Pocsoja

Szabó Csongor: Pocsoja

Sáros pocsoja bűzös illata
Fertőző baktériumtörzsek áradata
Ezt tetézi egy béka bomló teteme
Mely az iszapba vagyon temetve;

Kösz, jól vagyok, jó hogy kérded
Nincs semmi gond, csak a méreg
Emésztő sara bántja bennem
Az Égtől elfedve fáradt lelkem;

Majd elmúlik, lesz még jobb is
Csak jól esik kiadni még is
Hogy fel ne forrjak a méregtől
Mi azt képzeli, hogy mindjárt megöl;

Még van hitem, nem veszett el
Ezért, mint csapot zárom el
E bűzölgő csatorna szennyvizét
Keserű vize fertőző ízét;

Ég, segíts! Bárányod fáradt
Egy pocsojában fetrengve bágyad
De legyen itt a végén a remény
Az Ég áldott keze nem kemény;

Vigaszt fog adni, mert szeret
Ha sáros báránya nem is tud ilyet
Mert ő megígérte, hogy nem hagy el
Engem markaiba metszett szeretettel.

2011.02.08.k. reggel

(az ember nem mindig erős, de a végén ott van a remény; van kire felnéznünk)