Voltam megint Écsen, Anyával mentem. Ez volt a 3. saját út. Az előző közös (ifi körrel szervezett) úttal együtt a negyedik. Jó volt.. de a Rábaringen volt valami verseny, és eléggé hallatszott.
Elgondolkoztam a fövényre épített és a kösziklára épített házon. Nagyrészt üledékes közet van errefelé. Erről jutott eszembe a homokra épített ház. Ez alapján azon gondolkoztam el, hogy azok a nagy tervek, amikről gondolkodtam, nem biztos, hogy a végkifejlet. Isten valahova máshova szeretne vezetni. Azóta (náhány napja, hete) kicsit kezdett előremozduli valami, ami alapján kezdem kapisgálni, hogy merrefelé szeretne Isten vezetni. A végcélt nem látom, de most látok egy táblát, ami az útirányt mutatja.
Érdekes ahogyan Isten vezet. Történnek dolgok, amik elindítanak bennem valamit, vezetnek valami felé, gondolkozok rajtuk, kialakul bennem valami kép, aztán történnek megint dolgok, amik mintha pontosítanának a végcélon, gondolkozok rajtuk, átalakul bennem az előzőleg kialakult kép, és valami más lesz belőle. Apránként vezet.
Miért van az az emberben, hogy mindent azonnal akar? Van olyan, amit az ember rövid távon képzel el, viszont Isten pedig hosszú évekre kinyújtja.
Talán nem is az a lényeg, hogy minél előbb beérjünk a célba, hanem az út, amin keresztül a célba beérkezünk - és persze ezáltal a cél is fontos marad, nem veszít értékéből. Tényleg! Fontos az az út is, amin keresztül a célba érkezünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése