Amit kötelesek voltunk cselekedni...

A napokban Lukács 17. fejezetének elejét olvasgattam, és megragadott benne valami, amit szeretnék most megfogalmazni.

5. "És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!"
Az apostolok olyan kéréssel fordultak Jézushoz, hogy növelje a hitüket. Tehát amit Jézus mond erre, azt ilyen célból teszi, ilyen módon kell vizsgálnunk.

6. "Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok íme ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek."
Jézus azt állapítja meg, hogy kevés a hitük, ezért a hitükre válaszként nem történnek nagy dolgok.

A továbbiakban egy példázatot mond Jézus. Ez kapcsolódik az előbbiekhez, tehát a hit nézőpontjából kell vizsgálnunk:
7. "Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?"
Keresgéltem a Bibliában, hogy Jézus hogyan használja más helyeken a "kicsoda közületek" szófordulatát. Ezt akkor szokta mondani, amikor olyat fog mondani, ami nem jellemző. Tehát "kicsoda közületek ilyen?" - mondhatnánk úgy, hogy "hol találok köztetek ilyet?" - tehát "ez nem jellemző rárok, hogy ilyenek lennétek".
Ehelyett inkább a következő, ami jellemző:
8. "Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?"

Tehát ha az embernek van egy szolgája, aki dolgozik, nem mondja neki egyből amikor megjön a munkából, hogy gyere enni, hanem elvárja még azt is, hogy ott is szolgáljon neki, és ha elfogyasztotta az ételt, csak azután mondja a szolgájának, hogy egyél és igyál.

9. "Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt művelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom."
Nem köszöni meg neki a szolgálatát, hiszen az a kötelessége, az a feladata, ha nem tenné, talán meg is büntetné. Az a helyes, ha azt teszi, ami a kötelessége. Úgy gondolja, ebben nincs semmi rendkívüli, amiért köszönet járna.

Na és most jön a lényeg, amin elgondolkoztam...
10. "Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük."
Erről egyszer hallottam egy prédikációt, ami emlékeim szerint úgy közelítette meg a példázat mondanivalóját, hogy nekünk embereknek kötelességünk Istennek szolgálni... és ha csak a kötelességünket végezzük, akkor még csak haszontalan szolgák vagyunk. Tehát ami a kötelességünk, annál többet kell tennünk. Valahogy én ezt akkor furcsáltam...
Most, ahogy gondolkodtam rajta, más gondolatokra jutottam. A példázat előzményei, hogy "növeljed a mi hitünket", és "ha annyi hitetek volna, mint a mustármag"... A példázat bemutatja, hogy ti emberek hogyan viselkedtek. Ha van egy szolgátok, elvárjátok, hogy tegye a kötelességét, és ami a kötelessége, azt nem köszönitek meg. És úgy érzem, az a mondanivalója a végén, hogy mivel ti így viselkedtek, így bántok egymással és magatokkal is a hitbeli dolgokkal kapcsolatban: megcselekszitek mindazokat, amiket megparancsoltak, és "kötelességből hisztek". Jézus azt mondja, hogy ha mindazokat megcselekszitek, amiket megparancsoltak nektek, mondjátok azt, hogy "haszontalan szolgák vagyunk, mert kötelességből cselekedtük, amiket tettünk"!
Amikor olvastam ezt a példázatot, azt érzékeltem, hogy Jézus nem azt akarja mondani, hogy a kötelességünkön felül is mindent erőnkön felül tegyünk meg mindent Istenért. Jézusnak a hit növelése céljául mondta a példázatát, hogy rávilágítson arra, hogy ha úgy próbáltok hinni, hogy kötelességtudatból, mert esetleg féltek a következményektől, vagy hogy mások mit mondanak, ha látják, hogy helytelent cselekedtek, vagy bármilyen más érdekből próbáltok hinni, akkor haszontalan a ti hitetek.
Jézus nem erőnkön felüli cselekedeteket vár el tőlünk, hanem azt szeretné, hogy bízva Őbenne, jókedvünkből, Jézus szeretetéért hálásan cselekedjük azokat, amiket kér tőlünk.
Amit kötelességből teszünk meg, az nem hitből van. Jézus a barátunk és társunk szeretne lenni, minden nap ott szeretne lenni velünk, mint ahogy a házastársak összeforrnak és eggyé válnak. Szeretetből való önkéntes, jószívből eredő cselekedetekre vágyik tőlünk.
Talán ezzel az igerésszel is megragadhatjuk a lényeget: "Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle." (Lukács 10:41-42)

2013.03.01