Szabó Csongor: Igazgyöngy
Mélyre merül, levegőt visszatartva,
A tengerfenéken kagylók után kutatva;
A kagylókban igazgyöngyöt keresve,
Hogy a legértékesebbet köztük meglelje.
Fáradásig kutat, tán kimerült már,
Szépeket találva, de valami szebbre vár;
Oly értéket keres, mit összeadva
Tulajdon gyöngyével együtt bár eladhatna.
E gyöngyökön lelket szeretne venni,
Mit csak a legszebbekkel lehet kiváltani;
Váltságdíj ez, érte, ki túszul esett,
Az ilyen lélekért nagy ár követeltetett.
Az Úr ez árat ugyan kifizette,
De Ő ennek egyes részét belénk helyezte;
Velünk együtt szeretne cselekedni,
Mert minket is ezen által tud megmenteni.
Így, hát, míg elfáradásig kutatott,
A búvár, lám, egy nyitott kagylót megpillantott;
Igazgyöngy fénye csillant meg belőle,
Sajátjával tán elég lehet összértéke...
2013.01.01. kedd, 19:22
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése