Zivatar és állomás

Szabó Csongor: Zivatar és állomás

Zivatar hangja
Csapta meg fülünket,
Esőcseppek alakja
Lepte meg tekintetünket.

Majd kis idő múlva
Egy hatalmas fal
Jött alá zuhanva,
Mi mindent eltakar.

Húgom a túloldalán,
Én itt maradtam.
Az Ég így kívánván
Rendelkezett, tagadhatatlan.

Hírtelen elválasztott minket;
És picinyke ablakán,
Melyet kinyitni nem lehet,
Látom őt csupán.

Megált a vonat,
Leszálltunk róla.
Útunk másmerre tart,
De haladnunk kell rajta.

Értékes idő volt,
Mit együtt tölthettünk.
Lelkünk gazdagodott,
Jobb útra kerültünk.

Nekünk szabott terv volt,
Mellyel gyarapodhattunk,
Fényességet adott,
Hogy jobban járjuk útunk.

Koronánkra csillag adatott,
Ékessége szépen ragyog.
Lelkünk szép emléket kapott.

Az Úr őrizze Húgom,
Vezesse őt jó úton,
Az Ő kezeire bízom.

Végül majd egyszer
Lesz egy szebb hely;
És sose feledd el:

Útunk során megfogadtuk,
Hogy közösen majd meglátogatjuk...
...Énókhot.

2010.11.07.v. reggel