Emberi erő nem tud olyat nyújtani, ami kielégíti a lélek éhségét és szomját. Jézus így szól: „ Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel. 3:20) „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (Jn. 6:35)
E.G.W.: Gondolatok a Hegyi beszédről, 31. o. („Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek„ [Mt. 5:6])
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése