A Zöld Üveggolyó

Szabó Csongor: A Zöld Üveggolyó

Zöld Üveggolyó gurul a réten,
Nem tudva, mi történik ott fenn az Égen;
Vajon mit tervezhet a bölcs Történet Író?
Így gondolkodik magában a Zöld Üveggolyó...

Kerek teste gördül az úton,
Halad előre árkon, bokron;
Néha meg-megáll gallyra futva,
De a szellő mindig odébb mozdítja.

Történetét néha szokatlanul írják,
A gravitáció ellenére felfelé hajtják;
Így tér újabb, s újabb ösvényre át,
Kézben tartva őt az égi Barát.

De a kis Üveggolyó aggódva kérdezi:
Azon a töltésen hogy fogok átjutni?
Régóta látom már ez emelkedőt,
De megmászására még nem kaptam erőt.

Halkan megsúgom, mi ez az akadály:
Zöld Üveggolyónak a magánya fáj;
Szeretné, mit az Ég ígéretében adott:
Egy komplementer színű üveggolyót.

Együtt haladni mily kívánatos lenne,
Egy másik üveggolyóval, melynek kiegészítő a színe;
Ez az az akadály, mi megoldásra vár,
És e nagy nehézségtől gyakran meg-megáll.

Hiába tesz érte, mintha lehetetlen volna,
De az Ég ígérte, ezért ezt Őrá bízza;
Vajon mit tervezhet a bölcs Történet Író?
Így gondolkodik magában a Zöld Üveggolyó.

Szól egy halk hang fentről, békével teljes:
Ígéretem áll, légy még türelmes;
Bízd rám, tedd kezembe egészen,
Küldök majd szelet, mely felvisz a töltésen.

Zöld Üveggolyó gurul a réten,
Bízva benne, mi történik ott fenn az Égen;
Legyen úgy, amit tervez a bölcs Történet Író,
Így imádkozott most a Zöld Üveggolyó.

2012.06.09.szo. 22:44