Társtaláló

Tegnap este olvastam ki Joshua Harris: Társtaláló c. könyvét. Szerintem nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek.
Itt idézek belőle egy rövid részt a 230-231. oldalról. Azért ezt, mert tegnap olvastam, még friss emlék, és nekem is adott most egyfajta megnyugvást, támpontot.
Istenre kell felnéznünk minden körülmények között, még a társkapcsolatban is, és ha ez megvan, utána jöhet a társ másodikként. Lehetséges, hogy akkor adja meg a társat, amikor már megtanultunk (mindkét fél) kitartóan Istenre tekinteni.

"Nézzünk a szemébe

Barátnőm, Kimberly lelkesítő példa számomra. Szüleivel misszionárius Indiában. Férjhez szeretne menni. Alig várja, hogy anya lehessen. Bár szereti az indiaiakat és azt a munkát, amelyre Isten elhívta, gyakran küzd kétségekkel. Nem India tartja-e vissza attól, hogy férjet találjon? Isten ott is tud gondoskodni róla?
Nemrégen egy álmáról számolt be e-mailen, amelyet Istentől kapott. Új hitet ébresztett benne, hogy bízzon az Úrban. Remélem, mindnyájunknak biztatást jelent.

Láttam, amint a Teremtő keze megformálja kicsinységemet. Ugyanaz a kéz, amely a csillagokat és a mennyet teremtette, engem is gondosan alakított. Hódolat és hála töltött be.
Sírtam, miközben tovább néztem magam, a fiatalt, aki tenyerében ül, felhúzott térddel, fejemet felemelve lelkem szerelmeséhez, aki mindenekben mindenem. Őt néztem egyedül. Tekintetemet az Ő arca töltötte be. Gyönyörködve nézett, miközben minden figyelmemet neki szenteltem. Úgy tűnt, egy örökkévalóságig ülök így, Megváltómat csodálva, miközben vele beszéltem, és szemem gyönyörködött benne.
Miközben ott ültem, a szemem sarkából láttam, hogy másik keze is megjelenik, és abban a kézben megláttam őt. Abban a pillanatban tudtam, ki volt, amikor megláttam, hogy egy férfi. Egyszerre ugrottunk talpra és néztünk fel Mesterünkre.
- Ez ő? - kérdeztem. - Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Hallottam, hogy ő is ugyanazt kérdezi rólam. - Ez ő? Az, akire vártam? Az, aki rám várt? Ez ő?
Mindkettőnk hangja elcsuklott az izgatottságtól, de nem lehetett összehasonlítani azzal az örömmel és gyönyörűséggel, amely Isten hangjából csengett ki, miközben mosolyogva így szólt: - Igen. - Két keze összeért, egymásba tette kezünket, és együtt engedett ki a világba.

El sem tudom mondani, milyen örömmel és békességgel töltötte el szívemet ez az álom - mondta Kimberly. Neki megerősítés és emlékeztető volt ez arra, amit a Biblia világosan tanít. Isen formálta és alkotta (Zsoltárok 119,73). Valóban ismerte (Zsolt 139,2). Azt akarta, hogy mindenekelőtt rá nézzen, és lelke megelégedhessen (Zsoltárok 42,1).
Kimberly néhány barátjának beszámolt álmáról. Mindegyikük ezt kérdezte: - Milyen volt? Hogy nézett ki a férjed?
- Nem tudom - felelte. - Az arcát nem láttam világosan. De nem baj, mert ismerem annak az arcát, akire éppen most nézett és csak ez a fontos."