Kedves Címzett!
Azzal a felettébb örömre fakasztó hírrel szeretnélek felkeresni, hogy lassan, szinte észrevétlenül, beosont természetünkbe a virágillatos, madarakat énekre ihlető zsongó- bongó tavasz. Nem tusakodott a fagyos téllel, egyszerűen meleg, kedves tekintettel ránézett, és távozásra kérte. Ezt a kérését természetesen meg is indokolta. " Hideg barátom- mondta- már épp eleget pihentetted a fák ágait, a kincset rejtő hagymácskákat a föld alatt, az emberek gyermekeit a házfalak között. Most már kérlek engedd meg, hogy felébresszem őket, és az élet illatával leheljem körbe őket. Szeretnék mosolyt festeni a hatalmas égboltra, a szorgos hangyácskák rágókái közé, a játékos cicák bajsza alá. Ám a legnagyobb feladatom, amiben a legtöbb örömömet lelem, az az emberek szívében keltett boldogság és hála." A tél ilyen meggyőző érvekkel nem is szállhatott volna vitába. Becsomagolta havát- fagyát batyujába és odébb állt. Most a tavasz, szárnyát bontogatva, csodálatos kreativitással szeretné nézőközönsége elé tárni a Teremtő őszinte szeretetét.
Kedves Olvasó! Engedd be szívedbe a Nap fénysugarait, hogy melegsége ölelhessen át!
Szeretettel:
A tavasz hírnöke
Forrás: Encsi
2013.03.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése