Ma volt a 12. találkánk :) Ugyan ott voltunk, mint 6 hónapja és 20 napja, amikor először találkoztunk :)
Jó volt a piknikezés :) :)
Majd még írok bővebben is itt...
Tehát... Megérkeztem Tatára. "Haladtam" a buszpályaudvar felé. Illetve nem jó jelölést néztem a térképemen, így egy idő után fura lett, hogy nem is annyira ismerős a környék. Korrigáltam :) Kb talán olyan 5 (max 10) perc időtöbbletet jelentett ez a kis kitérő. Odaértem. Vártam kb 10 percet Rá :) Megjött a busz :) Érdekes volt pont ugyan ott várni, mint fél éve. De most, amikor leszállt a buszról, sokkal ismerősebb volt, mint az elején :) Puszi, ölelés, ölelés másik oldal... :)
Kb ugyan arra mentünk, mint fél éve. Nem sok különbség volt. Ja, talán annyi, hogy miközben az elején a buszpályaudvar felé haladtam, láttam egy fagyizót, ami nyitva volt. Ő.... de még előtte: most még a várnál imádkoztunk az elején :) Aztán utána fagyiztunk :) Karolin: citrom, én: oroszkrém :) (utólag asszem, lehet, hogy a citrom finomabb lett volna... még esetleg a vanílián gondolkoztam)
Mentünk, mentünk, mendegéltünk :D Közben leültünk egy padra - oda, ahol fél éve a tóból származó pára rá volt fagyva a padokra. Elővettük a Bibliát :) Róma 12. :) Kicsit hűvös volt (árnyék volt). Átmentünk egy napos padra a tó szélére. Ott meg fújt a szél. Vissza mentünk az árnyékos padhoz. De ott is volt szél (még ha kisebb is). Így tovább indultunk, és menet közben beszélgettünk a témáról.
Rátértünk megint arra az ösvényre, amire múltkor. Ott a sűrűben voltak szúnyogok is. Kiértünk megint ahhoz a tisztáshoz, ahol múltkor voltunk. Most azt a kidőlt fatörzset nem találtuk, de nem is baj, helyette sokkal jobb volt: piknikeztünk :) A tisztás közepe felé volt egy nagy fa, annak az árnyékában letáboroztunk. Jó volt a fű, nem volt nagy, látszott, hogy le volt nyírva.
Szóval... :) :) ... :) :) ... ... :) ... ... ... :) ...beszélgettünk mindenfélékről, amik eszünkbe jutottak. Beszéltünk arról is, hogy Isten szempontjából, eszünk szempontjából és az érzéseink szempontjából sem látunk olyat, ami akadály lenne. Persze a jövőt nem ismerjük, és hogy sok dolog hogyan fog alakulni, de jó együtt lenni, és szeretünk egymás társaságában lenni.
A 2 tábor most jó alkalom lesz jobban megismerni egymást. Igazából már most is úgy vagyunk, hogy... de még megvárjuk a táborok végét... nem kell sietni :)
Elgondolkoztam a doktorin... mivel írta a papírra, hogy szeretné... Azt érzem, hogy ha Isten is úgy akarja, és megadja a körülményeket hozzá, akkor szeretném ezt lehetővé tenni. Nem akarok olyan hibát véteni, mint apám vétett anyám esetében. Azt is érzem, hogy ha minden jól alakul, akkor 3 év nagyon sok lenne, hogy Tőle távol legyek. Úgy érzem, annyi ideig távolságban nem lehet fenntartani kapcsolatot. De talán kivitelezhető akkor is, ha együtt vagyunk. (?) Ehhez persze valószínűleg szükséges elmozdulni. A belvárosban nem tudnék élni asszem, de a közelében lehetséges. Még nem tudom pontosan elképzelni hogyan lehetne... de ha Isten jónak látja, meg tudja adni a körülményeket hozzá. Bizonyos dolgok nem tőlem függnek, és nincs hatalmam befolyásolni. Ha Isten jónak látja a dolgot, akkor fog megoldást adni, ez biztos. Lehet, hogy utolsó utáni pillanatban, de fog. Nekünk meg keresnünk kell, hogy Isten mit szeretne, és hogy amiket mi szeretnénk, mennyire egyeznek azzal, amit Isten szeretne. (az ember megvalósíthatja a saját szándékát is, de akkor jár jól igazán, ha azt valósítja meg, ami Isten szándéka)
Még sok idő van, és még nem látszik, mi hogyan alakul, ezért még nem lehet válaszokat találni. Majd később fog kialakulni... Most hangosan gondolkodtam. Nem tudok ígéretet tenni, mert valami Istenen múlik, és amúgy is, az ember ígérete mit érne? Istennek viszont van ígérete, hogy gondoskodik kenyérről, vízről, öltözetről - és ha már az Édenben a társkapcsolat volt az egyik intézmény, amit Isten megalkotott, és a Bibliában is nagyon sok hasonlatban használja ezt az egyház és Isten kapcsolatának szemléltetésére, bizonyosan fontos Számára az emberi kapcsolat, és segíteni fogja.
Gondolkozóban vagyok még...
Piknik közben ebédeltünk is, bár nem éreztük annyira éhesnek magunkat :) Kaptam Tőle hogyishívjáksajtos szendvicset :) Megosztottam Vele a sajtosrudam :) Vittem bake rolls akármit (pirított kifli szelet féleségek). Utólag rájöttem, hogy annyira nem is nagy szám ez a pirított valami, túl fűszeres.
Nagyon aranyos Karolin, érzékeny, tapintatos. Persze meg kell még ismernünk egymást úgy is, amikor már lazábbak vagyunk egymáshoz, hogy akkor hogyan viselkedünk egymással :) De eddig biztatónak látszanak a dolgok :)
Tehát jó volt, még ha kicsit le is pirított minket a Nap :D (bár most reggelre már nem érzem)
Most elfogytak a szavaim.... Megölelném, ha itt lenne :)
Karolin itt írt a találkáról :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése