2012-2013

Vége lesz ennek a 2012-es évnek is. Valahogy úgy érzem, hamar elröppent! Mostanában úgy telnek az évek, hogy... nem is tudom... De nem baj.

Voltak jó és rossz élmények is. Összességében véve... nem jut eszembe olyan szó, amivel össze tudnám foglalni... De nagy események történtek, nagy tapasztalatok. Talán legnagyobb esemény a Gyertyafény csapattal való együtt munkálkodás volt. A legutóbbi talin pedig sikerült egyetértésben megtalálnunk, hogy hogyan haladjunk tovább. Nem szeretek fogadásokat tenni, de nagyon szeretném ehhez tartani magamat, és munkálkodni. Azt érzem, ez a kő olyan nagy, hogy nem tudom elmozdítani. De abban a tanmesében is végül Isten elmozdította a követ. Remélem, a valóságban is ez fog történni. Igazából azt érzem, hogy vannak fiatalok, akikről úgy érzem, nincs igazi testvéri közösségben részük. (vagy talán nem csak vannak, hanem többségében lehet, hogy ez jellemző [?]) Fáj ezért a szívem... Nem tudom, mit lehetne tenni, és képességet sem érzek magamban, de valami jó lenne, ha történne...

Szeretném magamat is jobban elfogadni, a magam tehetetlenségeivel együtt... Isten biztosan így is tud olyan feladatot adni, amihez értek, és ami előrébb mozdít majd valamit.

Most várakozás van bennem a holnapi nappal kapcsolatban. Lincsivel fogok beszélgetni 2013 első napján :) Úgy érzem, hogy ez csoda... nem is értem, hogy ilyen váratlanul hogyan is történik ez...
Nem tudom, mi és hogyan lesz, de Isten tudja. Azt hiszem, ez elég. Próbálok nyugodt lenni... Ami nehezen megy, de törekszem rá :)
Holnap újból írok bejegyzést (ha nem felejtem el)... Hát... jó éjszakát. Vagy nem tudom, mit írjak ide utoljára 2012-ben :)

Világítson minden egyes kis gyertya, mert nagyon szükség van rájuk ebben a sötétségben!

Trust in GOD's perfect timing #2

Hát, ez hihetetlen! Most, 27-e előtt 4 nappal ismét váratlan fordulat történik. Az előző fordulatot nem értettem teljesen, mert nem teljesen úgy történt, ahogy vártam volna, de ez így most már tuti nem véletlen, és nem csak úgy magától történik. Megértettem, hogy Isten jelzett nekem. Megdöbbentő érzés, amikor az ember tapasztalja, hogy Isten jelez.

20. lovaglás

Tegnap volt a 20. alkalom. Megint Mörfi. De most jobb volt.

Törlés

...K...

?

X

Töröl... delete... cancel... mégsem... format... újra tervezés... end... over... vége... nothing... enough... give up!
Ennyi. Pont. Feladtam.

Laminált padló

Vettem ma laminált padlót :)
8mm-es, összesen 40-be került.

19. lovaglás

Most volt a 19. alkalom. Most nem volt olyan jó. Szabadon voltam megint a pályán, és megint Mörfi volt. De most kicsit bolondul viselkedett. Az oktató is megfenyítette. Megvolt az első szabad vágtám, de a ló magától csinálta. A végén futószáron vágtáztunk kicsit, de nem volt nyugodt a mozgása, így kapaszkodtam.
Hát, most ez volt.
Ma este költöztetem az oldalaim az új tárhelyre.. így van még feladat mára..
És várakozással vagyok egy dologgal kapcsolatban... de jó lenne... olyan jó lenne...

God's timing is always perfect.

2012. november

...A...

19. 21:47 «K vissza

26. 13:24 «K miért

27. 11:05 «K ...

27. 18:43 «A

Igen? Mégse... Várok még...

28. 12:18 »A

...

K

18. lovaglás

Ma volt a 18. lovaglásom. Nagyon élveztem :) Megint szabadon mentem, és most már teljes egészében. Nagyon jó volt :) Mörfin voltam most. Egyszer kicsit megmakacsolta magát, vagy nem is tudom... a pálya közepe felé ment, és alig tudtam visszairányítani a szélére, de végül sikerült.
Az oktató a végén azt mondta, egész ügyes voltam. Meg Viki is ezt mondta.. Ha már ketten mondták, akkor abban lehet valami :D
Na.. Így sokkal izgibb és érdekesebb is, mint futószáron. Persze az is jó, de jó, hogy már ilyenek is vannak :)
Ja, amúgy most Anyát is hívtam, hogy jöhet velem..
Aztán utána bementünk (volna) a Brico Store -ba, mert végkiárusítás van, és jó lenne venni laminált padlót olcsón. De nem nagyon volt remény, hogy bejutunk, mert már csak 1 óráig volt nyitva, és hatalmas sor volt kint is. A biztonsági őröket kérdeztem, és azt javasolták, hogy jobban járok, ha máskor jövök vissza, minthogy odakint várnék. Majd jövő héten vissza jövünk valamikor.
Aztán voltunk boltba, vettünk pár dolgot. Holnap pedig talizok haverokkal, egész hétvégén... - de jó lesz :)
Sok az idő, és még vannak tennivalók.. Hm.. mostanában nem írok nagy intenzitással ide... De most azért írtam kicsit.
Ja, meg jött levél a vöröskereszttől, hogy nagyon örülnének neki, ha támogatnám őket, van benne csekk is :D Még meglátom... hogyan jövök ki anyagilag... de asszem feladom majd.
Na, hát jó éjt :D

17. lovaglás

Ma volt a 17. lovaglás. Danin voltam. Mostanában az előbbi busszal járok, így korábban ott vagyok. Asszem, jó lesz így :)
Valahogy jó nézni azt is, hogy mások lovagolnak.

Anitától kaptam "csontokat" :)

Úgy néz ki, a "gyertyás tali" össze jön :)

16. lovaglás

Ma volt a 16. Nem kell többet számolni. 10 alkalom volt, amit "fejben kell tartani".
Vettem 8 alkalmas bérletet. SZÉP kártyával fizettem. Végre lehetett OTP-ssel fizetni.
Nem volt ma egyszerű a lovaglás. Kapaszkodás nélkül csinálni mindent... tanügetés, vágtázás, ügetés... Gondoltam magamban közben: tényleg akarom ezt? Ha nem kapaszkodok, lehet leesnék, nem kellene hozzá sok.. de kapaszkodás nélkül kell.. Szóval tényleg akarom ezt? Azt hiszem, igen. Szeretném megküzdeni. Igyekszek itthon erősíteni...
Tanügetésnél nagyon pattogok, nem tudom hogyan kéne, hogy ne legyen ez. Lehet, hogy csak izomzattól fűgg? Nem tudom... talán.
De vágtázásnál jobb... és izgalmas :)
Valahogy csak menni fog... :) Remélem, nem töröm össze majd magam :)

Valahollo farkasos képe

Ahogy nézem ezt a képet, valahogy megérint. Nehezen tudnám elmondani miért. A színvilága, meg úgy az egész, valahogy közel áll hozzám - valami ilyesmit érzek.

Első ránézésre a középen lévő farkasra figyelek fel. Ül és közben lehajtja a fejét. Valamin gondolkodik magában. Min gondolkodhat?
A nyakában van egy medál féleség. Arany színű, és fénylik. Ez egy értékes dolog lehet.
Egy sziklán ül, és a völgy felé tekint, lefelé.

Az égen egy hosszúcsűrő repülő madár alakja rajzolódik ki.
Lehet, hogy összhangban van a farkas gondolataival?

Jobb oldalt két másik farkas van a távolban. Az egyik fekete, a másik fehér. A fehér olyan, mintha éppen a "főszereplő" farkasunkat nézné. Lehetséges, hogy ők is a farkasunk gondolatainak a szereplői? A fekete farkas alakja nehezebben vehető ki.

Mit gondlhat a farkasunk?
Ez a mozdulat, valami olyasmire utalhat, hogy kicsit szomorú, kicsit búslakodik, de egyben nyugodt is, nincs elkeseredve. Mert egyébként csukva lenne a szeme. Lefelé hajtja a fejét, de nem egyenesen lefelé néz. A fülei részlegesen figyelő pózban vannak.
Egyedül van a farkas. Elgondolkodik magában. Vágyakozik, szeretne valamit.
A fehér és a fekete farkas színükről megítélve jelenheti a jót és a rosszat is. De nem tudhatom biztosan.
A fehér farkas a mi farkasunkat figyeli, a füle is figyelő pózban van. Mintha "szemmel tartaná" a barnás-szürkés-sárgás színű farkasunkat.

Lehet, hogy szabad szeretne lenni, mint a madár az égen. Nehézsége van, gondolkodik, és legszívesebben repülni szeretne, mint amikor az ember álmában tudja, hogy képes repülni, és akadályokon ezáltal könnyen átjuthat.
A nyakában lévő medál valami értéket őriz. A fénye is mutatja, hogy értékes, mintha aranyból lenne.

A háttérben lévő sötétebb lila és kékes árnyalatú részek kicsit viharfelhőkre is hasonlítanak.

Lehet, hogy olyat érez a farkasunk, hogy egyedül van, talán nem értik meg... Nagy értéket őriz magánál, de nem sikerül igazán "érvényre juttatnia"?

A völgyben lehetséges, hogy egy folyó folyik. Lehet olyan is, hogy át szeretne kelni rajta, de nem olyan egyszerű. Ha repülhetne, könnyebb lenne.
A medál fénye tükröződik a farkasunk szőrén.

15. lovaglás

Most volt a 15. lovaglásom. (10. alkalom, amit "számolni kell" - talán már az utolsó).
Tök jó volt :-) Kicsit mentünk már szabadon, és irányítottam Murphy-t (mert most rajta voltam).
Aztán úgy döntöttem, hogy átrendezem kicsit a munkaidőmet, hogy korábban tudjak jönni, mert a busz gyakran késik. Most is kb. 10 percet késtem a lovaglásról - ez nem lesz jó így tovább.
Meg még azon gondolkozok, hogy erősítenem kéne a lábam, főleg a térdemnél..
Most este meg megyek L-hoz.
Kb ennyi.

Hajnal hívogató

Szabó Csongor: Hajnal hívogató

Az est elmúlt már,
És ahogy fordul a Föld, egyre csökken a homály...

Messzire nyúlnak az árnyak,
És a természet húrjai valamire várnak,
Hogy megzendüljön rajtuk egy dal,
Mert elérkezett e helyre a Hajnal.

A nap sugarai még bontogatják szirmaikat,
S megrezegtetik a természet hangszerén a húrokat;
És ahogy a Nap egyre kel, mozdulnak az árnyak,
E dal formálódására, mintha táncot járnának.

Ébredezik a Hajnal, kel fel ágyából,
Vele ébredezik a táj is - álmából;
És ahogy mezítláb lép e deres földre,
Meg-meg didereg tőle selymes bőre.

Kedves Hajnal, vártunk már Téged,
Szól halkan suttogva a természet;
S ahogy felkel puha ágyából, s lép e helyre,
A Nap sugarainak egyre erősebb lesz melege.

Áldás a Földnek a Hajnal, pezsdíti a vért,
Megdobogtatja a természet szívverését;
Ó! kedves Hajnal, mi lehet a számod?
Kívánatos a Földnek kedves, lágy hangod.

Az est elmúlt már,
És ahogy fordul a Föld, a Hajnal hangjára vár...

Mozdulni kívánnak a csendben az árnyak,
És a természet húrjai arra várnak,
Hogy e kedves, lágy hanggal együtt
Az élet szimfóniáját szerezzük.

Kedves Hajnal, bontogasd szirmaid,
Az ébredés ideje lassan közelít.
Ha tudná a számot, melyet óhajt,
A Föld hívná telefonján a Hajnalt...

