Hajnal hívogató

Szabó Csongor: Hajnal hívogató

Az est elmúlt már,
És ahogy fordul a Föld, egyre csökken a homály...

Messzire nyúlnak az árnyak,
És a természet húrjai valamire várnak,
Hogy megzendüljön rajtuk egy dal,
Mert elérkezett e helyre a Hajnal.

A nap sugarai még bontogatják szirmaikat,
S megrezegtetik a természet hangszerén a húrokat;
És ahogy a Nap egyre kel, mozdulnak az árnyak,
E dal formálódására, mintha táncot járnának.

Ébredezik a Hajnal, kel fel ágyából,
Vele ébredezik a táj is - álmából;
És ahogy mezítláb lép e deres földre,
Meg-meg didereg tőle selymes bőre.

Kedves Hajnal, vártunk már Téged,
Szól halkan suttogva a természet;
S ahogy felkel puha ágyából, s lép e helyre,
A Nap sugarainak egyre erősebb lesz melege.

Áldás a Földnek a Hajnal, pezsdíti a vért,
Megdobogtatja a természet szívverését;
Ó! kedves Hajnal, mi lehet a számod?
Kívánatos a Földnek kedves, lágy hangod.

Az est elmúlt már,
És ahogy fordul a Föld, a Hajnal hangjára vár...

Mozdulni kívánnak a csendben az árnyak,
És a természet húrjai arra várnak,
Hogy e kedves, lágy hanggal együtt
Az élet szimfóniáját szerezzük.

Kedves Hajnal, bontogasd szirmaid,
Az ébredés ideje lassan közelít.
Ha tudná a számot, melyet óhajt,
A Föld hívná telefonján a Hajnalt...

:)

2012.11.08. reggel