valami rossz tulajdonságod, fordulj Istenhez, és bánd meg Ő előtte, és kincsed lesz a mennyben. Isten országa közel van, mert Jézus odaadott mindent Te érted. Ha csak Te lettél volna, akkor is meghozta volna ezt az áldozatot. Isten szeret Téged. A mennyek országa közel van.
Térj meg Istenhez, csak hinned kell Ő benne!
Azon gondolkoztam, hogy ezt az üzenetet hirdette Keresztelő János is, Jézus is, és az Ő tanítványai is. Ha ez akkor aktuális üzenet volt, akkor mennyivel inkább manapság!
Mivel Jézus által a megváltás elvégeztetett, ha hiszel a kegyelemben, valóban a mennyek országának örököse lehetsz. Ez egy mindenkor aktuális üzenet, mivel földi életünk rövidke ideig tart csak. Tehát valósággal közel van!
A megváltás nem kérdés. Isten ingyen kínálja. A kérdés csak az, hogy elfogadod-e. Viszont oda nem vihetsz magaddal semmi földit, semmi rossz tulajdonságot. Ezek a földi dolgok mind mulandóak, ezért nem kár értük. De Isten olyan jó dolgokat készített az Őt szeretőknek, "amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt" (1 Kor. 2:9). Örök élet részese lehetsz! Isten közelében élhetsz, egy bűn nélküli világban!
Ha egyszer megtapasztalod Isten közelségét és szeretetét, és a békességet, amit Ő ad, nem fogsz tudni többé létezni Nélküle! Kívánom, hogy ennek a tapasztalatnak a részese legyél! Ha van valami rossz tulajdonságod, fordulj Istenhez, és bánd meg Ő előtte, és kincsed lesz a mennyben. Isten országa közel van, mert Jézus odaadott mindent Te érted. Ha csak Te lettél volna, akkor is meghozta volna ezt az áldozatot. Isten szeret Téged. A mennyek országa közel van.
Térj meg Istenhez, csak hinned kell Ő benne!
Videók
Te Magadra vetted
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=XGLWUTffI84
Két veréb
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=lGT-6fGP-0U
A szőnyeg
http://www.youtube.com/watch?v=5_rGyjefcbU&feature=related
A fekete lyuk
http://www.youtube.com/watch?v=P5_Msrdg3Hk&feature=relmfu
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=XGLWUTffI84
Két veréb
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=lGT-6fGP-0U
A szőnyeg
http://www.youtube.com/watch?v=5_rGyjefcbU&feature=related
A fekete lyuk
http://www.youtube.com/watch?v=P5_Msrdg3Hk&feature=relmfu
2011. november 5., szombat
Vágy
Olyan a férfiban lévő vágy, mint egy torta, ami egy ünnepségre van félrerakva. A kedvenc süteménye, ki van téve az asztalra, de nem ehet belőle. Nap, mint nap eszébe jut, vágyakozik érte. Önmagában nem is lenne baj, ha enne belőle, egyedül csak az a gond, hogy az ünnepségre van félretéve, ezért nem szabad belőle ennie. De ahogy jár-kel a világban, elhalad rendszeresen cukrász üzletek mellett is, és megpillantja ott is kedvenc süteményét. Akaratlanul is azon kezd el gondolkodni. És így telnek az évek, küzd önmagával, és nem érti, miért kell ennyit várni az ünnepségre. Egy idő után már nagyon azt érzi, hogy ideje lenne már...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)