:)

2012.11.08. reggel

Üvegterem

Szabó Csongor: Üvegterem

Első felvonás: TEREM

Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-messzi galaxisban, ahol a madár se jár, volt egyszer egy... De még mielőtt belevágnánk a történetbe, képzeljük el, hogy egy üvegfal mögött állunk. Ez egy teremnek az üvegfala. Egy olyan teremnek, ami minden oldalról, alulról és felülről is üvegfallal van körbevéve. Még az ajtó is üvegből van rajta. Egy ajtaja van. De ez az ajtó zárva van. Gyere csak be ebbe a terembe! A te kedvedért most a távirányítón megnyomom a pause gombot...

Második felvonás: SÉTA

Itt állsz az üvegfalú terem mellett velem. Jól körbe van véve. Egy molekulányi levegő sem szökik át a résein. Hermetikusan el van zárva a bent lévő tér a külvilágtól. Biztosan valamit nagyon gondosan őriznek odabent. De mit? Teszed fel magadban ezt a kérdést. A válaszra egyelőre még várnod kell. Ez a te kérdésed. A válasz is a tiéd lesz.

De akkor induljunk is el az ajtó felé. Lásd! Csak kívül van rajta kilincs, és befelé nyílik. Gondolkozz csak... ez mit is jelenthet? Nincs rajta rés sehol. Erős tömítések veszik körbe, hogy odabentről semmi ne juthasson ki. Megfogod a kilincset, próbálod kinyitni. De hoppá! Zárva van. Persze hogy zárva van :) Hát szerinted, ha valamit ilyen gondosan őriznek, akkor nyitva lenne? A kulcs nálam van. De gyere csak, még mielőtt bemennénk, nézzünk körbe...

Amint jobban megnézed, azt veszed észre, hogy elég nagy... Messziről nem tűnt olyan nagynak, de közelebbről egész elképesztő méretei vannak ennek a teremnek. Gyere csak, járjuk körbe!

Ahogy megyünk, számolod magadban a lépéseket. Telnek a percek, és csak számolod... Ötven... Nyolcvan... És csak telnek a percek. Hogyhogy ilyen nagy? Pedig még csak az egyik oldalán próbálunk végig menni, de még mindig nincs vége. És már sokadik perce megyünk.

Már nem számolsz magadban. Észre veszed, hogy jelzések vannak a falon. Mintha kilométer kövek lennének egy út mentén. De tekinteted most már egyre inkább az üvegfalon belülre próbálod helyezni. A fal néhol egész áttetsző, de néhol koszos, karcos. Akadnak rajta repedések is, de ez törés álló üveg, ezért nem törhet át. Odabent embereket látsz. Sok-sok ember... de még mennyien!

Figyelj csak! Itt a terem sarka. Végig értünk az egyik oldalon. Mennyi idő is telt el azóta? Ránézel az órádra, de lám... mintha egy pillanat se lett volna az egész. Ugyan annyit mutat, mint amikor elindultunk erre a felfedező útra. Emlékezz csak! E furcsa terem felfedezésének alkalmára megnyomtuk a pause gombot. Ez a te órádra is hatással volt. Nem tudhatod, hány perc telt el. Vagy óra... Lehetséges, hogy napok? Hiszen csak figyelted a bent lévő embereket, és a végére is értünk. Nem tudnád meghatározni, hogy mennyi idő telt el.

Mit olvasol le a falon lévő jelzésről? Azt látod, hogy 1000. Hogy km, vagy mérföld, vagy talán más mértékegység, azt nem tudhatod. De nem is ez a fontos. Gyere csak tovább, nézzük a következő oldalát...

Üvegfal ez is, éppen olyan, mint az előző. Ugyan úgy néhol tiszta, néhol koszos, néhol repedezett. De nézd csak! Ilyet most látsz először rajta. Egy nagy részen koromnak a nyomai vannak. Valószínűleg tűz pusztíthatott azon a részen odabent. Erős lehet ez az üveg, hogy kibírta ezt. És figyeld csak az arcokat odabent. Mit olvasol le róluk? Egy erős férfit nézel éppen, kormos ruhában van. Az arcát eltorzította a fájdalom. Sír. A kezeit görcsösen szorítja, és dereka, mintha megtörne az átélt fájdalom miatt. Mellette egy másik embert látsz a földön. Úgy tűnik, mintha mozdulatlan lenne. Persze, tudod, hogy jelenleg minden mozdulatlan, mert egy pillanatképet nézünk. De ez az ember fekszik, és valószínűleg nem él már. Mi történhetett itt? Menjünk tovább...

Furcsa ez a terem. Most inkább magadban gondolkozol. Közben haladunk előre.

Idekint olyan békés minden. A szeretet uralkodik. Mi ez a hely, ahol ilyen fájdalmak lakoznak?

Voltál már eddig is más hasonló helyeken, de azok nem voltak bezárva. Nem volt rajtuk ajtó sem. Besétálhattál, és szívesen fogadtak. Közösen vacsoráztatok, jól éreztétek magatokat. Megismerted őket, és ők is megismertek téged. Mi ez a bezárt terem itt? 1000!

Megint a végére értünk. Két oldalt végig jártunk. Megint 1000-nél lett vége. Akkor ez egy szabályos négyzet alakú terem lesz valószínűleg. Haladunk tovább...

Ahogy sétálunk, újból és újból észre veszel kormos részeket. Figyeled az emberek arcait és tekintetüket. Ezek az emberek olyan elkeseredettek. Elgondolkodsz magadban, hogy micsoda szerencse, hogy ezek a fájdalmak így légmentesen el vannak zárva. Ha repedés lenne a termen, ezeknek a hatalmas tüzeknek a füstje talán olyan erős lenne, hogy kiterjedne más helyekre is. Bölcs volt az, Aki határt szabott ezeknek. De micsoda fájdalmas belegondolni, hogy van egy ilyen hely...

Lassan kezdünk megint a végére érni ennek az oldalnak is. De mi van itt? A következő jelzés a falon más színnel van festve. Eddig szürke volt, most arany színű. Megálljunk egy pillanatra? Rendben. Tekints be, mit látsz? Látsz ott egy hegyet. Sok ember van ott. De a tetején van három aprócska kereszt. Messze van, épphogy látod még szabad szemmel. De a formájában biztos vagy. Az ott három kereszt. A középső kereszt fölött fényességet látsz. A sok ember arcáról változatos érzéseket olvashatsz le. Egyesek szomorúak, sírnak. Mások durvák és félelmetesek. Mi történhetett itt? Egy arany színű jelzés jelöli ezt a történést. Ha kívülről így megkülönböztették, akkor biztosan nagy jelentőségű esemény lehetett. Jó látni a fényességet is a sok korom után. Végre egy kis reményt érzel magadban. De menjünk csak tovább!

Sok benned a kérdés, gondolkozol. Kicsit el is fáradtál. Megterhelő látni, ami a termen belül van. De nyisd csak ki jobban a szemed! Egészen eddig nem vettél észre valamit... Nem vagy egyedül.

Mások is figyelik a termen belül zajló eseményeket. Nem csak néhányan, hanem elég sokan. Menjünk tovább! Gondolkodsz magadban... De fáradt vagy, nem jutsz nagyobb eredményre még... 1000!

Ezek szerint az út ¾ részét megtettük már. Az utolsó oldala van már csak hátra a teremnek. Induljunk!

A reményteli rész óta arannyal vannak festve a jelzések a falon. Adok egy kis sütit, hogy erőre kapj. Fontos út van még előttünk. Fogyaszd! Mit érzel? Ugye, nagyon finom, édes. Megújult erőt kapsz általa. De rád is fér, mert jelentős eseményeknek leszel még tanúja. Figyelj hát...

Ahogy figyeled a bent eléd táruló színhelyeket, eseményeket, embereket... Gondolkodsz...

Ahogy haladunk előre, egyre gyakoribbak a koromfoltok. Most ezen az utolsó oldalon egyre több vörös színű patakot is látsz. Mik lehetnek ezek a vörös patakok? Viszont az arany jelzések óta folyamatosan jelen van egy fénysugár is a teremnek a tetején. Vannak emberek, akik arra figyelnek, és bizalommal teli tekintetük van. Egyesek a földet nézik, lehajtott fejjel, szomorú, reménytelen ábrázattal. A fent lévő fényesség erős és megingathatatlan. Akik ezt a fényességet nézik, a szemükben ez a fény megcsillan, és reménységet ad azoknak is, akik nem tekintenek felfelé. Egyesek ennek hatására szintén felnéznek, és békességet nyernek. Vannak, akik a vörös folyót nézik és a megégett erdőket. Az ő szemükben nem csillog a fényesség. Elveszettnek és reménytelennek tűnnek. Mi gátolja meg őket abban, hogy feltekintsenek? De tényleg! Micsoda?

Közeledünk lassan a vége felé. Nagy erejű tüzek pusztításának nyomait láthatod, és még több vörös patakot. És figyeld csak, már nincs sok hátra... Itt ez a rész különlegessé kezd válni. Egyre több repedést látsz a falon, de ami odabent van, kezded egyre homályosabban látni. Sok helyen annyira kormos a fal, hogy már nem olyan egyszerű kivenni a bent lévő alakokat, formákat. Már nincs sok hátra, az utolsó jelzéseket látod a falon. Tudod, hogy itt is 1000 lesz a mérték. És itt állsz most, Kedves Olvasó!

Gyere csak tovább... Az utolsó részen, ahogy a korom egyre sűrűbbé kezd válni, a tetőn lévő fényesség is egyre erősebb lesz. Már csak néhány lépés... Az utolsó szakaszon már lépésenként láthatod, ahogy változnak az arányok. A sötétség visszaszorulni látszik, és a fényesség egyre erőteljesebb lesz. A korom nem veheti fel a küzdelmet a fénnyel szemben. De ahogy nézed, nem érted... Sokan még mindig a földre tekintenek. Kevesen néznek csak felfelé. Miért?

Már csak pár lépés... Az üvegfal repedezett... És itt az utolsó ponton, ahol véget ér a teremnek az utolsó oldala, mintha szilánkosra lenne törve. Mégis egyben marad. Már nem látod, mi történik odabent, csak azt látod, hogy a legvégén a fényesség diadalmaskodik. 1000!

Körbejártuk az üvegtermet. Vissza érkeztünk, ahonnan indultunk. És újra itt vagyunk az ajtónál.

Érdemes volt ugye körbejárni, mielőtt belépnénk ide? Biztosan sok kérdés vetődik fel benned. Mi játszódik ebben a teremben?

Tedd a kezed a kilincsre. Befelé nyílik. Bentről nincs kilincs. Ezért bentről nem lehet kinyitni.

Amikor az elején próbáltad kinyitni, zárva volt. De nincs rajta zár. Mondtam, hogy a kulcs nálam van. De hova helyezhetjük akkor a kulcsot?

Fogod a kilincset. Nyisd ki az ajtót. És az ajtó nyílik...

Harmadik felvonás: TÜKÖR

Nyílik az ajtó. Menjünk hát be rajta... Amikor belépsz, nagy megdöbbenést érzel magadban. Rátekintesz a falra, és nem látsz kifelé. A saját arcodat látod, és a bent lévő dolgok visszatükröződését. Kintről a szemlélődők mindent láthatnak, de idebentről az egész egy más világ. Nincs sejtelmed sem a külső világról, a békességről, a nyugalomról, melyek kint vannak. A talaj nem tükröződik vissza, bentről rendes földnek tűnik. Egyedül a plafon, melyre ha tekintesz, fényességet ad. Azon keresztül sem látsz kifelé, de fényességet látsz, ami kintről beszűrődik a terem belsejébe.

Idebent a már kívülről megismert helyszínekkel találkozol. Ezek bent is olyanok, amilyennek kintről láttad. Egyedül az érzés más, és hogy sokkal közelebbinek érzed, jobban átéled. Ne félj, nem kell sokáig bent maradnunk. Nem kell közelről átélned, amiket kintről láttál. Azért jöttünk be, hogy meglásd, milyen a terem bentről. De most már hogy tudod, mi van kint, a benti világ nem nyomaszt úgy tégedet, mint a terem lakóit. Mennyire más így idebent lenni, hogy tudod, hogy nem ez az igazi világ. Ez a világnak egy elzárt szelete csupán. Furcsa ez a hely. Valamiért itt tönkre ment valami, és hogy ne terjedjen szét mindenekre, határt szabtak neki. Ezt a helyet valami valóban veszedelmes dolog uralja. Azért volt szükség rá, hogy légmentesen tömítsék a réseket, még az ajtón is. Kintről belátást kaphattak a többi termek lakói, hogy kérdéseikre választ kaphassanak. Nem értették, mi ez, és miért kell határt szabni neki, de ahogy szemlélik, egyre inkább megértik.

Gyere csak, menjünk kicsit beljebb... Ahogy haladunk, hálát adsz a fényességért, amit fent láthatsz. Ha ez nem lenne, a külső világra semmi nem emlékeztetne, és egészen megrémülnél. De a fenti világosság mindig reményt ad.

Ahogy haladunk előre, észreveszed, hogy a lábadra kosz rakódik. Itt nem olyan tiszta a talaj, mint kint. Nem lehet úgy sokáig menni, hogy ne koszolódj be.

Eltelik egy idő, és oda érünk ahhoz a ponthoz, amikor a fal külső oldalán a jelzések arany színűre változtak. Itt van most előtted az a hegy, amit kintről láttál. Rajta van a három kereszt. Mindegyik kereszten alakokat látsz. Amelyik kereszt a két szélső között van, az az alak fölött különleges fényességet látsz. Az alakot sötétség veszi körül, de fentről nagy fényesség kíséri figyelemmel. Nézd csak meg jobban! Ez az alak fájdalmakat hordoz. Vörös patakok csordulnak tőle. Lelke egészen megtört a fájdalomtól, ami rá nehezedik. Azt látod, hogy az egész teremben lévő sötétség, korom, fájdalom, mintha rajta próbálna összpontosulni. És ettől a tehertől a lelke megtörik.

Haladjunk tovább... Ahogy kintről láttad, egy különös fényesség innentől kezdve folyamatosan jelen van. Ez a remény, amit most már tudsz, hogy a végére ez a fény kiteljesedik, és diadalmaskodik a termen belül lévő nyomasztó betegségen.

Ez a fény ismerős. A kinti világot betölti ez a fény. Melegséget, békességet, megnyugvást ad. Odakint nem ismertek a terem belsejében lévő fájdalmak, tüzek, és ez a nyomasztó sötétség, ami próbál körbevenni. Tekintetedet ez a fény vonzza.

Lassan visszaérkezünk az ajtóhoz. A vége felé elhaladva látod azt a hatalmas tűzet, ami a falat is szinte szilánkossá repesztette. Érzed, hogy ezzel csak a világosság által lehet megbirkózni. Látod, hogy akik a világosságra tekintenek, reményük megmarad. Ruhájuk megpörkölődik ugyan, de nem törnek össze. Akik nem a világosságra tekintenek, a tűz szinte elnyeli őket.

Ahogy haladunk tovább, látsz olyan arcokat ismét, akiket előzőleg láttál, hogy felfelé néztek. De olyanokat nem veszel észre, akik nem így tettek.

Itt az ajtó. Gyere, most kimegyünk a teremből.

Negyedik felvonás: SZÍNHÁZ

Emlékszel, még az elején a távirányítón megnyomtuk a pause gombot. Most elindítjuk... Mit látsz?

Bent mozgás van. Zajlanak az események. Gyere, távolodjunk el egy kicsit, nézzük meg egészében a termet!

Távolabbról nézve látod, hogy rajtad kívül sokan mások is figyelemmel kísérik a történéseket. Ez a terem a világ színpadává lett. Látod, hogy amikor tüzek pusztítanak, akkor akik kintről figyelik, bennük is aggódás keletkezik. És a fényesség, ami bent reménységet ad, a szemlélők szemében is reménységet gyújt... De tekerjünk vissza egy kicsit! Menjünk vissza az elejére...

Ez a terem nem volt így mindig hermetikusan lezárva. Az elején még ennek is nyitott ajtaja volt, kívülről ragyogott be a világosság. Ekkor még csak két ember élt ebben a teremben. De betévedt egy sötét alak, aki szépségesnek látszó és kívánatos szavakat szólt.

Az történt, hogy ez a két ember bedőlt a szépségesnek látszó és kívánatos szavaknak. Ezek a szavak a lelkiismeretük ellen szóltak ugyan, de mégis engedtek neki. Ekkor történt, hogy annak az alaknak a sötétsége árnyékot vetett a két emberre is. És ekkor került lezárásra a terem. Tekerjünk egy kicsit...

Most már sok embert láthatsz. Láthatod, hogy ez a sötétség egy olyan dolog, ami veszedelmes. Minden emberre kihat. A terem levegőjére árnyékot áraszt. Egyedül az ég felől érkező világosság szorítja vissza ezt a sötétséget. Figyeld csak! Ahol a világosság nagyobb, a sötétség egyszerűen nem tud létezni. Tekerjünk ahhoz a részhez, amikor a falon a jelzések arany színűre kezdtek változni...

Aki bölcsességből lezárta a termet, nem hagyta magára azt. Folyamatosan fényességet ad fentről, ami erősíti az embereket. Nem tudott bele nyugodni abba, ami ezzel a teremmel történt. Ezért tervet dolgozott ki, amivel a sötétséget megszüntetheti, végérvényesen.

A sötétséget sötétséggel nem lehet megszüntetni, ezért csak a világosság eszközeit vehette igénybe. A legnagyobb világosságforrását, a saját Fiát küldte be ebbe a veszedelmes terembe.

A sötétség nagyon veszedelmes. A világosság országát a sötétség tönkre tenné. Csak úgy maradhat fent az élet, ha a sötétség megszüntetésre kerül. De ami sötétté változott, azt nem lehet csak úgy egyszerűen helyrehozni. Ezért a legnagyobb világosságforrás, a Fiú magára vállalta a sötétségnek a következményét. A sötétségnek a következménye mindig pusztulás. A Fiú magárra vállalta ezt mindenki helyett. Ez okozta a lelkének a megtörését. Ezzel mutatta meg szeretetét, és ezért utána még nagyobb világosság támadt.

Figyeld csak tovább a jelenetet... Aki középen a kereszten volt, eltemettetett. De nemsokára feltámadt. Ez a reménysége mindenkinek odabent a teremben. Hiszen akkor megvalósult a terv. A sötétség útja innentől megpecsételtetett, a világosság pedig győzött. Még ugyan idő kell a diadalmaskodáshoz, de a végkimenetel már eldőlt. Tekerjünk tovább...

Itt állsz most, Kedves Olvasó! Lehet, hogy sötétség és reménytelenség vesz körbe, de most már tudod, hogy mi van a falakon túl. Fent láthatod a világosságot. Tudod, hogy akik erre figyeltek, később is láttad őket. És tudod, hogy akik nem tekintettek fel erre, azokat utána már nem láttad.

A világosság, ahogy az ember szemléli, fényt gyújt a lelkében, és ez a fényesség, ahogy megcsillan az ember szemén, másoknak is reménységet ad. A világosság elűzi a félelmet, és békességet ad, hiszen látja egészében és valójában a valóságot, és nem csak a terem elzárt világát, ahol mindenre árnyékok vetülnek. És most tekerjünk a legvégére...

Ötödik felvonás: FELÚJÍTÁS

A történet nem ott ér véget, ahol a terem körbejárásánál a negyedik oldalnak is a végére érkeztünk. Figyeld csak, mi történik utána...

Emlékszel, a terem fala szilánkossá volt repedezve, és a fényesség diadalmaskodott bent. Ekkor a terem falai széttörnek, és a Tervező a világosságra tekintőket meghívja saját magához. Figyeld csak az embereket... Ismerős arcokat látsz. Akik a világosság felé néztek régebben, őket látod itt is.

Ha még tekerünk tovább, akkor a következőt láthatod... Ekkor már nincs többé elzárt üvegterem. A termet a Tervező felújítja, és úgy dönt, hogy onnantól kezdve Ő maga is oda költözik az emberekkel együtt. Az emberek már nem emlékeznek többé, mi volt ott azelőtt, mert maga a fényesség forrása fog velük lakni.

Ez hát a különös üvegterem története, ami talán egy messzi-messzi galaxisnak tűnhet, ahol még a madár se jár... De gondolj csak bele... Mi lenne, ha egy pillanatra tovább látnál, és a fal mögül kívülről rátekintve szemlélnéd a világot?

„Mert úgy szerette Isten e világot,

hogy az Ő egyszülött Fiát adta,

hogy valaki hisz Ő benne, el ne vesszen,

hanem örök élete legyen.”

(János 3:16)

Nézz hát felfelé... Higgy Ő benne!

Vezetés

Tegnap voltam vezetni :) A Vizsga óta először.

Isten felé való szeretetünk

"Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." (Lukács 7:47)

A mai napon gondolkoztam el ezen az igén, és olyan gondolatom lett, hogy az Isten felé való szeretetünknek az a függvénye, hogy mennyire rendezzük le a vétkeinket Ővele. Ha nem rendezünk mindent, akkor a bűneink kárhoztatnak minket, és megakadályozzák bennünk a szeretetet.

Van egy másik ige is, ami szintén e mellett szól:
Ésa. 59:2 "Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott."

14. lovaglás

Ma volt a 14. lovaglásom. Ez volt a 9. alkalom, amit "számolni kell".

Lesz fél terrás usb vinyóm :)

13. lovaglás

Ma volt a 13. :)
(a 8. alkalom, amit "számolni kell")

12. lovaglás

Most csütörtökön volt a 12. lovaglás (7. alkalom, amit "számolni kell").

Fürge róka lábak...

Fürge róka lábak, egymásra találnak

Hipp-hopp, jön Vuk.

Jó is lenne végre, össze bújni véle

Hipp-hopp, várjuk.

Ki a lét harcától sohase fél,

Bár a sötét világ csupa veszély.

Azt mesélik róluk, együtt jobb a harcuk,

Szol-gá-la-tuk.

Felragyog az ég is, ő is kéri, én is:

Hipp-hopp, várjuk!

Felhőből a könny

Szabó Csongor: Felhőből a könny

Nézd, egy csepp hullik alá az Égből,
Talán azt gondolnád, egy felhőből...
De nyoma sincs felhőnek az Égen,
Mégis, egy csepp gördül át a légen.

Ezt a könnyet a Menny ejtette le,
Mert Megváltóját az ember elfeledte;
Érted szorult el az Égnek szíve,
Még nem adta fel, él még reménye.

Ez a könnycsepp te érted hullott,
De róla Teremtőd eszedbe jutott;
Az Ég arcára tekinteted felnéz,
És imában hálával Istened elé mész.

2012.10.09.k. 20:40

Fázó szív

Szabó Csongor: Fázó szív

Szívem ajtaja nyitva áll,
Vár valakit, ki arra jár;
Szívem otthona nyitva már,
Szerető melegségre vár.

Kint az őszi szelek fújnak,
Mik a szívbe besurrannak;
Szívem belseje didereg,
Kandallóm ad csak meleget.

Szívem ajtaja nyitva áll,
Szerető melegségre vár;
Akinek a szívét kapom,
Cserébe sajátom adom.

2012.10.09. reggel

Pénznyelős álom

Nagyon furát álmodtam most. Ahogy vége lett, felébredtem.

Egy barátommal elmentünk egy helyre, ami valami vidámpark féleség, csodák palotája, vagy valami hasonlónak kecsegtetett. Az elején mielőtt beléphettünk volna, át kellett menni valami búra szerű izék felet, amivel azt hiszem, besugározták a fejünket. Utána mindenkinek fájt kicsit a feje. Furcsáltuk, kicsit aggódtunk, meg mások is furcsálták és talán mondták is, de nem zavartatta igazán magát senki, mert ez a menete a belépésnek, mint amikor van egy uszoda, és a medencébe menés előtt mondjuk le kell zuhanyozni. Amikor bejutottunk, és mentünk a belső része felé, a pénzünket ott felejtettük az öltözőben, vagy legalábbis azon a helyen, ahol átöltözünk és a cuccainkat hagytuk... de azért mentünk, bízva abban, hogy rendesek, biztos beengednek úgy is, ha utólag fizetünk.

Be is engedtek, csak azt kérték, hogy fém érmével fizessünk majd, mert az automaták azzal működnek.

Bent voltuk a belső részen. Nagyon komoly, látvány és élmény szerű hely volt. Mentünk. Közben észre vettem, hogy nem volt rajtam ruha, és hogy vissza kéne menni legalább fürdőruháért, de a barátom mondta, hogy nem vészes. Mentünk az egyik szobához, ahol volt az egyik hogyisnevezzem. Ez az egész egy olyan hely volt, hogy utcák voltak, és végig termek, mindegyik ajtóval - mint valami pláza féleség -, és érmét bedobva lehetett bemenni rajtuk és odabent átélni valamit - mint valami vidámparkban, búcsúban vagy ilyesmi helyen. A barátomnál volt néhány érme, nem is tudom hogyan, talán amikor bejutottunk, ők adták, vagy a barátomnál mégis volt pénztárca, és csak én felejtettem ott az enyémet. Tehát bedobta a fém érmét, és bement az ajtón. Én kint maradtam. Úgy emlékszem, ekkor mintha kicsit ott, ahol voltam, körbe néztem volna, hogy milyen termek vannak, és arra lettem figyelmes, hogy akik kijönnek ezekből, mindegyik "agy leszívott" zombihoz hasonlóvá lesz. Mint valami részegek, erkölcsi ítélőképességüktől megvont emberek... még kötekedtek is. Amikor a barátom kijött, mesélte, hogy milyen érdekes dolgot csinált ott bent. Hívott be, megmutatni. Valamit alkotott valami anyagból, de az egy értelmetlen, haszontalan, dolog volt, valami szemetesláda vagy nem is tudom mi. De ő nem érezte annyira furcsának, hanem élmény volt neki.

Azt hiszem, ekkor kezdtem átlátni a dolgot. Mondtam is a barátomnak, hogy ne menjünk be több helyre. Ez egy pénznyelő. Ez az egész hely azért van, hogy butítsák az embereket és elnyeljék tőlük a pénzüket. Amikor bejöttünk, még mondták is, hogy vagy kis érmével fizessünk majd, de a legjobb, ha olyan naggyal, amivel általában szoktak (ez valami 60 ezer Ft értékű érme volt).

Szóval ez az egész egy pénznyelő, bűnös hely volt. A barátom belátta, hogy tényleg. Kérdés volt még azért, hogy bemenjünk-e még máshova, és hogy én bemennék-e, de mondtam, hogy nem, menjünk el innen. A végén letusoltunk, és indultunk ki. Rendeztük az anyagiakat.

De amikor mentünk volna el, utánunk szóltak, hogy nem mutattuk be az iratainkat, és hogy mi szektások vagyunk, és mutattak nekem egy iratot is, hogy ki ez (a régi volt barátnőmmel kapcsolatban valami írás volt)... mert hogy az iratainkat lekérték az internetről, és ott minden meg van rólunk. Mondtam, hogy ő nem tartozik hozzám. De azért azt a papírt adják oda (hogy ne maradjon náluk). Elfogadták, odaadták. De raktak a bal csuklómra valami karkötőt, ami levehetetlen volt, a felrakása is fájdalmas volt kicsit, szinte egyé vált a hússal. Nem lehetett ellenkezdni. Gondolkoztam rajta, hogy mindenkire ilyet tesznek, aki kijön? Végül azt hiszem, azért tették ránk, mert gyanúsítottak voltunk. És elvileg egy idő után ez automatikusan leoldódik. (sok idő után... valami 2 hónap azt hiszem, vagy 6... nem is tudom) Közbe pedig azt hiszem, ezen keresztül megfigyelnek minket. Arra már nem emlékszem biztosan, hogy a barátomra is tettek-e ilyet, de asszem igen. Amikor rajtam volt a karkötő, ránéztem, majd felébredtem. És ébren azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa volt ez az egész. Lehet-e jelentése...

Ez a hely egy pénznyelő volt, az embereket butította, elvette a pénzüket, mindent tudott az emberekről, olyan élményt adott, ami valójában értéktelen volt... és aki hívő, az gyanúsított, és a gyanúsítottakat megfigyelik utólag. Az elején besugározzák a fejünket. És ez az egész minden természetesnek tűnik.

Aki szórakozik azon a helyen a termekben, azok "zombivá" válnak.

Még olyanra is azt hiszem, emlékszek, hogy próbáltuk elmondani az embereknek, hogy ez egy pénznyelő.

Mielőtt leírtam volna ezt, az online Bibliában rákerestem random szerűen valamire, és ezt találtam:

1. Így szól az Úr: Három bűne miatt a Moábnak, sőt négy miatt, nem fordítom el; mert mésszé égette Edom királyának csontjait! (Ezék. 25:11; Ezék. 25:14)
2. Tüzet vetek azért Moábra, és az emészti meg Kerijjoth palotáit, és meghal Moáb a zajban, hadi lárma közt, a kürt zengése közben.
3. Kivágom a birót közüle, és minden fejedelmit megölöm vele egyetemben, ezt mondja az Úr.
4. Így szól az Úr: Három bűne miatt a Júdának, sőt négy miatt, nem fordítom el; mert megvetették az Úrnak törvényét és nem tartották meg rendeléseit. Eltévelyítették őket az ő hazugságaik, a melyeket az ő atyáik követtek.
5. Tüzet vetek azért Júdára, és az emészti meg Jeruzsálem palotáit.
6. Így szól az Úr: Három bűne miatt az Izráelnek, sőt négy miatt, nem fordítom el; mert pénzért adták el az igazat, a szegényt pedig egy öltő saruért. (Hós. 4:2; Hós. 4:3; Ámós. 8:6; Jóel. 3:3)
7. A kik a föld porát áhítják a szegények fejére, és a nyomorultak útját elfordítják. Fiú és az atyja egy leányhoz járnak, hogy megfertőztessék az én szent nevemet. (Ámós. 8:4)
8. Zálogos ruhákon nyujtózkodnak minden oltár mellett, és az elítéltek borát iszszák az ő istenök házában. (Ámós. 6:6; Hós. 8:11)

9. Pedig én irtottam ki előlük az Emoreusokat, a kik magasak voltak, mint a czédrusok, erősek, mint a cserfák. Mégis kiirtottam gyümölcsét felül és gyökerét alul. (4 Móz. 13:32; 4 Móz. 13:34;4 Móz. 21:21; 4 Móz. 21:23)

10. És én hoztalak fel Égyiptom földéről, és negyven esztendeig és hordoztalak a pusztában titeket, hogy bírjátok az Emoreusok földét. (2 Móz. 12:51; 5 Móz. 8:2)
11. És prófétákat támasztottam a ti fiaitok közül és nazirokat ifjaitok közül. Nem így van-é vajjon, Izráel fiai? ezt mondja az Úr. (4 Móz. 6:1; 4 Móz. 6:8; Siral. 4:7)
12. De a nazirokat borral itattátok, és prófétákra ráparancsoltatok, mondván: Ne prófétáljatok! (Ámós. 7:13; Ésa. 30:10)
13. Ímé, én is lenyomlak titeket, ott a hol vagytok, mint a cséplő szekér lenyomja a kévékkel teli szérűt.
14. Elvész azért a futás a gyorstól, és nem erősíti meg az erőst az ő ereje, és a hős sem menekedhetik.
15. Nem állja meg helyét az íjj-hordozó sem, nem menekülhet el még a gyorslábú sem, és a lovon ülő sem menekedhetik.
16. És a bátor szívű is a hősök között meztelenül fut el azon a napon, ezt mondja az Úr.

Kik azok az Emoreusok? Az egyik hivatkozásban 4 Móz. 13:32 verse van: "Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál." A Kánaán földjén Emoreusok laktak, akik erősek voltak, és nem mert Izráel népe ellenük menni? (nem vagyok biztos benne, nem néztem utána jobban, de ezt sejtem)

Érdekes a szövegkörnyezet. Júda bűnéről beszél, és hogy e-maitt büntetés van rajta.

Három bűne volt, sőt 4:

- mésszé égette Edom királyának csontjait;

- megvetették az Úrnak törvényét és nem tartották meg rendeléseit - eltévelyítették őket az ő hazugságaik, a melyeket az ő atyáik követtek;

- pénzért adták el az igazat, a szegényt pedig egy öltő saruért;

- mi a negyedik? talán ez? "a nazirokat borral itattátok, és prófétákra ráparancsoltatok, mondván: Ne prófétáljatok!"

Még az jut eszembe, hogy előző nap a téma a válság és az egyesülés kérdése volt.

Nem tudom, hogy most csak össze hordtam-e mindent, vagy valami kapcsolat van ezek között?

Van jelentése az álomnak, vagy csak sima álom volt? (de érdekes volt és különleges)

Ki az a barátom, aki velem volt? Hogy jön képbe a régi volt barátnőm?

Hogy jön ide Júda bűne? És az Emoreusok, és Kánaán földje? Meg az előző napi válság és egyesülés kérdése?

Van ezek között kapcsolat, vagy csak össze hordtam éppen eszembe jutó gondolatokat?

Most nézem jobban az igét... Nem csak Júda bűnéről van szó!

Moáb, Júda és Izráel bűnéről van szó! Tehát nem 3+1 bűnről van szó, hanem ezeknek az embereknek a  bűneikről, akiknek legalább 3, sőt 4 bűnük volt (ez talán a súlyosságát jelenti).

Mi volt Moáb, Júda és Izráel bűne?

Ezékiel 25:12 "Edom kegyetlen bosszúállást cselekedett Júda házán" - találtam egy ilyet, de lényegében nem ez a kérdés, hanem Moáb. Miért volt bűn Edom királyának csontjainak mésszé égetése?

Kérdezem, hogy van-e értelme ennek?

- az elején a fejek besugárzása,;

- emberek butítása;

- "zombivá" válás;

- pénznyelő;

- mindent tudott az emberekről;

- a hívő ember gyanúsított;

- emberek megfigyelése;

- Moáb, Júda és Irzáel bűne;

- válság és az egyesülés kérdése.

A mostani útravaló szövege (épp most jött meg, ezért bemásolom):

A 2012. október 7., vasárnapi útravaló szövege:

"Hátamat odaadtam a verőknek és orcámat a szaggatóknak, képemet nem fedeztem be a gyalázás és köpdösés előtt... Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint a bárány, amely mészárszékre vitetik, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírők előtt..."
(Ésa. 50:6, 53:7)

"Krisztus nagyon szenvedett a bántalmak és sértegetések miatt. Amennyire felette állt az ő igazsága az emberi bűnöknek, annyira múlták felül szenvedései is az emberi kínokat. Olyan emberek hallgatták ki, akik Sátánhoz hasonlóan viselkedtek. Az a gondolat, hogy azonnal epusztíthatná őket, ha felhasználná isteni hatalmát, csak fokozta súlyos megpróbáltatását...

Ő, aki halállal büntethette volna ellenségeit, elviselte kegyetlenkedéseiket. Atyja iránti szeretete és az az önkéntes elkötelezettsége, hogy magára vállalja a világ bűneit, arra késztették, hogy panasz nélkül tűrje azok durva bánásmódját, akiknek a megmentéséért jött. Jézus megalázottságában rejlett a megváltás egyetlen reménysége...

