1. Zsoltár

Szabó Csongor: 1. Zsoltár

Ki gonoszok tanácsán nem jár,
Bűnösök útján meg nem áll,
S csúfolódók székében nem ül,
Az boldog emberként örül.

Gyönyörűsége az Úrban,
És az Ő törvényében van;
Éjjel erről elmélkedik,
S nappal is róla gondolkodik.

Mint folyóvíz mellé ültetett fa,
Mely gyümölcsét idejében adja,
És levele nem hervad el;
Ilyen lesz, ki Benne jár s kel;

És minden munkája közben
Jó szerencsével lészen;
De a gonoszok, mint polyva,
Őket a szél szétszórja.

Azért megállniuk lehetetlen
A gonoszoknak az ítéletben,
Úgy a bűnösöknek sem
Az igazak gyülekezetében.

Mert az Úr az, aki jól tudja,
Hogy mi az igazaknak útja;
A gonoszok útja pedig elvész,
Pusztulás vár, ha azon mész.

2011.03.12.szo. este (előtte már 2 este is foglalkoztam vele)

--

Ilyen az eredeti:
1 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
4 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
5 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
6 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.