Madárka

Szabó Csongor: Madárka

Egyre inkább úgy érezte,
Egyedül van, nincs mellette,
Kiről az Ég úgy gondolja,
Társa legyen, úgy formálta.

Erre-arra tekintgetett,
De hiába, nem lehetett
Rá lelni, akit szeretne,
Kivel békésen lehetne.

Aztán egyszer tekintetét
Megfogta egy virágos rét,
Melyen egy Madárka éppen
Virágot tartott békésen.

Megkérdezte, hogy ott lesz-e,
De ő erre azt felelte,
Most nem fog tudni ott lenni,
Úgy alakul, nem fog jönni.

Viszont, mikor jött az idő,
Mégis ott volt, mily meglepő;
Nem számított rá, hogy így lesz,
Kis időt vele együtt lesz.

Így volt, elmúlt, és vége lett;
Folytatásban reménykedett.
Viszont Madárka elreppent,
És a remény is odébb ment.

De az Ég rá áldást adott,
S tisztító vizet bocsátott;
A kövekből társat formált,
Jó döntést jóval honorált.

Nagy áldás volt, de eltörött,
Végül mégsem társat kapott.
Érték volt, jó volt, szép emlék.
De a remény, mint lepkék...

Elszállt.

Megint újra úgy érezte,
Egyedül van, nincs mellette,
Kiről az Ég úgy gondolja,
Társa legyen, úgy formálta.

Eszébe jutott Madárka,
Ki a virágot tartotta
Azon a réten békésen;
Nem tűnt el a feledésben.

Égi utak merre mentek?
Mondjátok, mit szeretnétek?
Ha most kérdezném: el jössz-e?
Madárka rá mit felelne?

2010.11.25.cs. este

Úttalan utakon

Szabó Csongor: Úttalan utakon

Úttalan utak útján utazom,
vakon.
Táblák nélküli úton autózom,
borzalom.

Nincs térképem, se GPS-em,
megíjedtem.
Suhanok éjféltájt a holdfényben,
sötétségben.

De a fény, mit a Hold visszatükröz,
reményt ad.
Lámpák nélkül is elvezet a kőhöz,
velem halad.

Hova vezet?
Milyen kőhöz?

Nem tudom, de vezet és oltalmaz,
ez a lényeg.
Ha néha el is tévedek, végül a célhoz
elérkezek.

2010.11.11.cs. 21:13

Zivatar és állomás

Szabó Csongor: Zivatar és állomás

Zivatar hangja
Csapta meg fülünket,
Esőcseppek alakja
Lepte meg tekintetünket.

Majd kis idő múlva
Egy hatalmas fal
Jött alá zuhanva,
Mi mindent eltakar.

Húgom a túloldalán,
Én itt maradtam.
Az Ég így kívánván
Rendelkezett, tagadhatatlan.

Hírtelen elválasztott minket;
És picinyke ablakán,
Melyet kinyitni nem lehet,
Látom őt csupán.

Megált a vonat,
Leszálltunk róla.
Útunk másmerre tart,
De haladnunk kell rajta.

Értékes idő volt,
Mit együtt tölthettünk.
Lelkünk gazdagodott,
Jobb útra kerültünk.

Nekünk szabott terv volt,
Mellyel gyarapodhattunk,
Fényességet adott,
Hogy jobban járjuk útunk.

Koronánkra csillag adatott,
Ékessége szépen ragyog.
Lelkünk szép emléket kapott.

Az Úr őrizze Húgom,
Vezesse őt jó úton,
Az Ő kezeire bízom.

Végül majd egyszer
Lesz egy szebb hely;
És sose feledd el:

Útunk során megfogadtuk,
Hogy közösen majd meglátogatjuk...
...Énókhot.

2010.11.07.v. reggel

világítsunk!

"Krisztus követőinek a világ világosságává kell lenniük; de Isten nem arra szólítja fel őket, hogy erejük megfeszítésével világítsanak. Nem helyesli a jóság látszatán alapuló önelégült igyekezetet. Azt akarja, hogy lelkük átitatódjon a menny alapelveivel; és a világgal való kapcsolatunkban a benne lévő világosságról tegyenek bizonyságot. Az élet minden területén megmutatkozó rendíthetetlen hűségük által világítsanak." (E. G. White: A boldogság és egészség titkai, 19. oldal közepén)

82.

82. tali - 2010.11.01.h.
Megnéztük az Alfa és Omega 3D filmet moziban. Élmény volt. Mozi kuponnal, tehát 0 Ft volt.
Aztán beszélgettünk a ligetben.
Aztán....
Van gumilabdám, meg Lizinek is.
.

Azt érzem, hogy nagyon kellett a múltheti esti filmnézés (Apolló 13), ahol nem is volt lényeg, hogy mit nézünk, meg a Kőszeg is, és a mostani mozi is, meg az utána lévő beszélgetések.

-------------------------------------------------

?

(2010.12.24: úgy alakult, hogy csak KT-társak voltunk)