Hold-ének

Szabó Csongor: Hold-ének

Mint kék jégbe zárva, belefagyva,
Szunnyad a hidegben a Holdnak dala;
Egy óra halkan ezt súgja: éjfél,
A sok arc pedig olyan, mint aki fél;
A népek mind új énekre várnak,
Viszont e dal csak Teliholdkor szállhat.

A Holdhoz hasonló minden ember;
S a fény, melyet a felszíne visszaver,
Istentől jövő szeretetsugár,
Mely a fagyott szívben barátra talál;
De ki képes teliholddá válni?
Ily példát csak egyet lehet találni:

Nézz a keresztre fel, Alkotódra,
Erre a csodásan ragyogó Holdra;
Ez a fény felolvasztja szívedet,
És Hold-éneked betölti az eget;
Ez új énektől Holdad felfénylik,
S fényed egyszer csak Teliholddá gyúlik.

2011.04.28-29 (cs-p)