NEM TUDOD - VÉGY TŐLEM

Szabó Csongor: NEM TUDOD - VÉGY TŐLEM

Kopp... kopp... zörgetek;
Kedvesem, tudod, eljegyeztelek;
Mindent elédbe adtam,
De én most odakint maradtam.

Tudom, a kincseim szépek,
De kérdezlek: nélkülem mit érnek?
Hozzád jöttem, itt vagyok;
Halld meg, kopogtatok!

Mindezeket azért kaptad tőlem,
Hogy felkészülten várjad jövetelem;
A legnagyobb kincs én lennék neked,
De a vagyonhoz fordítod tekinteted.

Szólítlak halkan, rendületlen,
De az ajtó nem mozdul, kint rekedtem.
Emlékszel-e még vőlegényedre,
S nagy áron vett jegyességünkre?

Szelíden szólok, nagy türelemmel,
Megmásíthatatlan szeretettel;
De halld meg most panaszom,
Ezt is nagy szeretetből adom:

Azt mondod magadról, gazdag vagy;
Társad távolléte hidegen hagy;
Nem érzed semminek szükségét,
Élvezed a kincsek meglétét.

Vőlegényed aranyával ékeskedsz,
Nagyon nagy bajban betegeskedsz;
Mindezen hatalmas értékek,
Tudd meg, nélkülem semmit nem érnek!

Az neked a legkomolyabb bajod,
Hogy NEM TUDOD rettentő nyomorúságod;
Nyavalyás vagy és lelkileg szegény,
E vakság s mezítelenség igen kemény.

Szegény vagy, mert nem engedsz be engem,
Mezítelen vagy, mert nem jársz igazán velem,
Vak vagy, mert a vagyon elvakította szemed,
Mindenre a megoldás: a társaságom veled.

Ha elfogadod, hogy ezt most neked üzenem,
Csak akkor lesz győztes e küzdelem;
De amíg nem ismered betegséged,
Addig én nem segíthetek néked.

Mit a laodiceai levéllel üzenek,
Azzal tégedet önismeretre segítlek;
Fogadd hát be örömmel életedbe,
Engedd Lelkemet a gyülekezetekbe!

Legyél forró a szeretetben,
A langyosság elviselhetetlen;
Még azt is megkockáztatom,
Hidegen a gyógyulást könnyebben adhatom.

-

De inkább légy forró, lobogó tűz,
Ami minden hidegséget kiűz;
Légy forró a szeretetben,
Hogy a világ megismerje általad jellemem!

Emlékszel-e még a kezdetekre,
A világmindenség teremtésére?
És hogy mi a legfőbb parancsolatom:
Istent s embertársaid szeresd - nagyon!

Azt tanácsolom néked,
Hogy VÉGY TŐLEM segítséget:
Szegénységre tűzben megpróbált aranyat,
Mezítelenségre hófehér ruhákat;

Kend meg szemeid orvosságommal,
Hogy a valóságot lásd éles látással;
Öltözet nélkül, vakon és szegényen
Nem maradhatsz velem közösségben.

Bizony mondom, emlékezz meg arról,
Amit többször is kiemelek az Írásból:
Ki a legkisebbek közül eggyel tesz cselekedetet,
Azt ő valójában én velem cselekszi meg.

Emlékezz meg "új parancsolatomról":
Az egymás iránti szeretet fontosságáról;
Ez lesz az, melyről a világ megismeri,
Hogy tanítványaim vagytok - ha így fogtok szeretni.

Ismerd fel végre ez állapotot,
És ne magadnál keresd a megoldókulcsot!
A megoldást egyedül én adhatom,
Kérd buzgó kéréssel, s odaadom!

Változzon meg gondolkodásod,
És vedd tőlem szabadulásod!
Még mindig az ajtó előtt állok,
S jegyesem társaságára vágyok.

Igazán a vagyon nem adja boldogságod,
Ezt szoros közösségünkben találhatod;
Ha hallod szavam, s megnyitod nékem,
Együtt fogunk vacsorálni, békességben.

Itt kopogtatok, ne légy vesztes,
Halld meg szómat, legyél győztes,
Ahogy én is győztem az én Atyámmal;
Csak velem együtt élhetsz e gyógyulással!

Legyen hát füled a hallásra,
És halld meg - szabadulásodra,
Amit a Lélek üzen a gyülekezeteknek;
Az ajtó előtt zörgetek - jegyesemnek.

Szelíden szólítlak szeretett jegyesem,
E feddésben ismerd fel szeretetem;
És hogy még jobban érezd, hogy szeretlek,
Én tégedet markaimba metszettelek.

2011.02.02.sze., 02.05.szo., 04.01.p.este