De én mindenkor veled vagyok, Te fogod az én jobb kezemet.

A 2015. március 15., vasárnapi
útravaló szövege:

"Hogyha keseregne szívem, és
háborognának a veséim, akkor
balgatag és tudatlan volnék én,
oktalan állat Te irántad. De én
mindenkor veled vagyok, Te fogod az
én jobb kezemet. Tanácsoddal
igazgatsz engem, és azután
dicsőségbe fogadsz be engem."
(Zsolt 73,21–24)

"Legalább annyira határozott
kötelességünk, hogy ellenálljunk a
lehangoltság és elégedetlenség
gondolatainak és érzelmeinek, mint
az, hogy imádkozzunk. Ha a menny
felé törekszünk, hogyan haladhatnánk
az Atyánk háza felé vezető úton
gyászmenethez hasonlóan, nyögve,
siránkozva? Az állandóan panaszkodó,
felháborodó keresztények, akik azt
gondolják, hogy a vidámság és
boldogság bűn, nem rendelkeznek
igazi világossággal...
Neveljük rá szívünket és ajkunkat,
hogy Isten határtalan szeretetének
dícséretét beszélje. Neveljük rá
lelkünket, hogy legyen reményteljes...
Sohase felejtsük el, hogy a mennyei
Király gyermekei vagyunk, a seregek
Urának fiai és leányai. Kiváltságunk,
hogy békességünk legyen Istenben.
Nincs-e okunk a hálára minden
pillanatban, még akkor is, amikor
láthatóan nehézségek vannak az
utunkban?"

(Boldog élet, A lélek befolyása a
testre c. fejezetből)