Sátán.. ellenállásra, vagy csodatettre akarta késztetni az Üdvözítőt, hogy szabadítsa ki magát. Egyetlen árnyék, amely Jézus emberi életére esnék, elegendő lett volna ahhoz, hogy tökéletlenné tegye Isten Bárányának áldozatát és eredménytelenné a megváltás tervét. Jézus Krisztus azonban teljesítve az isteni akaratot – tökéletes nyugalommal tűrte a durva sértéseket és bántalmakat. Kínzóit a kegyetlenkedés átformálta Sátán hasonlatosságára. Jézust viszont emberi mivolta fölé emelte a szelídség és türelem. Isten hasonlatosságát tükrözte."

(Jézus élete, Annás és Kajafás előtt, valamint: Pilátus előtt c. fejezetekből)

Nem tudom, van-e tényleges kapcsolat ezek között. Valószínűleg nem minden között. De nem tudom.

11. lovaglás

Ma voltam 11. alkalommal. (6. alkalom, amit "számolni kell")
Most már volt rajtam fejvédő :)

Valaki...

Valakinek egyszer fontos leszek,
Valaki egyszer fontos lesz nekem;
Valaki egyszer ragaszkodni fog,
Valakihez egyszer ragaszkodni fogok;
Valaki egyszer mellettem marad,
Egyszer valaki mellett maradok;
Valakit egyszer mutat Isten,
Valakinek engem egyszer mutatni fog;
Valaki vágyni fog a velem létre,
Valakire egyszer vágyni fogok;
Valaki egyszer rám bízza magát,
Valakire egyszer vigyázni fogok;
Valaki várni fogja, hogy hozzám simuljon,
Valakihez egyszer simulni fogok;
Valaki éppen pont énrám vár,
Valakire pedig pont én várok;
Valaki pont ilyen társat szeretne,
Valaki pont olyan, akit szeretnék;
Lehet, hogy nem is tudja, kire vágyik,
Lehet, hogy nem tudom, kire vágyok;
Egyszer eljön a várva várt idő,
Egyszer egymásra találunk;
Valaki pont ilyen bolond fiút szeretne,
Valaki olyan bolond lány, akit pont szeretnék;
Valaki egyszer szeretni fog,
Valakit egyszer szeretni fogok;
Valakivel együtt jobban szolgálhatunk,
Isten kezében hasznosabbak lehetünk;
Könyörgök Istenhez, vezessen össze minket,
Ő is könyörög pont ezért Istenhez.
Ámen.

Elszomorodva

Úgy érzem, csalódott vagyok. Próbáltam valamit összehozni, és úgy nézett ki, hogy megvalósulhat..... magamban készültem rá.. de egytől egyig mindenki lemondta.
Ez eddig a 2. sikertelen próbálkozás idén. Biztos próbálkozok még, meg folytatom, de most kicsit csalódottság érzés van bennem. Meg lelkileg sem vagyok 100%-osan.
Most szombaton az igehirdetésben a Jerikó falainak leomlása volt a téma.. Talán nekem is csak 6x köbe kéne járnom némán a falakat, és 7. alkalommal 7x, és akkor minden trombitát megfújni? De gyakorlatban ez mit jelent? Nem találom a megoldást...
Ráadásul jövő héten már 3 program kerül ugyan arra az időpontra. Most ez így már kezd frusztrálni. De csak lesz valahogy. Talán felesleges aggódnom ilyenek miatt...
Szóval ez vagyon... Meg megint rám tört a társ hiány érzet.
Nem a legjobb napom volt ma.

10. lovaglás

Tegnap volt a 10. lovaglásom (5. alkalom, amit "számolni kell"). Tök jó volt! Éleztem :) Most a kinti pályán voltunk. Jobb volt, mint a fedett. Jó volt az idő is. Nem volt olyan meleg, és nem melegedtem úgy ki. A végén volt megint pár perc vágtázás. Most úgy is kipróbáltuk kicsit, hogy kézzel nem kapaszkodtam. Aztán úgy, hogy kengyel nélkül (ekkor azért lehetett kézzel kapaszkodni).
Kétpontos ügetés is volt gyakorolva elégszer.
Szóval jó volt :)
Utána bementem a Decathlonba és vettem kobakot. Nem akart összejönni az, ami a lovas csoportban volt, hogy valaki árult olyan méretet, ami jó lett volna. Nem válaszolt vissza, én meg nem vártam már tovább. Úgy éreztem, eljött az idő, hogy vegyek egyet. Aztán... hát, a jót vettem... Az ára is "jó" volt :D De ez volt igazán kényelmes. Nem akartam olcsót venni, aztán utána bosszankodni. Szeretném még folytatni a lovaglást, és nem rövid távra muszájból vettem. Tehát megvettem a legdrágábbat - de ez tényleg egész jó, és kényelmes :)
Hazafelé vettem még a Plazaban lizin-t... nem vártam meg, amíg a másik boltban lesz...

Tehát ezek voltak tegnap.
Most pénteken nemrég jöttem haza munkából. Találtam a kutyámban egy bolhát! Váááá!!! (lehet hogy egy lenti kutyától szedte össze - remélem, csak ez az 1 volt) Egyből raktam is Dynára Strongholdot.

Na, hát ennyi. Az ifi kör ma elmaradt. Senkinek nem volt alkalmas. Pedig szépen indult. Úgy tűnt, jó lesz sok embernek, aztán ahogy ment az idő, egyre kevesebb lett... Végül A. is lemondta, hogy ha már csak ketten beszélgetnénk, akkor majd inkább máskor jobb lenne, és akkor tud pihenni, készülni és intézni a dolgait.
De azért még nem adom fel.

Szép szombatot.

TT3

Tegnap: Tami tali 2, ami igazából a 3. volt már, tehát: TT3 :) Az első volt szervezve, a másik 2 igen.

Dynát megharapta egy kutya

Állatorvosnál voltunk ma... Mert egy helyen nyitva volt a kapu, mert épp jött ki kocsival az ember, és kijött a kapun egy német juhász, és megharapta a Dynát. Szerencsére nem lett nagyobb baj. Hátul kapta el. Kb 1-2 cm-es bőrdarab hiányzik onnan... így nem is lett összevarrva. Fertőtlenítve lett és antibiotikumot kaptunk.
Dyna most kap finom vacsit. Vettem neki hering filét... azt nagyon szereti :)
Remélem, hamar begyógyul a sebe, nem lesz semmi további gond, és vissza nő a szőre...

9. lovaglás

Ma volt a 9. lovaglásom. Szintén Danin voltam. Ez a 4. alkalom, amit "számolni kell". Jó volt. De jól elfáradtam! Nem is tudom, fáradtam-e el már így. Lesz izomláz is, az tuti :) Érdekes, hogy mintha kicsit kezdene megyegetni a könnyű ügetés kengyel nélkül. Most többet csináltuk. Nehéz volt. Meg kétpontos ügetés is volt. Hát, az még nehezen megy. Nem bírom még rendesen megtartani magam. Hát, asszem, kitartás az kell ehhez a sporthoz. Nem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik :)

8. lovaglás nemrég

Nemrég volt a 8. lovaglás. Csak leírom, hogy nyomon kövessem :) Dani volt az áldozat :) Ez volt a 3. alkalom, amit "számolni kell".

Történések, gondolatok

Még régebben történt, hogy lett kromatikus szájharmonikám. Vasárnap óta (szeptember 9.) van meg. Csak most leírom ide, hogy ne felejtsem el az időpontot.

Tehát... Tegnap beszélgettem Tamival. Kb egy órát voltunk, kicsit sétáltunk, meg a ligetben egy padon voltunk. Utána sok minden gondolat volt bennem, meg még most reggel is. Nemrég elkezdtem megint olvasni az evangéliumokat, és most Máté eleje felé olvastam éppen amikor Jézus megkeresztelkedett. Fura, hogy épp ez került elő, mert a tegnap esti beszélgetésünkkel is összhangban van. Ez az egyik, amit majd még szeretnék elmondani Taminak, hogy a döntésben nekem nagyon sokat segített Jézus példája. Akkor is ez az ige került elém, és ahogy Jézus így cselekedett, amikor ez megvilágosodott bennem, egyszerűen nem maradt érvem, hogy miért ne követném Őt ebben. Elfogyott minden kifogásom.
Másik gondolat volt ami ma reggel eszembe jutott, az elhívásom. Egyik a "nem tudod" - ez az üzenet, amit úgy érzek, megbízott vele Isten, hogy képviseljem... Ezt nem lehet így szóval kimondva képviselni... még nem tudom a módját pontosan, de bizonyosan eljön az ideje, amikor ez világos lesz. Ezzel együtt szintén elhívásnak érzem a közösség építést. Eszembe jutottak erről gondolatok még... Isten is elküldte az Ő fiát a népéhez, hogy talán Őt majd megbecsülik. Ha Isten megtett mindent a népéért, szerintem mi sem mondhatunk le arról, hogy az Ő népéért megtegyünk mindent. Én úgy érzem, hogy sokszor elszomorodtam, mert sokszor sikertelenséget éreztem, és tehetetlenséget. De valamiért mindig újra és újra visszatérek ehhez. Valahogy nem tudom elfelejteni, tennem kell. Ahogy Laci fogalmazott egyszer, hogy: ha Isten hív, akkor egyszerűen nem lehet mást tenni, menni kell. (Nem pont ezekkel a szavakkal mondta.. ennél kicsit jobban megfogalmazta.)
Még eszembe jutott az is, hogy lényeges, hogy őszinte saját döntésünk legyen, hogy engedünk Isten hívásának. Viszont még amit egyszer majd még szeretnék elmondani, hogy ha viszont megfogalmazódik bennünk ez az őszinte döntés, és érezzük Isten hívását (nem csak érzelmi felindultságból, hanem egyébként is), akkor engedjünk ennek. Ha egy ilyen őszinte döntési lehetőséget elhalogatunk,
Most úgy ezek jutottak eszembe. Meg gondolkoztam az ifi körön. Nagyon jó lenne, ha minél hamarabb össze lehetne hozni...

7. lovaglás tegnap

Tegnap voltam 7. alkalommal lovagolni. Azt éreztem, kicsit jobban ment már kengyel nélkül ügetni. Bár még messze van a megfelelőtől. (Megint plusz egy alkalomra pénz félrerakva.)
A Danin voltam.

Esti nemtudokaludni...

Régen írtam megint... Hát... Telnek a napok. Vagyis... inkább csak megint azt veszem észre, hogy csütörtök lesz, és lovagolni fogok. Pedig nemrég kezdődött a hét.
Mit is írjak. Jó Istennel lenni. És nagyon nem jó eltávolodni Tőle. Isten társaságát semmi sem pótolja, még egy igazi társ sem, akire annyira vágyik az ember.
Rájöttem már arra, hogy társ tekintetében a "minden áron"-ra nem vágyok. Egy barátnőszerzős hírlevéllel kapcsolatban jöttem rá erre. Abban voltak taktikák, hogy hogyan lehet megszerezni... Voltak benne valóban jó dolgok is, de egy idő után láttam, hogy ez nem az én utam. Na, tehát valahogy átéreztem közben, hogy talán nem is annyira lehetetlen dolog ez, és ahogy azt éreztem, hogy van lehetőségem, azt is éreztem, hogy nem is akarnék bárkit. Persze eddig sem úgy gondoltam, hogy bárkit... De annyi hónap és év vágyakozás után az ember hajlamos időnként "lejjebb adni" a mércét. Mert nem talál olyat, aki szíve szerint lenne, akiről érezné biztosan, hogy ő az. Persze emellett van sok szimpatikus lány, de valahogy mégsem úgy jön ki a dolog, hogy kialakulna valami, vagy valahogy azt érzi az ember, hogy Isten nem bátorít arra, hogy lépjek.
Hol is tartottam....? Kicsit késő van, mit is akartam kihozni ebből? :)
Tehát rájöttem arra, hogy nem mindegy. Vagyis ezt tudtam mindig, de átérezni más dolog. Hát, ez a társkeresősdi, ez egy nagyon összetett és bonyolult dolog. Ebben valóban nagy szükségünk van Istenre...
Az előbb találtam egy blogot... ahol azt olvastam, hogy az egyedüllét ideje nem elvesztegetett idő. Ez a felkészülés ideje arra, hogy Istennel a lehető legjobb kapcsolatot kialakítsunk, és hogy jellemben fejlődjünk, hogy alkalmasak váljunk egy olyan társkapcsolatra, ami valóban építő, és amire Isten áldását adhatja, és gyönyörködhet benne... és amiben tovább mélyül és teljesedik a szolgálat is Isten felé.
Mindig példa értékűnek láttam azokat a párokat, ahol a férfi például lelkészként szolgál, vagy valamilyen komolyabb dolgokat-előrébb-mozdító szerepet tölt be, és a felesége ott van mellette, és ketten együtt nagyobb munkát tudnak végezni. Valamiért ez a lelkészi hivatás is nagyon tetszik... bár alkalmasságot nem érzek magamban erre, de azt érzem, nagyon becsülöm és tisztelem. Ahogy mostanában elmélyedtem a személyiségtípusokban és az ezekkel kapcsolatos ismeretekben, az alapján is tudom, hogy nem minden adottságom kedvez egy lelkészi hivatásnak. Egyelőre nem is érzek konkrét hívást ebbe az irányba. Viszont értek hívást arra, hogy kövessem Istent, és amit mutat, abba az irányba menjek. Az irány egyelőre a közösség építés, amit magam előtt látok. Talán azért is, mert úgy érzem, az életemben barátok tekintetében nem a legjobban alakultak a dolgok, sok rossz tapasztalatom volt, és hajlamossá váltam a visszahúzódásra, nem megy könnyen a beilleszkedés általában. Nagy értéknek tartom, hogy a hívő testvérek valódi közösségben legyenek egymással. Hiszen a megváltás mellett ezen van a hangsúly. Hova hívjuk az embereket, ha nincs igazi közösségünk? Nekem az a véleményem, hogy valódi közösség nélkül nem lehet eredményes a kifelé való munkálkodásunk sem. És persze az is igaz, hogy "klub" módjára sem működhetünk, hogy jól el vagyunk és jól érezzük magunkat.
Ásííít.... Aludnom kéne :)
Tehát a tárkérdéssel kapcsolatban az az álláspontom, hogy ne legyek türelmetlen, mint ahogy Ábrahám volt Izsákkal kapcsolatban, és saját maga megoldotta azt, amit Isten ígéret neki. Isten azt kéri, hogy várjak arra, amik Ő készít. Kivárni persze nagyon nehéz, de tapasztaltam azt is már, hogy Istennel közeli társaságban mégsem olyan nehéz. Szeretném megtanulni nagyon Isten halk és szelíd hangjára figyelni, és ennek engedni, hogy ne távolodjak el Tőle. Mert ha eltávolodok, már nem hallom, nem értem, nem könnyen találok vissza, és akkor nem egyszerű semmi sem. De Istennel együtt az élet nem nehéz. Éltet a Vele való kapcsolat. Amikor ihleti a gondolatot, és az ember ezt megérti, és ennek megfelelően cselekszik, és haladnak előre ezáltal a dolgok - ez nagyon éltető békés érzés.
Legalább egy olyan "bolond" lányt szeretnék magam mellé társnak, mint amilyen "bolond" én is vagyok, hogy Istennek szánt életet szeretnék élni. A világban azt érzem, mintha ez bolondság lenne... Pl ha egy társkereső oldalra a bemutatkozásomat ilyen hangvételben írom, azt úgy érzem, hogy szinte eleve sikertelenségre utalja a próbálkozást. Egyszerű a helyzet... az egyik vesszőparipám: "nem kell vele foglalkozni" :)
Isten majd megoldja a maga idejében, a maga eszközeivel, a maga módján. Nem tudom, hogyan lehet azt kibírni, hogy mindig így gondoljam, és sose csüggedjek... De hát tudom, hogy Isten a hibáim ellenére is szeret. És segít fejlődni.
Hát, akkor békés álmokat... jó lenne végre időben lefeküdni. Mostanában nehezen sikerül. Mit kéne máshogy csinálnom?

6. lovaglás

Ma voltam 6. alkalommal. Dani volt megint.
[Egy alkalom árával tartozok.]
Nem is olyan könnyű... Kengyel nélkül könnyű ugetni nagyon nehezen megy. Asszem megpróbálok itthon erősíteni.

5. lovaglás

Most voltam 5. alkalommal lovagolni. Megint Danin voltam, ahogy a legelső alkalommal. Ügetés közben nem szabadott kapaszkodnom. Nem volt egyszerű, de azért ment nagyjából. Most először volt vágtázás is.. izgi volt.. :)
Persze még mindig csak futószáron volt..
Lovaglás után maradtam egy kicsit még ott.. Csocsóztunk.. régen csocsóztam már.. De jó volt.
Hát, kb ennyi..

Isten vezetése

Csütörtökön volt a 4. lovaglásom... megint "Mörfi"-n voltam. Az első alkalommal Danin, azóta "Mörfi" volt az "alany"... még mindig futószárazásosan lovaglok.
Ma megjavítottam a konyhában a hűtőszekrénynél lévő konnektort, ami ki volt jőve a falból, és az egyik vezeték is ki volt belőle jőve - régen még szikrázott is... így ezt nem használtuk. De végre megint jó.
Volt mostanában több minden is... megpróbálom összeszedni...

Ma reggel választ kaptam Istentől arra, hogy mi legyen néhány kérdéses képpel a Gyertyafény facebook oldalán. Ez úgy volt, hogy a reggeli elcsendesedésem alkalmával azt éreztem, hogy ma választ fogok kapni erre. Utána néhány másodpercre rá ez az ige jutott eszembe: "...ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18:19-20)
Tehát a lényeg, hogy egy akaraton lenni... erre kell törekedni. Nem a saját nézetemhez kell ragaszkodnom, hanem a közös akaratot kell keresnem. És egyébként nagyon apróság ez... ilyen miatt a közös akaratot nem érdemes kockáztatni. Ebben az esetben nekem kellett engednem a közös akarat megtalálásához.
Az ige szerint Isten akkor lehet igazán velünk, ha egymással is az összhangra törekszünk.
Persze ez az egész csak egy apróság... bár ki tudja, mik múlnak az apróságokon...

Másik dolog, amit szeretnék lejegyezni, hogy mostanában többször is átéltem Isten vezetését.
Volt egy dolog, ami kérdésem volt, és igazi használható választ a világban nem találtam rá. Ezért kértem Istentől, hogy válaszoljon rá, hogy elvárja-e tőlem, hogy ne engedjek valaminek, vagy nincs ilyen elvárása felém... Tehát egy igent vagy egy nemet vártam Istentől. E helyett pedig Isten azt kérte tőlem, hogy bízzak benne, és engedjem magam vezetni. Így tettem... És ahelyett, hogy olyat kért volna tőlem, hogy feszítsem meg magam, és azért is ne csináljak valamit, csak annyit kért, hogy bízzak benne, és kövessem, amiket tanácsol... és ahogy sorra hagytam vezetni magam, átvezetett a "halál árnyékának völgyén".
Tehát nem egy egyszerű "igen" vagy egy "nem" a válasz. Emberileg nem létezik erre olyan, hogy "nem". Nem várja el tőlem, hogy feszítsem meg magam és ellenálljak olyannak, amire nem vagyok képes. Azt kéri csak, hogy kövessem. "Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Máté 16:24)
Az a meglepő, hogy olyan dolgokat kért tőle, amiket szívesen meg tudtam tenni. És mire a végére értem, teljesen elmúlt a kísértés. A mostani napokban többször is hagytam magam vezetni... Arra jöttem rá, hogy csodálatos Istenünk van! Amikor nem sikerült hagynom magam, utólag rájöttem, hogy mi volt az a tanács, amit nem fogadtam meg. Még nem egyszerű egyértelműen meglátnom a tanácsait, amiket kér tőlem. Azt hiszem, csendre van szükségem és gondolkodásra, hogy meg tudjam különböztetni a saját gondolataimtól és a kísértőnek a késztetéseitől.

Isten vezetésén keresztül találtam valamit az egyik újságban egyik reggel. Egy hirdetést... Ezt még nem írom le, mert csak ha kiderül, hogy hogy is alakul ez a dolog, majd csak akkor... Azt érzem, ebben is vezetni szeretne Isten, és csodálatos dolgot lehetne összehozni az itteni közösségépítés érdekében.

Tanulság:
Isten követése sokkal jobb dolog, mint aminek gondoltam. Csodálatos Istenünk van!
Isten követése nem abból áll, hogy próbálom megtartani a törvényeket. Abból áll, hogy pillanatról pillanatra összeköttetésben vagyok Vele, figyelek Rá, és hagyom magam vezetni. Nagyon érdekes dolgokat tud így kihozni Isten a történésekből, amikre magam egyáltalán nem is gondolnék és nem is számítok.

Célkitűzés:
Istent követni folyamatosan.
Végig járni az azzal kapcsolatos utat, ami hirdetést egyik reggel találtam egy újságban.

Este van megint

Újból este van... és azon gondolkozok, hogy mostanában nem írok rendszeresen...

A mai nap tanulságai:
Isten megmentésére szorulok... a küzdelem még nem ért véget... de bízom benne, hogy Istennek van terve, amin keresztül magához vonzhat, és az Övé lehetek teljesen.
Érdekes megtapasztalni azt is, hogy ha Istennek átadom magam, olykor olyan gondolatok fogalmazódnak bennem, amik nem tudom honnan származnak. Illetve tudom, csak az biztos, hogy nem saját gondolatok, mert ehhez túl "szürkék az agysejtjeim".

Amiben változni szeretnék: lehet, hogy szóban nem vagyok bőbeszédű, de írásban néha nagyon... felesleges annyit írni, árnyalatokban körüljárni mindent, hiszen csak fárasztja azt, aki olvassa.
Ezen kívül szeretnék még megfontoltabb lenni, mert még mindig nem sikerül eléggé annak lennem.

További célkitűzés: ha valamiben nem megy változnom már annyi idő óta, megosztom egy emberrel, akiben ilyen szempontból talán a legjobban meg tudok bízni. Valahol olvastam, hogy nem szégyen emberi segítséget kérni.

Megoldásra váró dolog: a kis közösségben való tevékenykedéssel kapcsolatban felmerültek kérdések... remélem, Isten felhasználja ezt is, hogy annál nagyobb egység lehessen.
Kérlek Uram, adj megfelelő alkalmat ezeknek a dolgoknak a megbeszélésére, és hozz teljes egységet és add, hogy teljes mértékben megértsük egymást.

Tudom, hogy Isten szeret, érzem, hogy nem hagy el, mégha nem is sikerül mindent úgy tennem, ahogyan szeretném :) Annál is inkább szeretném átadni magam Neki. Ilyen szeretetre és elfogadásra csak úgy lehet reagálni, hogy rábízom magam az Ő kezére.

Haladás

Valami asszem alakul :) Remélem, létre jön valami rendszeres helyi összetartás. Azt érzem, most nagyon lelkes vagyok. Istenem, készítsd elő az utakat, és mozdítsd odébb a sziklákat, amikre én nem vagyok képes...

Kapálózás

Ideje írnom már...
Az jutott eszembe ma reggel, hogy hasonlóan vagyok, mint egy tanmesében az az ember, aki vízben volt, és nem tudott úszni, és csak kapálózott... Az úszó mester addig nem ment be érte, amíg abba nem hagyta a kapálózást, és merülni nem kezdett. Ekkor ugrott be érte és mentette ki. Lehetséges, hogy azért nem találom a társam, mert annyira szeretném, és majdnem mindig ezen jár az agyam, és próbálom keresni mindenfelé... mígnem már majdnem csak ez van előttem, és tépelődök azon, hogy nincs...
Ezt abba kell hagynom. Úgy döntöttem, most abbahagyom a kapálózást. És egyben abbahagyok mindenféle dolgot, ami még elvonja a figyelmemet Istentől.

Nem figyelem többé a társkereső oldalakat, ahova regisztráltam. Egyiket sem, még a keresztény társkeresőt sem. Minden oldalt kerülni fogok, amin lehetnek olyan tartalmak (reklámok, rovatok), amik felkeltik a vágyakat. (az index.hu -t is beleértve)
Mindenféle dolgot igyekszek kerülni, ami felkelti az ezzel kapcsolatos gondolatokat. (ebben a világban ez gyakorlatilag lehetetlen, de azért törekedni fogok rá)

Istenre Édesapámként fogok tekinteni, és úgy fogok fordulni hozzá, mint ahogy egy apához fordul a gyermek tanácsért.

Szabadság

A most következő héten szabadságon leszek. Holnap reggel utazok el, táborba megyek. Remélem, sikerül sok új ismerettséget szereznem, és hogy a meglévő ismerősökkel is sikerül ápolni a kapcsolatot. Reménykedek abban is, hogy talán tartósabb barátságok is talán kialakulnak. Jó lenne lányokat is megismerni, vagy legalábbis egy lánnyal megismerkedni jobban, aki talán társ is lehetne - de nem ezért megyek. De ha mégis megtörténne, annak nagyon örülnek.
Remélem, sikerül majd hely állnom a feladatokban is.

Sűrű

Nagyon sűrűek a napjaim mostanában... Túlórázok, meg festettem a falat is...
Nagyon jó volt a napokban a GYC-t figyelni... sokat adott pár prédikáció. Úgy érzem, újból fel lelkesültem. Holnap megyek 3. alkalommal lovagolni :)
A napokban még rájöttem arra, hogy nem Isten volt az első helyen az életemben. Onnan jöttem rá, hogy van egy olyan dolog, ami sokkal jobban foglalkoztat... mégpedig, hogy nagyon hiányzik egy társ. De fontosabbnak kell lennie Isten szerepének az életemben. Nélküle semmi sem ér semmi sem. Úgyhogy ezennel változtatok ezen... :) Nem egyszerű ez az élet..... (sóhaj)
Jó éjt Kedves Látogató, aki ide tévedtél :)

majd holnap...

Nem is tudom, mit írjak a mai napra... Lenne több dolog is, de... azt hiszem, elnapolom :)

A drogos

Szabó Csongor: A drogos

Hé, te drogos! T'án most józan vagy,
Ha a szer hatása még gondolkozni hagy,
És e sorokat megérted, agyadhoz eljutnak,
Eszeddel felfogod, s szívedben virágot hajtanak.

Nem is vagy te függő, igaz?
"Én drogos?" Miért is lennél az?!
Hisz' mindenki így él... pörög ezerrel!
Ez életstílus! M'ért lenne baj ezzel?

Valószínűleg így gondolod ezeket...
De csak figyeld a kérdést, melyet felteszek:
Otthonodban tudsz-e nyugodtan meglenni,
Csak egy-két órát Jézussal tölteni?

Mert, ha akad is időd, találsz elfoglaltságot,
Vagy a fáradtságtól az ágyat pályázod...
Ha pedig nem, nyugtalanság tölt el,
Mert emlékezetedből ezernyi dolog tör fel.

Elfoglaltság kell agyadnak - ez szükségleted,
T'án még mobilról is gyakran a facebookot kémleled;
Nem rossz ez, nem ezt akarom mondani,
De ez a pörgés a szereddé kezd válni!

...vagy vált már?

Mibe sodródott e világ? - kérdezem,
Mert drogosokat látok szüntelen;
Ez a drog megtűrt szer mindenütt,
És a baj, hogy belém is nyomták ezt a tűt.

Valszeg te is függő vagy, nem kétség,
Ennyi drogos közt másra nincs lehetőség;
De vigyázz csak, mert lesz egy nagy bajod:
Ily' állapotban a Halk és Szelíd Hangot meg nem hallhatod!

Hozzá szokott az agyad az izgatáshoz,
Isten hangját izgalmasnak már nem találod...

Hé, te drogos! T'án épp józan vagy,
És a szer hatása még gondolkozni hagy,
Ha e sorokat megérted, agyadhoz eljutnak,
Eszeddel felfogod, s szívedben virágot hajtanak.

2012.07.20.p. 21:34

Lovazás #2

Ma voltam másodjára lovagolni. Jó volt :) Habár, asszem kicsit regenerálódnom kell utána.. ;) De kisebb időszakokra egész jól elkaptam a ritmust ügetésnél... az nagyon jó érzés volt :)
Amúgy meg nincs túl jó hangulatom....... Nincs kivel úgy igazán beszélgetnem, akivel megértenénk egymást. Meg azt érzem, visszahúzódóbb lettem... tartok attól, hogy társaságban valami tevékenységben részt vegyek... de azért remélem, jól sikerül a tábor, és stressz helyett inkább felüdülés lesz.. Nagyon vicces ezt így a nagy vakvilágba leírni. Tudom, hogy olvashatja bárki, de igazából nem nagyon hiszem, hogy annyira nagyon lekötné valakinek az érdeklődését az irkálgatásaim...
Azért mégis jó leírni, mégha csak úgy, hogy olvashatja valakit.. mégis jobb, mintha magamban gondolkodnék csak...

Szeretnék társat....

Célkitűzés:

- kitartani

Csomag

A mai napon arra jutottam, hogy egy csomagot kell küldenem valakinek...
Holnap pedig újból találkozok Dani pacival :)

Célkitűzés:
- Dani pacit lefotózni
- csomag összeállítás

Úgy futok, mint nem bizonytalanra...

"Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (1 Kor. 9:24-27)

Azt gondoltam, ma nem fogok tudni semmit írni. De mégis :) Megvalósult most az az Ige is, hogy "álmában ád eleget" (Zsolt. 127:2) Ugyanis amikor munkából hazajöttem, kicsivel utána ledőltem pihenni, és átaludtam a maradék napot, és utána nézem az e-mailjeimet, és ott találtam egy megerősítést egy mostani küzdelmemre.

Valamit nagyon szeretnék, de közben azt érzem, hogy nincsenek nyitva igazán hozzá a lehetőségek, és csak a levegőbe vagdosnék... Feltettem magamnak a kérdést, hogy: mi is a valódi küzdelem? Ha minden tőlem telhetőt megteszek érte? De közben már megállapítottam, hogy azt érzem, hogy le kell mondanom róla és Isten kezébe kell helyeznem. Tehát akkor inkább az a valódi küzdelem, ha azért küzdök, hogy Isten akaratát hagyjam érvényesülni? Szerintem ez az utóbbi. Pedig ez tényleg fáj.. olyan, mintha elszakadna valami bennem azzal, hogy valóságosan le mondtam róla, és rábíztam Istenre, hogy vagy esetleg mégis vissza adja, vagy nem. (emberileg nézve valószínűbbnek látszik számomra a "nem") Tehát azt láttam meg, hogy az a küzdelem, ami nem a bizonytalanra megy, az a saját akaratom feladásáért és az Isten akaratának az érvényesüléséért vívott küzdelem. (persze akkor kell ezt, ha ezt látjuk már, és ez a két akarat különbözik) Lehet, hogy tényleg nagyon fájdalmas megküzdenem magamban, hogy Isten akaratát engedjem érvényre jutni. De mégis ez vezet a győzelem felé, mert ami Isten vezetésével nincs összhangban, az nem szolgálná a javamat, még ha nagyon szeretném is. Isten jobbat szeretne adni, mint amivel én emberileg megelégednék, de később talán mégse sülne ki belőle igazán a legjobb dolog. Vagy esetleg emberileg küzdve nem tudnám elérni, és ezért kell Istenre bíznom.

Tanulság:
- ha felismertem Isten vezetését, akkor ennek az érvényre jutásáért kell küzdenem, még ha ez a saját vágyaimmal ellenkezik is, és akkor is, ha ezáltal úgy érzem, el szakad bennem valami..

Célkitűzés:
- nem fogok cselekedni magamtól ebben a dologban... ha Isten nyit lehetőséget, és ad a kezembe hozzá való cselekedetet, azt fogom csak tenni

A béke könnye

Szabó Csongor: A béke könnye

Van úgy, hogy úgy érzed,
Egy világ omlott össze benned;
És e világ most arcodon
Gördül alá fájó módon.

Elengedtél egy értéket,
Melyet e könnycsepp rejtett;
És tudod, ha Istenre bíztad,
Ő neked békességet ad.

Urad kezébe helyezted,
Ragaszkodásod elengedted;
Bízol bölcsességében,
Mely előtted kiismerhetetlen.

Eközben azt veszed észre,
A fa alatt patak jön létre;
Jobban fáj, mint gondoltad,
De a víz új életet ad.

A béke könnyei ezek,
Melyekből új élet ered;
Veszteséged vissza adja,
A régit, vagy jobbat ajándékozva.

Drága Mestered szavai ezek,
Melyekre most emlékeztetlek:
Boldogok, akik sírnak,
Mert ők megvigasztaltatnak.

(Máté 5:4)

2012.07.16. hétfő 20:23

Szivárvány

Egy nagyon tartalmas napot ötlöttem ma Budapesten. Voltam egy megbeszélésen, ami úgy érzem, jól sikerült. Kicsit sikerült nekem is hozzátennem valamit. Bár még nem látom, hogyan fogok tudni részt venni a dolgokban, de talán alakul majd valahogy. Úgy érzem, az önértékelési problémák téma, ami sok egyéb között szóba került, nagyon vonatkozik rám is. Ahogy vizsgálgattam magam, látom, hogy mennyi ilyen önértékelési probléma van bennem is. Remélem, sikerül legyőznöm... Az elején a "Noé bárkája" játékban a hétköznapok gondjait és a félelmeimet hagytam kint. Még ezt az önértékelési gondot is kint kellett volna... nem tudom, mennyire fog menni.

A nap fénypontja számomra ez után következett. Egy nagyon kedves lánnyal töltöttem együtt kb másfél órát. Gondolkozok, mit írjak le ezzel kapcsolatban. Talán annyit, hogy: jó volt. A többit Isten tudja. És hogy mi lesz, azt is Isten tudja. (sóhaj) De jó volt a végén a szivárvány. A szivárvány Isten részéről egy szövetség, ígéret az ember felé. Pontosabban nem tudom összerakni, elhelyezni ezt a dolgot magamban, de mindenesetre valahogyan kicsit megnyugtat, azt érzem. Tehát köszönöm Isten részéről is, és annak a kedves lánynak is ezt a másfél órát.

Tanulságok:
- arra jöttem rá, valahogy elveszett belőlem a lelkesedés bizonyos dolgok iránt... talán kimerültem/lemerültem (?)

Célkitűzések:
- Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni, Istenre bízni!

Társaság

A mai nap jelentősebb eseménye, hogy egy barátommal találkoztam... beszélgettünk... Régen voltam már társaságban. Jó volt. És lesz még folytatás, mert holnap együtt utazunk.
Egy kicsit sikerült többet foglalkoznom a kutyámmal. Ezen még szeretnék tovább javítani.

Tanulságok:
- Istenben való bizalomban fejlődni szükséges

Célkitűzés:
- Istennel szorosabb kapcsolat építése
- munkálkodni a többiekért, ahogyan a barátommal beszélgettünk

Izomláz

A Viki mondta, hogy lovagláskor az elején valószínűleg lesz egy kis izomlázam. Hát, igaza volt :) A lábamban egész sok helyen érzem. Asszem, sok izmot megmozgat... Jó lesz ez :)
Amúgy meg a mai napban az a pozitívum volt, hogy amikor nézegettem a youtube-on videókat, az egyikbe beletekergetve pont egy olyan rész volt, ami az elveszett bárárnyról szólt. Olyasmit mondták benne, hogy az elveszett bárány értékesebb. (nem biztos, hogy pont ezekkel a szavakkal) Eléggé úgy éreztem ma, hogy mintha értéktelen lennék, mert nem nagyon sikerült olyannak lennem, mint amilyennek szerettem volna. Olyan esetlen vagyok, mint egy kóválygó bárányka... De úgy érzem, Isten jelezte nekem, hogy jelen van, és szeret engem, még ha olyan esendő is vagyok.

Pár napja vettem ostyasütőt. Ma egész jó kis ostya tallérokat sikerült sütnöm vele. Azon gondolkozok, jó lenne venni még egyet, mert úgy 2x olyan gyorsan lehetne sütni.

Tanulságok:
- Isten felel a kérdésekre... lehet, hogy nem rögtön, lehet, hogy nem is aznap, de felel rá.

Célkitűzés:
- szeretnék jobban odafigyelni a kutyámra, többet foglalkozni vele
- napközben legalább egy 5 percre "belső szobámba" való elvonulásnak módot találni, mert nem lehet kibírni lelki épségben e nélkül

Dani

Ma volt életem első lovaglása :) ...de ne kezdjük rögtön a legjobb résznél, sajnos a nap nem csak ebből állt. Tehát, a munkahelyen koptattam a billentyűzetet... sokkal többet talán nem is írnék róla. A vége elég stresszes volt. Mostanában egyébként úgy érzem, eléggé megviselt vagyok, kimerültem, vagy nem tudom mi van. Van egy bizonyos része a munkának, ami sok erőveszítést igényel számomra, és egy ideje elég sok van ebből. Azért még megyeget... de most erről ennyit. Tehát, az utolsó néhány 10 percben volt egy hiba, amit javítani kellett. Félő volt, hogy nem érem el a buszomat, és akkor nem érek ki a lovardába. A megviselt napom egyetlen fénypontja füstbe ment volna... és már kezdtem magamban előre kiborulni a vészjósló körülmények miatt. Néhány lényeges dolgot sikerült megoldani, és a főnököm mondta, hogy holnap reggel befejezhetem. Olyanra meg lett csinálva, hogy most jó lesz, és reggel majd megjavítom rendesen.
Így akkor elértem a buszt. Utána mentem a másik buszhoz... gondoltam, pont megáll ott is, ahol leszálltam, csak át kell menni az út másik oldalára. A forgalom miatt a zebrán keresztül kerülöm kellett. Aztán kiderült, hogy ez a járat itt nem áll meg, át kell mennem a másik megállóhoz. Siettem... Odaértem. És maradt is időm, nem is kellett volna úgy sietnem... de a perceket hirtelen nem tudtam kiszámolni magamban, és nem akartam lekésni, így hát ezért siettem. A buszon kezdtem kicsit lenyugodni...
...és, akkor folytassuk a legjobb résznél :) Megérkeztem a lovardához. Először nem tudtam, hova menjek, aztán felhívtam az emberkét, és oda mentem, ahova kell. Néhány percet sajnos késtem, de nem volt vészes. Szóval... Daninak hívják a lovat, aki azt a sorsot kapta, hogy egy teljesen kezdő rajta próbálkozzon :) Érdekes volt. Nem is olyan egyszerű... de biztos megszokom majd. Fogok menni máskor is. Ha minden jól megy, akkor hetente járni fogok. Első dolog a felszállás volt. Aztán elmondta, hogyan üljek rajta. Utána körbe sétáltunk. Aztán ügetés volt... itt már nem volt egyszerű annyira. Nehéz volt jól tartanom magam rajta, és közben a ritmust is eltalálni. Ezután a tanügetést próbáltuk. Ez is hasonlóan gyakorlásra szoruló feladat lesz. Végül pedig a leszállás. Ezek voltak az első alkalom leckéi.
Utána jó érzés volt. Valahogy a sok feszültséget sikerült oldania bennem.
Most itthon pedig néztem egy filmet. Fura film volt... de elgondolkoztatott. Arra jöttem rá, hogy az igazi értékek ebben az életben az Istennel és az emberekkel való kapcsolatokban van. Ha ezek nincsenek rendben, akkor nagyon szegény vagyok.
Volt még ma egy kép a facebookon, ami nagyon elgondolkoztatott. A lényege az volt, hogy egy ember imádkozik Istenhez, hogy segítse a lánnyal való kapcsolatában - közben pedig Istennel nem is törődik... Pedig Isten viszont ott lenne mellette egy halom ajándékkal, amit oda szeretne adni. Azt hiszem, kicsit magamra ismertem. Annyira nagy hiányérzet, hogy nincs társam... Szinte nem tudok szabadulni ettől. Az Istennel való kapcsolatom pedig úgy érzem, alapos javításra szorulna. Nem jó ez így.
Úgy döntöttem, fogok rendszeresen blogot írni. INFJ létemre az írás egy olyan dolog nálam, ami segít rendezni a gondolataimat. Talán, ha esténként átgondolom a napjaimat, akkor nem fogok csak úgy sodródni...

A mai nap tanulságai:
- életem első lovaglása :)
- Istennel való kapcsolat megerősítése
- emberi kapcsolataimnak gondozásának fontossága
- napjaim átgondolása rendszeresen

Célkitűzések:
- hetente lovaglás
- reggelente 10 perc Istennel a "belső szobámban"
- családtagokhoz, barátokhoz szeretettel viszonyulni, barátságosnak lenni
- esténként blog írás

Még eszembe jut, hogy hamarosan tábor lesz. Ott lesz "Madárka" is. Nagy-nagy kérdőjel van bennem ezzel kapcsolatban. Ez a társkérdés nagy küzdelem...
És az élet nehézségeiben kitartani is küzdelem mostanában.
Visszatérve a lovakhoz... :) Jó tapasztalat volt elsőre. Tetszik a dolog. Egész jó tapizni a lovat, jó szőre van. Nem olyan, mint az a kecske, ami kiskoromban megpróbált felöklelni :D Egész jó fej. Érdekel, ahogyan engedelmeskedik. Nem is vettem észre mindig, hogyan irányította az emberke... Azt hiszem, nagyon apró dolgokra is reagálhat. De a kutyámnál is volt olyan, hogy sétáltunk, rossz irányba ment, egy aprócskát pisszentettem neki, és egyből egy pillanat alatt reagálva hirtelen irányt változtatott. Persze ezt sokat gyakoroltuk már előtte :)
Tehát... a lovak nem is olyan büdösek, nem is olyan félelmetesek... asszem, egész jó fejek... Lovazás folyt. köv...

Tapasz Dorkának

Szabó Csongor: Tapasz Dorkának

Ismerem e fájó sebet,
Hogy mily lassan növeszt heget,
De itt küldök most egy tapaszt,
Hogy ezzel ragasszad le azt.

Mert ez át vagyon itatva,
Gyógyító kenettel rakva,
Ami lágyítja a sebet,
Ez ritka, különös kenet.

Sebedet ez lágyan védi,
Fertőzéstől megkíméli;
E harmat titkos receptje:
Isten nagy szeretete.

Ő jól ismer mindeneket,
Sose hagy el, mindig szeret,
A legjobbat adja néked,
Békessége legyen véled.

Bízz Benne, és fogd meg kezét,
Ő szelíden ölel s megvéd,
Neveden szólít kedvesen:
- Dorka, fogd kezem erősen.

Katona dolog

Szabó Csongor: Katona dolog

Légy erős, és bízva bízzál!
Tudom, fáj, mikor eltalál,
Megannyi nyíl össze szurkál,
És azt érzed, elfáradtál...

Katona dolog, kelj hát fel!
Ha rád török, ne terülj el,
S vízbe doblak, ne merülj el,
S cserben hagylak, ne oltódj el!

Ha megöl is engem... ugye?
Akkor is Benne bízok-e?
Ha nincs láng, világítok-e?
És a hitem el fogyott-e?

Elfogyatkoztam, úgy érzem,
Nem tudom már, hol a hitem,
Az útvesztőben elvesztem,
A fényességet nem lelem.

Tudom, semmi vagyok: ember,
Ki Istenben bízni nem mer,
A cselekedete nem fer,
Ruhája sárosan hever.

Foltjai, mint megannyi heg,
És nem változtathatja meg,
Mint párduc, ki azért remeg,
Öltözetét cseréljék meg.

Immár tehetetlen vagyok,
E harcban elveszett vagyok,
Nem is tudom már ki vagyok...
Az vagyok-e, aki vagyok?

Az a baj, hogy az vagyok még;
A belső vágyam nem elég,
A békességem tűzben ég,
Nem kedvel engemet az Ég?!

Lehet, hogy ez nem így igaz,
S értelmem ellepi a gaz,
Tán a Hitető sugalmaz,
Ki mindeneket rágalmaz.

Eljött hát a nagy alkalom,
Bogozza ki gombolyagom,
Legyen igaz az irgalom,
Útvesztőben bent ne hagyjon!

Uram, elfáradtam, nem megy,
És nem látom drága fényed,
Mi a gonoszságtól elfed...
Egyedül csak ez menthet meg.

Nem lehet olyan az Isten,
Ki benne hagy a kétségben,
Nem tartja a lelket épen,
Elveri, ki tökéletlen.

Meg akarom ismerni Őt,
Mint irgalmas Teremtőt,
És egyedüli Megmentőt,
Leggondosabb Szeretőt!

Nem katona dolog! Emberi!
Amelyből kikeveredni,
Mint álomból felébredni...
Istent hívom segíteni.

"Az igazán reménykedő nem abban bízik, hogy meglesz, amit ő akar, hanem Istenben bízik; és tudja, hogy az a jó, amit Ő ad, vagy megenged." (Mócsy Imre )

A Zöld Üveggolyó

Szabó Csongor: A Zöld Üveggolyó

Zöld Üveggolyó gurul a réten,
Nem tudva, mi történik ott fenn az Égen;
Vajon mit tervezhet a bölcs Történet Író?
Így gondolkodik magában a Zöld Üveggolyó...

Kerek teste gördül az úton,
Halad előre árkon, bokron;
Néha meg-megáll gallyra futva,
De a szellő mindig odébb mozdítja.

Történetét néha szokatlanul írják,
A gravitáció ellenére felfelé hajtják;
Így tér újabb, s újabb ösvényre át,
Kézben tartva őt az égi Barát.

De a kis Üveggolyó aggódva kérdezi:
Azon a töltésen hogy fogok átjutni?
Régóta látom már ez emelkedőt,
De megmászására még nem kaptam erőt.

Halkan megsúgom, mi ez az akadály:
Zöld Üveggolyónak a magánya fáj;
Szeretné, mit az Ég ígéretében adott:
Egy komplementer színű üveggolyót.

Együtt haladni mily kívánatos lenne,
Egy másik üveggolyóval, melynek kiegészítő a színe;
Ez az az akadály, mi megoldásra vár,
És e nagy nehézségtől gyakran meg-megáll.

Hiába tesz érte, mintha lehetetlen volna,
De az Ég ígérte, ezért ezt Őrá bízza;
Vajon mit tervezhet a bölcs Történet Író?
Így gondolkodik magában a Zöld Üveggolyó.

Szól egy halk hang fentről, békével teljes:
Ígéretem áll, légy még türelmes;
Bízd rám, tedd kezembe egészen,
Küldök majd szelet, mely felvisz a töltésen.

Zöld Üveggolyó gurul a réten,
Bízva benne, mi történik ott fenn az Égen;
Legyen úgy, amit tervez a bölcs Történet Író,
Így imádkozott most a Zöld Üveggolyó.

2012.06.09.szo. 22:44