„...aki Krisztustól tanul, az megüresíti magát énjétől... Énjét a Szentlélek rendelkezésére engedi át. Akkor már nem akarjuk mindenáron a legmagasabb helyet elfoglalni. Nem vágyunk rá, hogy magunkra tereljük a figyelmet, hanem azt tartjuk majd, hogy a legelőkelőbb hely számunkra a Megváltó lábánál van. Jézusra fogunk tekinteni, arra várunk, hogy keze vezessen, hangja irányítson.”
Gondolatok a Hegyi beszédről, 28. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése