Minden próbánkban olyan segítőnk van, aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a teher és a bánat összetörjön. Bár most elrejtőzött a halandó szemek elől, hitfülünkkel hallhatjuk hangját: Ne félj, veled vagyok! „Én vagyok az élő; pedig halott valék, és ímé, élek örökkön örökké” (Jel 1:18).
Elviseltem bánatotokat, megtapasztaltam küzdelmeiteket, szembenéztem kísértéseitekkel. Ismerem könnyeiteket: én is sírtam. Ismerem a fájdalmat, mely túlságosan mély, semhogy emberi fül számára kibeszélhető lenne. Ne gondold, hogy elhagyatott, elfeledett vagy. Ha bánatodra egyetlen húr sem rezdül egyetlen emberi szívben sem, nézz rám, és élsz. "A hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad" (Ésa 54:10).
(E. G. White: Jézus élete, 52. A jó pásztor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése