Orion

Szabó Csongor: Orion

Elvágyódva tekintek ki
E kozmikus sötétségből:
Földi testem börtönéből.

Szívem az Orion felé
Nagy' sóhajtva emelem fel:
Ott van, ki engem felemel.

Nincs semmim, mit adhatnék én
E földi poromon kívül:
Legyen Tiéd mindenestül.

Nagy tehetetlenségemben
Csak egy van, amit tehetek:
Megváltómban reménykedek.

2010.12.31.p. 14:18