Kint állok, s nézek az Égre, magamban elgondolkodok,
Lelkemből egy mély belső vágy, mint patak, felszínre zubog:
Az Írásban úgy ígértetett, segítő társul formál egy Lelket,
Kiben igaz, hű társra lel, melyet másban meg nem lelhet.
Így hát bízik az ígéretben, hosszan-hosszan vár, és vár,
De belül szíve lassan elszárad, mert segítő társat nem talál;
Lesz-e valaha olyan, ki szeret s hozzá ragaszkodik,
Ígéret szerinti és hűséges, kivel együtt építkezhetik?
Kint állok, s nézek az Égre, e kérdést Hozzá intézem,
Ideje már - úgy érzem... S mégis, miért késik? - kérdem;
Az Írásban úgy ígértetett, segítő társul formál egy Lelket,
Ebben bízok, s kegyelmében... tán hamarosan valóság lehet.2012.05.30.sze. 08:29
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése