Dani

Ma volt életem első lovaglása :) ...de ne kezdjük rögtön a legjobb résznél, sajnos a nap nem csak ebből állt. Tehát, a munkahelyen koptattam a billentyűzetet... sokkal többet talán nem is írnék róla. A vége elég stresszes volt. Mostanában egyébként úgy érzem, eléggé megviselt vagyok, kimerültem, vagy nem tudom mi van. Van egy bizonyos része a munkának, ami sok erőveszítést igényel számomra, és egy ideje elég sok van ebből. Azért még megyeget... de most erről ennyit. Tehát, az utolsó néhány 10 percben volt egy hiba, amit javítani kellett. Félő volt, hogy nem érem el a buszomat, és akkor nem érek ki a lovardába. A megviselt napom egyetlen fénypontja füstbe ment volna... és már kezdtem magamban előre kiborulni a vészjósló körülmények miatt. Néhány lényeges dolgot sikerült megoldani, és a főnököm mondta, hogy holnap reggel befejezhetem. Olyanra meg lett csinálva, hogy most jó lesz, és reggel majd megjavítom rendesen.
Így akkor elértem a buszt. Utána mentem a másik buszhoz... gondoltam, pont megáll ott is, ahol leszálltam, csak át kell menni az út másik oldalára. A forgalom miatt a zebrán keresztül kerülöm kellett. Aztán kiderült, hogy ez a járat itt nem áll meg, át kell mennem a másik megállóhoz. Siettem... Odaértem. És maradt is időm, nem is kellett volna úgy sietnem... de a perceket hirtelen nem tudtam kiszámolni magamban, és nem akartam lekésni, így hát ezért siettem. A buszon kezdtem kicsit lenyugodni...
...és, akkor folytassuk a legjobb résznél :) Megérkeztem a lovardához. Először nem tudtam, hova menjek, aztán felhívtam az emberkét, és oda mentem, ahova kell. Néhány percet sajnos késtem, de nem volt vészes. Szóval... Daninak hívják a lovat, aki azt a sorsot kapta, hogy egy teljesen kezdő rajta próbálkozzon :) Érdekes volt. Nem is olyan egyszerű... de biztos megszokom majd. Fogok menni máskor is. Ha minden jól megy, akkor hetente járni fogok. Első dolog a felszállás volt. Aztán elmondta, hogyan üljek rajta. Utána körbe sétáltunk. Aztán ügetés volt... itt már nem volt egyszerű annyira. Nehéz volt jól tartanom magam rajta, és közben a ritmust is eltalálni. Ezután a tanügetést próbáltuk. Ez is hasonlóan gyakorlásra szoruló feladat lesz. Végül pedig a leszállás. Ezek voltak az első alkalom leckéi.
Utána jó érzés volt. Valahogy a sok feszültséget sikerült oldania bennem.
Most itthon pedig néztem egy filmet. Fura film volt... de elgondolkoztatott. Arra jöttem rá, hogy az igazi értékek ebben az életben az Istennel és az emberekkel való kapcsolatokban van. Ha ezek nincsenek rendben, akkor nagyon szegény vagyok.
Volt még ma egy kép a facebookon, ami nagyon elgondolkoztatott. A lényege az volt, hogy egy ember imádkozik Istenhez, hogy segítse a lánnyal való kapcsolatában - közben pedig Istennel nem is törődik... Pedig Isten viszont ott lenne mellette egy halom ajándékkal, amit oda szeretne adni. Azt hiszem, kicsit magamra ismertem. Annyira nagy hiányérzet, hogy nincs társam... Szinte nem tudok szabadulni ettől. Az Istennel való kapcsolatom pedig úgy érzem, alapos javításra szorulna. Nem jó ez így.
Úgy döntöttem, fogok rendszeresen blogot írni. INFJ létemre az írás egy olyan dolog nálam, ami segít rendezni a gondolataimat. Talán, ha esténként átgondolom a napjaimat, akkor nem fogok csak úgy sodródni...

A mai nap tanulságai:
- életem első lovaglása :)
- Istennel való kapcsolat megerősítése
- emberi kapcsolataimnak gondozásának fontossága
- napjaim átgondolása rendszeresen

Célkitűzések:
- hetente lovaglás
- reggelente 10 perc Istennel a "belső szobámban"
- családtagokhoz, barátokhoz szeretettel viszonyulni, barátságosnak lenni
- esténként blog írás

Még eszembe jut, hogy hamarosan tábor lesz. Ott lesz "Madárka" is. Nagy-nagy kérdőjel van bennem ezzel kapcsolatban. Ez a társkérdés nagy küzdelem...
És az élet nehézségeiben kitartani is küzdelem mostanában.
Visszatérve a lovakhoz... :) Jó tapasztalat volt elsőre. Tetszik a dolog. Egész jó tapizni a lovat, jó szőre van. Nem olyan, mint az a kecske, ami kiskoromban megpróbált felöklelni :D Egész jó fej. Érdekel, ahogyan engedelmeskedik. Nem is vettem észre mindig, hogyan irányította az emberke... Azt hiszem, nagyon apró dolgokra is reagálhat. De a kutyámnál is volt olyan, hogy sétáltunk, rossz irányba ment, egy aprócskát pisszentettem neki, és egyből egy pillanat alatt reagálva hirtelen irányt változtatott. Persze ezt sokat gyakoroltuk már előtte :)
Tehát... a lovak nem is olyan büdösek, nem is olyan félelmetesek... asszem, egész jó fejek... Lovazás folyt. köv...