Szabó Csongor: Buborék
Egyszer, nem is olyan régen,
Egy békés, dús, füves réten
Volt egy édes Kisbárány,
Kire újra ráleltem.
Ott voltunk 2008-ban
Ugyan abban a táborban;
A bózsvai hegyek közt
Istennel, nyugalomban.
Lelkünk mit kíván? Őt kérdem,
Őbenne bízva, reményben.
Szálljon e vers Hozzád,
Mint buborék az égen.
2010.12.19.v. este
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése