Nem csak az ifjúság...

Volt ma egy tapasztalatom.
Egyik hittestvéremmel elmentünk ma sétálni a közeli kis erdőbe. Felvetettem a gondolatot, hogy mostanában foglalkoztat engemet az ifjúság helyzete az egyházon belül. Érdekes volt számomra az a reakció, hogy: "nem csak az ifjúság". Az elején még ellenkeztem magamban, hogy én azt érzem, hogy nekem az ifjúságért kellene munkálkodnom. Gondolkodtam magamban...
Arról van szó, hogy egy ideje már azt érzem János 13:35 verse alapján - "Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." -, hogy a legfontosabb munka az lenne, hogy a közösséget valódi közösséggé kéne formálni. (Ha ez nincs meg, kifelé hogyan munkálkodunk? Kérdezem én.)
Isten fokozatosan vezet valami felé. Eddig ott tartottam, hogy az ifjúságért kéne munkálkodnom. Mintha valamiféle elhívatást kezdenék érezni.
Aztán most arra jöttem rá, hogy Isten a mai esemény által arra akar rávezetni, hogy nem csak az ifjúságért kell munkálkodni. Nem csak az ifjúság körében kell a közösség formálás. Nem csak az ifjúság... Az ifjúságért való munka is hatalmas feladat. De valójában ennél sokkal nagyobb feladat vár ránk. Azt érzem, ilyenhez nincs képességem. Egyáltalán, hogyan kell ezt csinálni? Munkatársakra van szükség. Nem csak egyre, sokra. És úgy vágyom Istentől való segítőtársra is (1 Móz. 2:18). Olyan segítőtársat szeretnék, aki azon felül, hogy "hozzá illő", lehet rá számítani ilyen dologban is, aki segítség lenne a munkában, és akinek szintén indíttatása van, hogy munkálkodjon Isten művében ezen a téren.
Ma munka közben azt éreztem, hogy olyan jó lenne Istennek tevékenykedni. Valami maradandót cselekedni. Olyan keveset tudok tenni... Meg képességet sem érzek magamban túl sokat. Csak érzem, hogy szeretnék Isten munkása lenni. És már kezdem észrevenni, hogy mégis képes átformálni, hogy alkalmassá tegyen bizonyos dolgokra.
Tehát nem csak az ifjúság! Az ifjúság is, de a többiek is! Mindenki! Minden téren munkálkodni "kéne" egymásért (hm.. még mindig csak feltételes mód). Kezdjünk el munkálkodni, hogy a közösség valódi közösséggé formálódjon, hogy valóság legyen az "Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok" kijelentés.
Na, azt hiszem, hamarosan szükség lesz arra a gyülekezeti kulcsra, amit igényeltem :)
Várom, hogy Isten mit fog lépni. És nekem merrefelé kell haladom... (?)