Panaszos fohász

Szabó Csongor: Panaszos fohász

Fekszek az ágyban és várok,
Valami után vágyakozok,
S ha irgalmas, tán eltalál,
Oltalmával egy álomsugár...

Akkor talán nem érezném,
Belső vágyam elfedezném,
Addig is álomországban,
Másfelé járnék gondolatban.

Hiányzik a másik fele,
Ürességét nincs, mi kitöltse,
Mint egy egyoldalú érme,
Mit feldobni nincs sok értelme...

Mindig ugyan arra esik,
A döntésben nem segédkezik:
Magad vagy bezárt burokban,
Boldogulj szépen egymagadban!

Fáradt vagyok. Tán jobb volna,
Ha minden ily vágyat feladna,
S visszavonulna burkába,
Melynek átlátszatlan ablaka...

Elfedne minden fénysugárt,
És kanóca pislogását.
Nem vagy elég tökéletes?
Mit vársz el tőlem? Kérdi e vers!

Igen, Hozzád szól e panasz,
Mert Égi fénysugárból nem adsz;
Sikertelenség vesz körül,
Mint porvihar a szemem körül...

De a vége legyen: remény,
Nincs kilátása, csak egy kis fény,
Hogy elmúlik majd haragod,
És irgalmadat megmutatod.

2012.06.06.sze. 00:39