Vígasztaló

1Jn 2:3-6
3. És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4. A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5. A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
6. A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.

Ez nem arról szól, hogy ha majd minden parancsolatot megtartunk, akkor ismerjük meg Istent.
Nem tudjuk emberileg megtartani ezeket. Isten Lelkének kell bennünk laknia. Arra kell törekednünk minden erőnkkel, hogy a Vígasztaló velünk lehessen, hogy megnyissuk az ajtót, és Jézus velünk vacsorálhasson.
Pont erről van szó: ha Isten lelke bennünk lakik, isteni természet részesei leszünk, akkor a parancsolatokban is fogunk járni.
Nem a tökéletesség elnyerésére kell törekednünk. Ha csak ezt tesszük, az nem fog menni. Az Istennel való közösséget, a Szent Lélekkel való betöltekezést kell elnyernünk, mert nélküle szegények vagyunk, nem látunk, nincs tiszta ruhánk.
Meg kell ismernünk a Vígasztalót!

Laodícea egy pénznyelő! Kifosztja a tálentumainkat. Életenergiánk azzal megy el, hogy emberileg küzdünk. De Isten nélkül hiába próbálkozunk. Azt hisszük, hogy a sok bölcsesség által megvan mindenünk, de ez vakság. Ismerjük igazán Istent? Be vagyunk töltekezve Isten Lelkével?
A színtiszta igazság Istennél van! A mi nálunk lévő igazságunk szegénység ahhoz képest.
Nélküle nem lehetünk tiszták, mert csak vergődünk, mint a partra vetett hal, ami lassan megfullad.
Hagyjuk el Laodícea állapotát, mert az egy pénznyelő!

Nem valami távoli csodáról lehet szó, hanem egy valóságról, ami nélkül semmire nem megyünk.

Jn 14:26
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

Lk 24:49
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

1888-ban Jeruzsálemből Laodíceába mentünk. Térjünk vissza Jeruzsálembe, esedezzünk Istenhez, mert máshogyan cselekedtünk, és várjuk a Vígasztalót, Akit Jézus megígért!