Szabó Csongor: Költők vagyunk
E fura világ költőkkel van teli,
Mert élete pénzét költi el mindenki;
Elkölti születése száz Forintját,
S kiskori éveinek kétszázasát;
De összesen csak ezer forint jutott,
S ifjúságáért még kétszázat hagy ott;
A középkorért is kétszázat kérnek,
Plusz a stressz miatt egy százast rámérnek;
Az öregségre száz forintot költ el,
És halkan súgják: lassan búcsúzni kell;
Te élet-költő, gondolkozni kéne,
Miért maradt száz forint a végére?
Egy szelíd hang feleli: kegyelemből,
Hogy valamit költs végre Istenedre is...
az ezresből.
2011.05.08.v. 15 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése