Egyébként úgy volt még tegnap, hogy nem biztos, hogy elmennék, de kár lett volta kihagyni. A Pásztorom meg is erősített benne, és meg is jutalmazott. Az alapige a keresztségi igém volt, a záró ének meg az, ami a keresztségemen volt a kezdő ének - azóta az egyik kedvenc énekem. :) Észrevettem ám, hogy a Pásztorom nekem szánta ezt, hogy megerősítsen, és megmutassa, hogy jól döntöttem. János 13:8 volt az az ige, ami meggyőzött, hogy el kell mennem, ha a Pásztorom báránya szeretnék lenni. Olyan jó, hogy az ige alapán tudtam dönteni, és nem a saját érzéseim szerint. Most azt hiszem, csak ennyit szeretnék elmondani. Hamar le kell feküdnöm, hogy reggel a Pásztorom legyen az első, akit üdvözölhetek - akit annyira szeretek. Szeretni akarom. Jobban meg akarom ismerni, hogy jobban szeretni tudjam. Meg akarok változni. Teljesen az övé szeretnék... akarok!! lenni. Pásztorom. Én más akarok lenni, aki eddig voltam. Nem akarom soha többé, hogy piszkos legyen a bundám. Pásztorom, ugye segítesz nekem? Szeretném megmutatni a többi báránynak is, hogy hogyan tartsa tisztán a bundáját, és hogy hogyan okozzon ezzel örömet Neked. Én a Te hűséges bárányod akarok lenni. Mindig melletted akarok járni. Mindenhova követni akarlak. A Te hangod a zene számomra, mindig ezt akarom hallani, ebben akarok szüntelen gyönyörködni. Veled akarok lenni. Nem akarlak soha többé elhagyni.
Pásztorom... tudod... én félek. Egy idő után mindig elmentem mellőled. Midig elkezdtem a magam útján járni. És így mindig bogáncsok és tövisek akadtak a bundámba. Néha még a sárba is belemásztam. Én nem akarom ezt már többé. Én Veled akarok járni. Melletted. Mindig. Nem akarok többé külön úton menni. Én félek............. hogy elszomorítanak a hosszú utak, ami néha nehéz, néha köves. A többi bárány nem nagyon érti, hogy miért jó Melletted menni. Csak kevesen értik. Én félek..... mert olyan voltam eddig, hogy nem jártam következetesen Melletted. Pedig akartam, de mégse tettem. Nem tudtam tenni. Pedig szerettem volna. De néha úgy voltam, hogy fel se fogtam, és olyankor távolabb mentem Tőled. És mindig utól ért a baj. Szinte kivétel nélkül. Ó! Pásztorom! Én úgy félek, hogy megint olyan leszek, mint régen. Nem akarok szomorúságot okozni Neked. Veled akarok lenni. Mindig.
Pásztorom! Azt is érzem, hogy jó lenne, ha nem csak egyedül kéne Melletted járnom. Ha lenne egy másik bárány, akkor talán tudnánk egymást segíteni, bíztatgatni. Ha egyikőnk elfárad, a másikunk bíztatná, hogy ne maradjon le. Ha valamelyikőnk másfelé akarna menni, a másikunk figyelmeztethetné, hogy maradjon a Pásztorunk közelében. Jól látom, Pásztorom?
Te mit szeretnél? Annyi kérdés van bennem. Annyi mindent nem értek. Annyi mindent szeretnék. És úgy félek.... De nem! Nem szabad a tövisekre nézni. A gönyörű piros pipacsok szirmai is ott vannak, és a dús zöld pázsit. A töviseket ki kell kerülni, és miközben kikerüljük, a másik oldalon lévő szekfűkben gyönyörködhetünk.
Ó! Pásztorom! De annyi minden van, annyi zaj, annyi lárma, annyi nehézség. Ezek mind Rólad veszik el a figyelmet. Ha nem vagyok elég éber, rögtön hatással vannak, amint megpillantom ezeket. Veszedelmes egy vidék ez.
Kérlek, Pásztorom! Segíts, vezess ezen a vidéken. Kérlek, vezess szebb vidéke. Mutass hegyeket, hűs patakokat, a Nap sugaraiban tündöklő mezőket virágokkal tele. Mutass vízesést, hatalmas szikálat, apró kavicsokkal teki folyópartot, és hatalmas, arany színű homokkal teli tengerpartot. De... Pásztorom, legfőképpen mutasd meg a Te arcodat. A Te gyönyörű vonásaidat, amik felüdítenek, amikor nehézségek támadnak. Hadd figyeljem a Te határtalan békét sugárzó tekintetedet.
Tudom, hogy ez hihetetlen, de döntöttem. Pásztorom, én többet nem hagylak el. Veled megyek mindenhova, bármerre mész. Követlek. És meg akarom mutatni a többi báránynak, hogy lehet Melletted haladni folyamatosan. Meg akarom mutatni, hogy milyen nagy öröm Veled lenni. Pásztorom, segíts! Ez olyan nagy feladat egy báránynak! Pláne egy olyan picinek, mint nekem. Porszem vagyok a tengerparton. Kérlek, hadd szemlélhessem arcodat, ami erőt ad. A Te fényedre van szükségem. Ígérted, elküldöd a Vígasztalót. Szükségem is van rá. Kérlek, küldd. Várni fogom. Szeretlek. Kérlek, drága Pásztorom. Oly gyögék e szavak, oly erőtlenek. De kérlek, vedd komolyan. Veled akarok maradni - örökké. Ámmen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése