Écs közösen

Écsi ifi együttlét, túra volt ma :) közösen :)

Társtaláló

Tegnap este olvastam ki Joshua Harris: Társtaláló c. könyvét. Szerintem nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek.
Itt idézek belőle egy rövid részt a 230-231. oldalról. Azért ezt, mert tegnap olvastam, még friss emlék, és nekem is adott most egyfajta megnyugvást, támpontot.
Istenre kell felnéznünk minden körülmények között, még a társkapcsolatban is, és ha ez megvan, utána jöhet a társ másodikként. Lehetséges, hogy akkor adja meg a társat, amikor már megtanultunk (mindkét fél) kitartóan Istenre tekinteni.

"Nézzünk a szemébe

Barátnőm, Kimberly lelkesítő példa számomra. Szüleivel misszionárius Indiában. Férjhez szeretne menni. Alig várja, hogy anya lehessen. Bár szereti az indiaiakat és azt a munkát, amelyre Isten elhívta, gyakran küzd kétségekkel. Nem India tartja-e vissza attól, hogy férjet találjon? Isten ott is tud gondoskodni róla?
Nemrégen egy álmáról számolt be e-mailen, amelyet Istentől kapott. Új hitet ébresztett benne, hogy bízzon az Úrban. Remélem, mindnyájunknak biztatást jelent.

Láttam, amint a Teremtő keze megformálja kicsinységemet. Ugyanaz a kéz, amely a csillagokat és a mennyet teremtette, engem is gondosan alakított. Hódolat és hála töltött be.
Sírtam, miközben tovább néztem magam, a fiatalt, aki tenyerében ül, felhúzott térddel, fejemet felemelve lelkem szerelmeséhez, aki mindenekben mindenem. Őt néztem egyedül. Tekintetemet az Ő arca töltötte be. Gyönyörködve nézett, miközben minden figyelmemet neki szenteltem. Úgy tűnt, egy örökkévalóságig ülök így, Megváltómat csodálva, miközben vele beszéltem, és szemem gyönyörködött benne.
Miközben ott ültem, a szemem sarkából láttam, hogy másik keze is megjelenik, és abban a kézben megláttam őt. Abban a pillanatban tudtam, ki volt, amikor megláttam, hogy egy férfi. Egyszerre ugrottunk talpra és néztünk fel Mesterünkre.
- Ez ő? - kérdeztem. - Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Hallottam, hogy ő is ugyanazt kérdezi rólam. - Ez ő? Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Mindkettőnk hangja elcsuklott az izgatottságtól, de nem lehetett összehasonlítani azzal az örömmel és gyönyörűséggel, amely Isten hangjából csengett ki, miközben mosolyogva így szólt: - Igen. - Két keze összeért, egymásba tette kezünket, és együtt engedett ki a világba.

El sem tudom mondani, milyen örömmel és békességgel töltötte el szívemet ez az álom - mondta Kimberly. Neki megerősítés és emlékeztető volt ez arra, amit a Biblia világosan tanít. Isen formálta és alkotta (Zsoltárok 119,73). Valóban ismerte (Zsolt 139,2). Azt akarta, hogy mindenekelőtt rá nézzen, és lelke megelégedhessen (Zsoltárok 42,1).
Kimberly néhány barátjának beszámolt álmáról. Mindegyikük ezt kérdezte: - Milyen volt? Hogy nézett ki a férjed?
- Nem tudom - felelte. - Az arcát nem láttam világosan. De nem baj, mert ismerem annak az arcát, akire éppen most nézett és csak ez a fontos."

117. Zsoltár

Szabó Csongor: 117. Zsoltár

Dicsérjétek az Urat
Mind, ti pogányok,
És ti minden népek,
Őt magasztaljátok!

Mert kegyelmessége
Mihozzánk oly nagy,
S Urunk igazsága
Örökké megmarad.

Dicsérjétek az Urat!

2011.02.22.k. este

--

Eredeti:
1 Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják őt mind a népek!
2 Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!

Tapasz

Szabó Csongor: Tapasz

Ismerem e fájó sebet,
Hogy mily lassan növeszt heget,
De itt küldök most egy tapaszt,
Hogy ezzel ragasszad le azt.

Mert ez át vagyon itatva,
Gyógyító kenettel rakva,
Ami lágyítja a sebet,
Ez ritka, különös kenet.

Sebedet ez lágyan védi,
A fertőzést eltereli;
E harmat titkos receptje:
Isten nagy szeretete.

Ő jól ismer mindeneket,
Sose hagy el, mindig szeret,
A legjobbat adja néked,
Még ha ezt nem is így érzed.

Bízz benne, és fogd meg kezét,
Ő szelíden ölel s megvéd,
Neveden szólít kedvesen:
Sára, fogd kezem erősen.

2011.02.19.szo. hajnal 04:25

Rózsaszín Lepke

Szabó Csongor: Rózsaszín Lepke
(Anyám névnapjára)

Szárnyaival egy különös Lepke
Rózsaszín köröket repdes a légbe,
Mitől annak kék hullámai
Fodrozódva köszönnek vissza néki.

Repülj Rózsaszín Lepke, szárnyalj,
Ne törődj a szürke világgal!
Míg a napsugár szárnyaidon csillan,
Addig erejük a repüléshez megvan.

Legyen fürdőd a napsugár melege,
Mi az Égből árad - erősödj meg benne!
Ezt kívánom Néked neved napjára,
Rózsaszín szárnyaid újulására.

Az Ég őrizzen Téged mindenkor,
Szárnyaidra vigyázzon mindenhol!
Tereljen Téged kedves virágokhoz,
Színes, szomjoltó, édes nektárhoz!

2011.02.18.p. 18:26

Ölelésre vágyom

Szabó Csongor: Ölelésre vágyom

Ölelésre vágyom,
Nem tagadom...

Magamban elképzelem,
Ahogy kéz a kézben,
Békességben egymáshoz érve,
Testének melegét érezve,
Bőrünk egymáshoz simul,
Orcánk üdesége kivirul;
És nem tudjuk, honnan való,
De ez az érzés olyan jó...

Érzem lélegzetét,
Szívverésének ütemét;
Hasonló, mint én,
De más teremtmény;
Máshogy gondol, máshogy érez,
Sokmindent máshogy értelmez;
Itt van mellettem önszántából,
Itt van mellettem önszántából?

Nem látom, nincsen.
Kezem rajt' van a kilincsen,
De az ajtó nem nyílik,
Kulcs hozzá nem adatik.
Nincs ölelés, csak ábránd,
Nincs melegség, csak ábránd;
Nem érzem lélegzetét,
Se szívverésének ütemét...

Csak ábránd.

Ölelésért sóvárog szívem,
De nincs, ki megadná nékem;
Mint koldus, ki kiül a térre,
S megszólít: csak egy ölelés kéne.
Persze egyészen ez nem igaz,
Egy ölelés nem elég vígasz;
De ha mégis lenne,
Érezhetném egy percre...

Hogy velem van... kiröl az Ég úgy gondolta,
Társa legyen, úgy formálta.
De ki az a társ, hol lelem?
Ki lenne szívesen velem?
Nem értem az Ég cselekedetét,
Nagy benne az ellentét.
Szomorú vagyok, lelkem csügged,
S bánatában koldussá süllyed.

Ölelésre vágyom,
Nem tagadom...

Magamban elképzelem,
Ahogy kéz a kézben,
Békességben egymáshoz érve,
Testének melegét érezve;
Kérlek, csak egy percre,
Lelkem hadd érezze...
Mint koldus, kiülök a térre,
És szólítlak: csak egy ölelés kéne.

2011.02.18.p. 16:54

ifi kör :)

Nagyon jó volt az ifi kör. De most hazaérve, megint szörnyű ürességet érzek.

Please help me my God.

Hó és sár

Szabó Csongor: Hó és sár

Szép hópihe száll a légben, oly békésen;
Lenn a földön a sár undok mocska, eltapossa;
Békés havas táj üde csendje, szépsége;
De őt a szennyes föld barna sara, marja;

Friss fuvallat, falevél zeng, s peng;
Lába iszapba van süllyedve, a hidegbe;
Hóvirág, a tavasz hírnöke, bölcsője;
A lelket a tél fagya kikészíti, dermeszti;

Tavasz lágy melege, jöjj a szívbe;
Zord tél bús hamuja, szűnj a múltba;
Fűszál pici zöld éle, szépsége;
Fagy zordon durva jegye, keménysége.

Így ingadoz belsőm lénye, tépelődve;
Hóvirág, tavasz hírnöke, jöjj elémbe;
Sár bűzös mocska szűnj, messze tűnj;
Tavasz pihe-puha rétje, térj a szívbe;

Fáradt a szív, kedve nincs, reménye sincs;
Egyedül bizalma maradt csak az Égbe, Ő feléje;
Fagyott lába a földön remeg, didereg;
De a hóvirág derűje, tér a szívbe;

Panaszom intézem feléd te Ég, elég!
Szünetet kérek, lelkem melegítsd, gyógyítsd!
Csüggedt a szívem, testem, s lelkem;
Vigaszom vágya kiált bennem, Nálad lelem.

2011.02.16.sze. reggel

(Ismét egy elég keserű hangulat. De vegye észre a Kedves Olvasó, hogy a vers első felében a pozitív látást követi a negatív, viszont ez a második felében megfordul. A negatívat követi a pozitív, és megjelenik a remény is. Nem sikerül teljesen negatív verset írni.)

gondolat

"Isten hív minket, menjünk Őhozzá, de útitársat is küld Krisztus személyében, akit nem hagyhatunk el a Hozzá vezető úton, hisz Ő maga az út." (Liz)

121. Zsoltár

Szabó Csongor: 121. Zsoltár

Szemeimet a hegyekre emelem,
Onnan jön az én segítségem.

E segítséget az Úr adá,
Ki az eget s földet alkotá.

Nem engedi lábaid inogni,
A te őriződ nem fog szunnyadni.

Ímé, Ő nem szunnyad s nem alszik el,
Általa van őrizve Izráel!

Az Úr őriz tégedet mindentől,
Ő a te árnyékod jobb kezed felől.

Nappal a nap meg nem szúr téged,
S éjjel a hold sem árt tenéked.

Az Úr megvéd minden gonosztól,
Megőrzi lelked minden rossztól.

Ki- és bemeneteledet őrizé,
Mostantól fogva mindörökké!

2011.02.15.k. este

--

Eredeti:
1 Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.
4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
5 Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
7 Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
8 Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

Sára

Szabó Csongor: Sára

Sára kedves szép mosolya,
Kedvességet hoz a napba;
Szép a mai égnek kékje,
Beragyogja szeme fénye.

...csak egy "pillantás", semmi több.

2011.02.15.k. este

kalitkába zárt madár

A kalitkába zárt madár napvilágnál és más hangokat hallva nem énekli azt az éneket, amit a gazdája meg akar tanítani neki. (Ez a mondat máshol így van fordítva: A kalitkába zárt madár teljes napvilágnál és más zenei hangok hallatán nem énekli azt az éneket, amit a gazdája meg akar tanítani neki.) Megtanul itt is egy dallamfoszlányt, ott is egy trillát, de sohasem önálló, teljes dallamot. Ha azonban a gazda letakarja a kalitkát, és olyan helyre teszi, ahol a madár csak azt az éneket hallja, amit neki kell megtanulnia, a sötétben újra meg újra megpróbálkozik vele, míg végül megtanulja, és aztán rázendít a teljes melódiára. Attól kezdve a világosságban is mindig el tudja azt a dallamot énekelni. Isten is így bánik gyermekeivel. Van egy ének, amit meg akar tanítani nekünk, és ha a szenvedések sötétjében megtanuljuk azt, azután már mindig el tudjuk énekelni.
(Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 341. old.)

Óda a hegyekhez

Szabó Csongor: Óda a hegyekhez

Szívem tele mély érzéssel,
S megannyi magasztos kérdéssel...
E hatalmas, erős bástyák
Csendjüket s menedéküket adják;
Békességük ereje nagy,
Mi a szívbe melegséget ad;
Miközben e nagy hegyeket nézem,
Valami mélyen megindul bennem.

E nagy, zajos városban élve,
Lelkem buzgón vágyakozik érte,
Amit a hegyek árnyéka adhat,
Szívem náluk békességet kaphat;
Kicsoda teremtett titeket - kérdem,
S kicsoda emelt feljebb a térben?
Bölcsessége igen nagy volt,
Hozzátok az Ég közelebb hajolt.

Hadd éljek hát boldogabban,
Istenhez közelebb a magasban;
Lelkem igen vágyik érte,
Szívem békességet kapna végre;
A csend honába menekülni vágyom,
Ehhez az Ég útjait várom;
A zaj s bezártság sok már nékem,
A hegyek békességét szemlélem.

Magas bástyák puha csendje,
Kedves természet békéje,
Tiszta levegő áldásai,
Napos völgyek hullámai;
Valahol itt van az otthonom,
Az Ég közelébe vágyakozom;
Kicsoda alkotta e szép menedéket,
Mi az Úrhoz emeli fel a lelket?

2011.02.12.szo. késő este

Szerelem

Szabó Csongor: Szerelem

Mily boldog, drága érzés,
Szívet melengető dobpergés;
Itt a tavasz, itt a szerelem,
Én a biciklimet szerelem.

Elromlott, hát megjavítom,
Kezemben van csavarkulcsom;
Itt meglazítom ezt a csavart,
Mozdulj már meg! Hát téged mi tart?

Nagyon szoros, de erős vagyok,
Olajosan s lelkesen kitartok;
Kicserélem a rossz alkatrészt,
Vettem újat, itt van, mindjárt kész.

Meglásd, szép s gyors leszel,
Ismét száguldunk majd ezerrel;
Megjavítlak se perc alatt,
Utána szépen le is moslak.

Meg is vagy már szép paripám,
Csillogsz-villogsz drága babám;
Lángol boldogan a szívem,
Hát igen, ez a szerelem.

2011.02.12.szo. este

Érzékenység?

Szabó Csongor: Érzékenység?

A női nem érzékeny,
De kifelé érzéketlen.
A szeretetet elvárja,
De mindig magát igazolja.
Érteni nem akarja,
Hogy a férfinak is szüksége lenne lelki társra.
Nem úgy, ahogy ő gondolja,
Hanem ahogy a férfi szüksége kívánja.
Van-e még a Földön olyan nő,
Kinek érzékenysége nem csak belső?

2011.02.09.sze. reggel

(Megjegyzés: a verset a keserűség ihlette, a végén lévő kérdőjel magába foglalja a pozitív lehetőséget... és persze ugyan ez más vonatkozásban igaz lehet a férfi nemre is. A vers nem feltétlen utal konkrétan dolgokra. Csupán az aktuális életérzést fogalmazta meg, ami lehetett elfogult is, mivel az ember keserű hangulatban homályosan lát. Viszont valamit kifejez. Kevés a fény ebben a világban.
Nem kell félreérteni. Nem irányul konkrét személyek ellen, nem konkrét személyekről szól. Csak akkor éppen olyan hatások értek, ami ilyen érzéseket keltett.)

Megfehéredés rím

Kívánom, hogy semmi ne rontsa el;
És ha nehézség is jönne, sose add fel;
És tudod, ez még csak a kezdet;
Tanulunk járni, mint az újszülöttek.

Pocsoja

Szabó Csongor: Pocsoja

Sáros pocsoja bűzös illata
Fertőző baktériumtörzsek áradata
Ezt tetézi egy béka bomló teteme
Mely az iszapba vagyon temetve;

Kösz, jól vagyok, jó hogy kérded
Nincs semmi gond, csak a méreg
Emésztő sara bántja bennem
Az Égtől elfedve fáradt lelkem;

Majd elmúlik, lesz még jobb is
Csak jól esik kiadni még is
Hogy fel ne forrjak a méregtől
Mi azt képzeli, hogy mindjárt megöl;

Még van hitem, nem veszett el
Ezért, mint csapot zárom el
E bűzölgő csatorna szennyvizét
Keserű vize fertőző ízét;

Ég, segíts! Bárányod fáradt
Egy pocsojában fetrengve bágyad
De legyen itt a végén a remény
Az Ég áldott keze nem kemény;

Vigaszt fog adni, mert szeret
Ha sáros báránya nem is tud ilyet
Mert ő megígérte, hogy nem hagy el
Engem markaiba metszett szeretettel.

2011.02.08.k. reggel

(az ember nem mindig erős, de a végén ott van a remény; van kire felnéznünk)

pár :(

Hazafelé jövet láttam egy korosztályombeli párt. A lány átölelte a fiút. Olyan jól elvoltak, békések voltak, illettek egymáshoz. Olyan szomorú lettem tőle. Olyan vagyok most, mint egy citrom (x2).

Érzelmi puszta

Szabó Csongor: Érzelmi puszta

Érzelmi pusztaságba kerültem,
Így rendelkezett az Ég;
De jó Atyámat követem,
Mert tudom, hogy végül lesz segítség.

Átadom Neki, cselekedjen Ő,
Végre magam akaratát leteszem,
Nem maradt senki Rajta kívül megmentő,
Cselekedeteimtől megszünök teljesen.

Engedem magam, kérlek, segíts,
Ugorj be értem e nagy tengerbe;
Hamarsággal innen menekíts,
Vissza a puha szárazföldre.

Engedem Uram, hogy cselekedj,
Nem fogok utadba állni,
Feltétlen fogok bízni Benned,
De kérlek...
...ne kelljen túl sokáig e pusztában száradni.

...köszönettel: tékozló gyermeked

2011.02.05.szo. este

Reng a lelke mindennek

Szabó Csongor: Reng a lelke mindennek

Mint valami nagy hegy, ami zuhan,
Úgy dübörög, reng a lélek,
S mondják mindenek, hogy: félek!

Őket ez éj sötétje
Mély verembe temette,
Ahol a remény
Éppen csak annyi,
Mint a fény,
Mi a verem tetején,
A szabadulás helyén,
A sok portól elfedve,
Nincsen hozzá neki mersze,
Hogy bizalommal felfelé nézne,
S kiáltaná: segíts!
E sötét veremből szabadíts!

A Föld - ez az a nagy, sötét verem;
Itt reng a lelke mindennek,
Mindenek egyként remegnek!

Úgy száguld, mint egy vonat,
Vesztébe gyorsan vágtat;
De nincs rá gondja;
Itt bent buli van!
Kiáltja;
Dőzsölés, nagy lakoma,
A desszertet szolgálja.
De ő sötétben matat,
S nem zavarja a gondolat,
Hogy szakadék felé tart a vonat.
Hát mire vársz? Szállj le!
Vagy legalább tekints előre!

Nézz ki, előre szürke ablakán,
A veremből fel a fényre,
A sötéten át az Égre!

Lásd hát meg, most mutatom,
Nem lesz márTán nem lesz több alkalom:
Verem és vonat,
Ez itt ugyanaz.
Nagy lakat!
Kulcsot, csak az Ég adhat,
Éltet mástól nem kaphat.
Hiába, bárhogy mondom,
De szó nélkül nem hagyhatom,
Hogy magával rántsa e hatalom.
Csak nézz előre már!
Ha most nem szállsz le, szakadék vár!

(rímképlet: X10, A8, A8, szünet, B7, B7, C5, X5, C3, C7, C7, B7, B8, B10, D6, D9)

2011.02.01.k. este