Gyermekkorom fájdalmai

Szabó Csongor: Gyermekkorom fájdalmai

Szép kor a gyermekkor,
Bár ugyanakkor
Fájdalmak tanyái,
Melynek tábortüzei
Parazsat égettek a szívbe,
S a lélek egyes termeibe.

Az egyik teremben járva
A falakon lévő képeket látva,
Szülőket láthatnak,
Kik szavakkal harcolnak.
A terem másik végében
Egy gyermek van félelemben,
Aki a takaró alatt szinte sírva
Hallgatja, ahogy éget a szavak parazsa.
A mellette lévő képen
Ugyan ez a gyermek a szekrényben,
Vagy a szekrény tetején lapulva
Reszket a csend madarát várva.

De menjünk a következő terembe,
Mely a tűztől egészen fekete!
Itt a parázzsal perzselt részen
Barátokat láthatnak a képen;
De barátok voltak-e? - kérdem;
Mondhatjuk, de csak idézőjelben.
Belőlük ellenségek lettek,
Amivel lehetett, cikiztek;
És ki nem harcos típusnak készült,
Sok mindent tűrt s eltűrt.

Így hát a gyermek inkább nem mondta
A dolgokat, ami őt foglalkoztatta;
Bántották érte, minek mondja másnak?
Inkább megtartja magának.

A teremben tovább menve
Nézzék e képet, mely igen fekete:
Egy pillanatképet láthatnak,
Mit a gyermekben a fájdalmak fogalmaztak,
Ki ekkor magában eldöntötte,
A következő gondolat fogant meg benne:
"Barátok nem kellenek,
Elég, ha nem bántják lelkemet!"

Szép kor a gyermekkor,
Bár ugyanakkor
Az egyes termekben lévő tüzek
A házon sebeket ejtettek.
Ezeken aztán heg fejlődött,
Gyógyulásuk megkezdődött;
De némelyik heg kemény falat emelt,
Mely mozgáskor a tagban fájdalmat kelt.

Nem könnyű kor a gyermekkor,
De ugyanakkor
Nem csak fájdalmak vannak!
E képek most azért sorakoznak,
Mert e kiállításra lettek gyűjtve,
A fájdalmakat porként folyóba hintve;
S ki tudja...
...tán ez is e hegeket tovább bontja.

2011.05.11.sze. késő este 23:47