Hatalmas jelentőségű dolgot éltem át. Egy hosszú évek óta küzdelmet okozó gyengeségem próbált újra felül kerekedni rajtam. A kereszt árnyékába menekültem. Végre! És átéltem a Jakab 4:7-ben leírt bizonyságot: "álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek". Kísértésbe kerültem, de arra emlékeztem, hogy Megváltóm az életét adta értem. Ő általa élhetek. És az én vétkeim vitték fel a keresztfára. Ha vétkezek, azzal a keresztre küldöm fel. Szeretem Őt, mert megmentett - habár alig ismerem. Hogyan tudnám a keresztfára küldeni ismét? Nem tudtam megtenni. És ebben kitartottam. És azt tapasztaltam, hogy amilyen gyorsan próbált támadni az ellenség, annyira gyorsan, vagy még gyorsabban futott el, amikor a kereszt árnyékában komolysággal és határozottsággal időztem. Elfutott. Elment. Nincs! Megszabadultam :) Óriási! Szárnyalok! Új erőt kaptam! Mekkora nyereség! Csak egy pillanatnyi kitartás, és mekkora nyereséget szerzett! Az ellenség meg hatalmasan alábukott. Ugyanis ez a sorsa. Elveszett. Kimondták felette már az ítéletet. Csak próbálkozik. De hazudik! Ne higyjetek neki. Elbukott. Nincs igaza. Legyetek szabadok az Úr Jézus Krisztusban, a mi Megváltónkban!
És legyetek kitartóak. Minden egyes csatát újra meg kell nyerni. A háborút csak úgy lehet megnyerni, ha az egyes csatákban diadalt aratunk.
És egyben ezennel elhatároztam, hogy amint Ábrahám csinálta, nekem is emlékoszlopokat kell állítanom. Méltók Isten szabadításai, hogy emlékoszlopként magasodjanak ki a földből. De mindenekfelett legnagyobb emlékoszlopunk Megváltónk keresztfája.
Továbbá az körvonalazódik előttem, hogy fel kell vállalnom magam mindenestül. Ám ember vagyok, hibázhatok időnként, éppen ezért nem egy tökéletes képet kell mutatnom magamról, hanem a valóságot. A valóságot, ám Isten arcára tekintve. A Biblia sem tökéletes emberekről szól, hanem tökéletlen emberekről, akik hibáznak, de Isten megmeni őket, és megváltoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése