Étel és ital egy élő imádságon keresztül

Ján. 4:1-45 Samáriai asszony története

A Bibliában a samáriai asszony története egy jól ismert történet, amit általában olyan szempontból szoktak vizsgálni, hogy Jézus hogyan beszélget egy bűnös emberrel. De vizsgáljuk most meg egy más fajta megközelítésben! Figyeljük meg Jézus és az asszony beszélgetését, és gondolkozzunk azon, hogy valójában ez a beszélgetés olyan, mint egy Isten és ember között lezajló imádság?

Nézzük meg a történetet!

Jézusnak Samárián keresztül kellett átmennie.
6. Ott volt pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, leült a forráshoz.
7. Jött egy samáriabeli asszony vizet meríteni; mondta néki Jézus: Adj innom!
8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
---[1. Adj innom! -> megszólítja (kezdeményez)]---
Mi is történik itt valójában?
Az első lányeges történés, hogy a kútnál Jézus megszólítja az asszonyt - Adj innom! -, vagyis: Jézus kezdeményez. Az imádság esetében is hasonlóan történik: az ember késztetést érez, amivel Isten szeretné megszólítani őt.

9. Mondta azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10. Felelt Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11. Mondta néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
---[2. Miért áll szóba velem? / Ha ismernéd, te kérted volna - adott volna élő vizet. / Honnan vennéd az élő vizet? -> kételkedés]---
Az asszony csodálkozik, hogy Jézus megszólítja. Első reakciója, hogy elkezd kételkedni: Hogyan szólhat hozzá? "A kút túl mély." "Hol vennéd az élő vizet?" "Avagy nagyobb vagy-é...?" Lehetséges, hogy nem volt teljesen valós Isten-ismerete. Emberi szemszögből gondolkodott.
Nem így vagyunk mi is? Mennyire szoktuk komolyan venni, amikor Isten szólongatni próbál?

13. Felelt Jézus és mondta néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik:
14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjazik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
---[3. Amit én adok -> nem szomjazik -> örök életre buzgó víznek kútfeje lesz benne -> felkínálás (adni szeretne valamit)]---
Jézus felkínál valami különlegeset, ami az ember valódi szükséglete. Adni szeretne valamit, ami nagyon szokatlan, földi mértékkel nem mérhető, emberi ésszel nem érthető.
Az asszony szóba állt Jézussal, és érzi, hogy valami különleges dolgot kínált fel neki. Amikor mi szóbaállunk Istennel, mi is érezhetjük, hogy ez valami különleges. Ő általa olyan békességet érezhetünk, amit semmi más nem adhat, és ebben a légkörben háttérbe kerül a világ zaklatott lelkülete.

15. Mondta néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és ne jöjjek ide meríteni!
---[4. Add nékem -> vágyakozás - NEM AZT MONDJA, HOGY ITT VAN]---
Az asszony elkezd vágyakozni, mondja: Add nékem! Amikor az ember a felkínálásra igent mond, elfogadja az ajándékot Istentől. De legtöbb esetben nem az történik, amit várunk. Nem azt mondja Jézus, hogy: itt az élő víz.

16. Mondta néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!
17. Felelt az asszony és mondta: Nincs férjem. Mondta néki Jézus: Jól mondtad, hogy: Nincs férjem;
18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19. Mondta néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
---[5. Férjed? - Nincs - Jól mondod - Próféta vagy -> szembesítés (bűnnel)]---
Jézus elkezdi szembesíteni az asszonyt a bűnével. És milyen szeretettel teszi, nem rá olvassa! Isten szeretne minket megszabadítani a bűneinkből. Ennek hatására, amikor felismerjük a hibáinkat, amikkel azelőtt nem szembesültünk, nagy megkönnyebülést érezhetünk. Tisztán láthatunk. Persze a szembesülés elsőre lehet, hogy nehéz, de a gyógyulás csak akkor kezdődhet, ha már tudjuk, hogy mi a baj.

...
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
---[6. Tudom, Messiás jő - Én vagyok az, aki veled beszélek -> felismerés, találkozás Istennel - KÖZVETLEN KAPCSOLAT - ilyen a "valódi ima"]---
Az asszon a Megváltón kezd gondolkodni. Amikor felismerésre ébredünk, Isten Önmagára tereli a figyelmünket. És a valódi imádság folyamán ilyenkor azt éljük át, amit az asszony is átélt: "Én vagyok az, aki veled beszélek". Találkozunk Istennel! Ráébredünk, hogy Istennel beszélünk.
Régen a samáriai asszony esetében a Jézussal való beszélgetés így történt. Ma is, amikor nem látjuk Jézust, és imádkozunk, szinte pont ugyan ez történik, ha öszinte nyíltsággal fordulunk Hozzá.
Voltaképpen ebben a történetben egy színről-színre lejátszódó Isten és ember közötti imádságot szemlélhettünk meg.
Az ima által Isten különleges dolgot kínál fel nekünk, szembesít a bűnünkkel, vagyis megtalálhatjuk a helyes utat, és találkozhatunk Vele.
Ilyen a valódi ima, vagyis az ital, az élő víz.



Most gondolkodjunk el azon, hogy Jézus mit cselekedett a beszélgetésen keresztül az asszonnyal! Figyeljük tovább a történetet!

27. Eközben megjöttek az ő tanítványai; és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondta: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28. Ott hagyta azért az asszony a vedrét, és elment a városba, és mondta az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, aki megmondott nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimentek azért a városból, és hozzá mentek.
31. Aközben pedig kérték őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig mondta nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.
33. Mondták azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34. Mondta nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
...
39. Abból a városból pedig sokan hittek benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett, hogy: Mindent megmondott nékem, amit cselekedtem.
...
---[7. Mester, egyél - van eledelem, AMIT TI NEM TUDTOK: Az Ő dolgát elvégezzem -> Az Atya akaratának cselekvése - ilyen a "valódi ige"]---
Jézus azt mondja, hogy "van nékem eledelem". "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem."
Ezek szerint az étel az Atya akaratának a cselekvése.
Honnan ismerhetjük meg az Atya akaratát? "Aki engem látott, látta az Atyát" - mondja Jézus (Ján 14:9)
Miből ismerhetjük meg Jéust? A Bibliában Róla olvashatunk.
A Biblia-tanulmányozás az étel? Nem, hanem annak CSELEKVÉSE! Ez a valódi eledel.
Az asszony az imádság hatására, saját állapotát felvállalva, elkezdte cselekedni az igét.



A lelkünk életben maradásához éppen olyan szükségünk van a lelki eledelre és italra, mint a testünknek a kenyérre és a vízre.

Foglaljuk össze, amit eddig átgondoltunk!

Milyen a valódi ima?
Ami által Istentől valami többletet kapunk; szembesít a bűneinkkel, megmutatja a helyes utat; és ahol RÁTALÁLUNK ISTENRE, találkozunk Vele.
"én vagyok az, aki veled beszélek" - EZ OLTJA IGAZÁN A SZOMJUNKAT!

Milyen a valódi ige?
Nem az igaságok megismerése, hanem a megismert igazságok CSELEKVÉSE.
"az Ő dolgát elvégezzem" - ETTŐL LAKUNK JÓL!

2011.06.23.