Madárka

Szabó Csongor: Madárka

Egyre inkább úgy érezte,
Egyedül van, nincs mellette,
Kiről az Ég úgy gondolja,
Társa legyen, úgy formálta.

Erre-arra tekintgetett,
De hiába, nem lehetett
Rá lelni, akit szeretne,
Kivel békésen lehetne.

Aztán egyszer tekintetét
Megfogta egy virágos rét,
Melyen egy Madárka éppen
Virágot tartott békésen.

Megkérdezte, hogy ott lesz-e,
De ő erre azt felelte,
Most nem fog tudni ott lenni,
Úgy alakul, nem fog jönni.

Viszont, mikor jött az idő,
Mégis ott volt, mily meglepő;
Nem számított rá, hogy így lesz,
Kis időt vele együtt lesz.

Így volt, elmúlt, és vége lett;
Folytatásban reménykedett.
Viszont Madárka elreppent,
És a remény is odébb ment.

De az Ég rá áldást adott,
S tisztító vizet bocsátott;
A kövekből társat formált,
Jó döntést jóval honorált.

Nagy áldás volt, de eltörött,
Végül mégsem társat kapott.
Érték volt, jó volt, szép emlék.
De a remény, mint lepkék...

Elszállt.

Megint újra úgy érezte,
Egyedül van, nincs mellette,
Kiről az Ég úgy gondolja,
Társa legyen, úgy formálta.

Eszébe jutott Madárka,
Ki a virágot tartotta
Azon a réten békésen;
Nem tűnt el a feledésben.

Égi utak merre mentek?
Mondjátok, mit szeretnétek?
Ha most kérdezném: el jössz-e?
Madárka rá mit felelne?

2010.11.25.cs. este