Tisztuló arany

Szabó Csongor: Tisztuló arany

Mint a szél, mi lágyan fúj,
S az alkony, mikor a Nap elbúj,
Aztán az ezernyi-millió csillag,
És a Hold, mi nagy kereken dagad...
Alszik a természet.

Az ember is lehunyta szemét,
Hullámsírba temette életét;
De mikor az éjszaka elmúlt,
Élete lángja új életre gyúlt...
Drága vér által.

Te megváltott ember,
Isten kegyelme felemel,
Új teremtés vagy már,
Ragyog rád a napsugár...
Az Úr szeret, hidd el!

Mikor vétked elejteni akar,
Jézus vére, ami eltakar;
Ébreszd fel a hitedet:
Te is szereted Istened...
Tehetetlen leszel.

Ő az életét adta ezért,
Ami gonoszt most én művelnék;
Nagy szeretetét fel nem foghatom,
Ezt csak szeretettel viszonozhatom...
Tehetetlen lettem.

Jézus vére megmentett,
A Gonosz gyorsan elsietett;
Ez az igazi nagy tapasztalat,
A bűnt meggyengítette a keresztáldozat...
Átéltem többször, valóság!

2011.04.08.p. este

(Sima szavakkal nehezebb lett volna elmondani.)