A szegény ember kincse

Szabó Csongor: A szegény ember kincse

E világ igazságtalan,
A szegény szíve nyugtakan;
Kinek még egy vasa sincsen,
Ábrándozik sok-sok kincsen:

Hogy ha sok millióm lenne,
Egy szép nagy házam lehetne;
De bizalmam másba vetem,
Sok millióm nincsen nekem.

Ha csak pár millióm volna,
Autóm velem villogna;
De bizalmam másba vetem,
Pár millióm nincsen nekem.

Ha egy jó állás adatna,
Nélkülözés távol volna;
De bizalmam másba vetem,
Jó állásom nincsen nekem.

Csak bármit hadd dolgozhatnék,
És fedél fölött lehetnék;
De bizalmam másba vetem,
Hogy ha munkám sincsen nekem.

De van megváltó Istenem,
S Általa örök életem;
Ha sok földi kincsem lenne,
Ábrándozásom ez lenne:

Hogy ha Isten velem lenne,
Örök életem lehetne;
De bizalmam pénzbe vetem,
Megváltóm nincsen én nekem.

E világ igazságtalan,
Mert az igaz kincs rejtve van;
Tudd, hogy a földi értékek,
A mennyben semmit nem érnek.

Van Megváltóm, van életem!
E kincs felbecsülhetetlen!

2011.11.09.sze. 21:21

(A vers írásakor nem 100%-ban a saját nézőpontomat vettem figyelembe.)