Szabó Csongor: Elrejtett kincs
Álomból felserkenék,
Égi válasszal kelék;
Iránytű vala nékem,
Amit kaptam volt régen:
Kincses barlangot láték,
Hol a kincset elrejték,
Mi felbecsülhetetlen,
Akarám azt, kell nékem!
És keresém a kincset,
Mit a tűz meg nem éget;
Keresém, ahogy tudám,
Mindenhol felkutatám.
Kitartóan kutatván
Végülre megtalálám:
Ez Máté tizenhárom,
Negyvennégy - itt találom.
Ez írás mit jelentvén?
Ezt Őtőle kérdezém:
Ez meg János három,
Tizenhat - itt találom.
És leesék a tantusz!
Ez az, mit ebből tanulsz:
Megváltónk szeretete
A kincs, mi el van rejtve!
Egyszülött Fiát adá,
Szerelmét így tudatá;
Hogy senki el ne vesszen,
Ha hisz, örökké éljen!
E kincset én megveszem,
Eladom hát mindenem;
Igaz érték, kell nekem!
Ez felbecsülhetetlen!
2011.01.12.sze. 20:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése