Egy nagyon tartalmas napot ötlöttem ma Budapesten. Voltam egy megbeszélésen, ami úgy érzem, jól sikerült. Kicsit sikerült nekem is hozzátennem valamit. Bár még nem látom, hogyan fogok tudni részt venni a dolgokban, de talán alakul majd valahogy. Úgy érzem, az önértékelési problémák téma, ami sok egyéb között szóba került, nagyon vonatkozik rám is. Ahogy vizsgálgattam magam, látom, hogy mennyi ilyen önértékelési probléma van bennem is. Remélem, sikerül legyőznöm... Az elején a "Noé bárkája" játékban a hétköznapok gondjait és a félelmeimet hagytam kint. Még ezt az önértékelési gondot is kint kellett volna... nem tudom, mennyire fog menni.
A nap fénypontja számomra ez után következett. Egy nagyon kedves lánnyal töltöttem együtt kb másfél órát. Gondolkozok, mit írjak le ezzel kapcsolatban. Talán annyit, hogy: jó volt. A többit Isten tudja. És hogy mi lesz, azt is Isten tudja. (sóhaj) De jó volt a végén a szivárvány. A szivárvány Isten részéről egy szövetség, ígéret az ember felé. Pontosabban nem tudom összerakni, elhelyezni ezt a dolgot magamban, de mindenesetre valahogyan kicsit megnyugtat, azt érzem. Tehát köszönöm Isten részéről is, és annak a kedves lánynak is ezt a másfél órát.
Tanulságok:
- arra jöttem rá, valahogy elveszett belőlem a lelkesedés bizonyos dolgok iránt... talán kimerültem/lemerültem (?)
Célkitűzések:
- Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése