Hevesen lobogott a tábortűz. Andi és Dávid még ráraktak néhány krumplit a tűz szélére, hogy biztosan elég legyen vacsorára. Olyan este 8 óra körül lehetett. A nap már lement, többnyire már csak a tűz fénye adta a világosságot. Ahogy néztük a tüzet, a lángokat, és ahogyan a néhány perce rádobált fák elszenesednek, elgondolkodtunk. Közbe kezdett kűvösebb lenni, ezért a párom bement a sátorba, felvette a pulcsiját, és kihozta az enyémet is. Milyen kedves, gondoltam, és megköszöntem. Olyan jó érzés, hogy ő lett a társam. Dávidnak eszébe jutott, hogy akár énekelhetnénk is valamit... az olyan hangulatos lenne. Így hát elkezdtünk énekelni. A tűz csak lobogott... Nem hiába, jól megraktuk. De aztán hirtelen dörgést hallunk, majd pár másodperc múlva egy esőcsepp esik az orromra. Andi szól, hogy ő is kapott egy cseppet. Számítottunk rá, hogy esni fog, bár azt gondoltuk, kicsit később. Gyorsan összekapkodtuk a tűz széléről a krumplikat, aztán elvonultunk a sátrainkba. Még épphogy elég volt rá az idő. Alaposan elkezdett esni, a tűzet is már-már eloltotta. Aztán kb. 20 perc múlva alábbhagyott, és már csak kicsit esett. Az esti program a továbbiakban: békés elpihenés az esőcseppek halk zenéjének játékára. Vacsorát nem is kívántam már, késő volt hozzá, meg amúgyis eleget ettünk napközben is. Inkább csak kihasználtunk a tűz által nyújtott szolgáltatást. Később is jó lesz az még. Lepihentünk. Egész jól el lehetett aludni az eső halk zajára.
Nem is emlékszem mikor aludtam el. Csak hirtelen azon kapom magam, hogy felébredek valami zajra. A párom is észreveszi, ő is felébred rá. Halkan suttogjuk, hogy: valami mászkál itt. Mi lehet az? Közeledik. Csörömpölést hallunk, felborította az edényeket, amiket kint felejtettünk. Lehet, hogy egy medve... Most Dávidék sátra felé közeledik. Aztán hirtelen nagy sikoltozások közepette a hatalmas medveszörny szétzúzva Dávid és Andi sátrát, felfalta..... Na jó, nem. Csak megszaglászta a sátor bejáratát és elvitt néhány ennivalót, aztán kis szöszmötölés után odébb állt. Negyed óra elteltével lehiggadtunk, nyugtáztuk Dávidékkal, hogy minden rendben van, aztán aludtunk tovább.
Reggel megnéztük a nyomokat, és kiderült, hogy valószínüleg csak egy fiatal medve lehetett, aki megérezte az étel szagát, és kiszolgálta magát. A tegnapi vacsorából reggeli lett. Illetve csak a miénkből, azon osztoztunk, mert a másik adagnak ugye a kalandos este folyamán nyoma veszett. A Nap melege gyorsan felszárította az esti eső maradékát is, felfrissítette a levegőt, így egész élvezet lesz majd az erdőt járni ezen az új napon. Kicsit beszélgettünk még, aztán utána bontogattuk a sátrakat, hogy picit feljebb menjünk a hegycsúcs felé, ahol nagyobb kilátás lesz, és hogy egy újabb kalandos estét töltsünk a természetben. De ez már egy másik történet.
2010.12.27.h. este (kitalált történet, nem valós eseményeken alapul)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése